Vendéglátóink rutinos értékmentők, akik már nem az első öreg házukat veszik és renoválják a Balaton-felvidéken. Ezúttal egy egész lovasudvart fogalmaztak át a modern vidéki otthon minden jelzőjével, miközben az újrakezdésről is meséltek nekünk. Íme, otthonunk az udvarházban!
Hogy mi tetszett meg Andreának és Zoltánnak a műemléki védettségű pécselyi udvarházban, ami beindította fantáziájukat, és bele is illett vidéki terveikbe? Pécselyt már ismerték, mivel a környéken volt az első nyaralójuk. A falu és környéke varázslatos, dimbes-dombos táj, présházakkal és szőlőültetvényekkel tarkítva. Az udvarház, ami akkor, amikor rátaláltak, még lovasudvarként működött, nagy lehetőségeket rejtett, első látásra is. Több épület is volt a birtokon, amik gazdasági épületként működtek, az istállókban lovakkal. A hely különleges hangulata azonnal megragadta őket, főleg azért, mert az udvarház eredete a XVIII. századig visszavezethető. Bár az épületek a funkcióiknak megfelelő állapotban voltak, nekik azonban XXI. századi modern és kényelmes épületekké kellett átalakítaniuk őket. S hogy mekkora projekt volt a felújítás, azaz miként hangolták össze a régi hangulatot a modernizálással? A birtok legrégebbi részei 1783-ból, a lovarda és a nádtetős ház 1860-ból származnak. Mivel a házak nem rendelkeztek összkomforttal – nem volt vízvezeték, villany, padló, fűtés – óriási feladat volt az egy évig tartó teljes felújítás. A műemléki védelem alatt álló nádtetős épület eredetileg istálló és fészer volt, de ezt még az előző tulajdonos lakhatóvá tette, így nem kellett sem bontani, sem bővíteni. A belső kialakításán sem változtattak, de modernizálták, és avitt, idejétmúlt stílusát alaposan felfrissítették. Ehhez teljes belső renoválást végeztek: megújult a barna fafödém és belső falépcső, amiket fehérre festettek, korszerűsítették a fűtést, légkondicionálót szereltettek be, megújultak a nyílászárók, az összes burkolatot kicserélték, új konyhabútort építettek be, és teljesen felújították a fürdőszobákat is. Választásuk a hangulatos franciás stílusra esett, mivel remekül illik a belső kőfalhoz, ennek jegyében választottak ki a színeket és a berendezést is.
S hogy melyek voltak az új funkciót kapott lovarda renoválásának és berendezésének kihívásai? A műemléki védelem alatt álló lovarda 115 négyzetméteres, és nyolc gyönyörű boltív alkotja, három régi kőoszlopon nyugodva. Az a legenda járja, hogy ezek az oszlopok a XIX. században lebontott pécselyi középkori templom oszlopai voltak, és az akkori tulajdonos ide építette be őket az istállóba. Szerencsére a cseréptetőzet megfelelő állapotban volt, így csak belülről esett át teljes felújításon. Nyílászárócsere történt, új vízvezeték-hálózat készült, megújultak az elektromos vezetékek, a meleg vizet bojler biztosítja, elektromos falipanelekkel fűthetővé tették, a ‚terem’ új járólapot kapott. Közösségi térként egyszerre nappali, ebédlő, kávé- és olvasósarok, könyvtár, de különböző rendezvények helyszínéül is szolgál, kényelmes, kellemes, felújított, használt bútorokkal. Az épület végében a valahai szénatároló jól megépített cseréptetős faszerkezete alatt nyári konyhát alakítottak ki. Tökéletes hely főzni, enni, inni és lazulni, mert a nagy hőségben mindig árnyékos, kellemes szellő járja át, esténként idilli hely tücsökciripelést hallgatva borozgatni. Pécsely megőrizte kedves, falusias, autentikus jellegét, így nem véletlen, hogy vendéglátóink fővárosi élete mellett immár ez vált második otthonukká.
Hozzászólások