Category: Háznéző
Polgári ház, mint tradíció
Amikor Fest Kriszta lakberendező rátalált a ’30-as évekbeli, közel harminc éve lakatlan polgári házra, első látásra beleszeretett. Egész életében ilyen otthonra vágyott. Íme elbeszélésében a példaértékű felújítás, a stílusos újjászületés. [...]
Emlékekből építkezve
A Velencei-tónál immár negyedik generáció élvezi a családi nyaralót, amelyet valaha nagybácsik, unokatestvérek hada villongó horgászcsaták kíséretében használt. Ma csendesebb benne az élet, de bizonyosnak tűnik, hogy a külföldön élő dédunokák is rajongói a helynek. [...]
Paplakból nyaraló
A nagyváros nyüzsgő zajából érkező „urbánus vándorok” rövid idő elteltével testi-lelki harmóniára lelnek e gazdag múltú villa falai között. Talán a magyar tenger klímájában, a patinás fürdőváros reformkori hangulatában vagy az egykori lelkészlak békés miliőjében keresendő a válasz a különös átlényegülésre… [...]
Kamatláb és diós kuglóf
Nyári mese a két közgazdászról, akik az excel táblákba rendezett világot maguk mögött hagyva valódi életüket építik a tóparti öreg házban. Mert a saját gyerkőcök, gyümölcsfák, lábaskádak és vacsoravendégek többet érnek bármely extraprofitnál… [...]
Olajkék vizslabarnával
Hirtelen költöztek be otthonukba vendéglátóink. Velük költöztek a bútoraik is, de négy év elteltével úgy érezték, hogy szakember segítségére van szükségük az átalakításhoz. Modern, fiatalos, letisztult otthonra vágytak, és arra, hogy a négyzetméterekkel okosabban gazdálkodva praktikus, nem öncélú, két kisgyerekkel is kényelmes élettérré váljon a lakás. [...]
Ünnep a Kicsiházban
Szentgyörgyi Katát világ életében mérték. Élsportolóként percekben, mára posztokban. Az elsők között volt a hazai bloggervilág kikerekítésében, és az is gyorsan kiderült, hogy Kata szélesre tár ablakot és ajtót: bejegyzései szólnak női kreativitásról, szépérzékről, értékteremtésről, a kétkezi munka öröméről, és szólnak az életéről is, annak minden változásával együtt. Íme, a Kicsiház ünnepi díszben. [...]
Szürkén is színesen
A legtöbben évekig látni sem bírnak mestereket a lakásukban, legyen szó akár csak egy festésrol. Nem úgy kétgyermekes fiatal háziasszonyunk, aki pörgős személyiség lévén élvezte a házépítést, még Angliából szervezve a kezdeti lépéseket. Bár az elején úgy indultak neki, hogy ez a ház lesz életükben a végső állomás, néhány kompromisszum miatt akár már ma belevágna egy újabb kalandba. [...]
Talán az utolsó?
Vendéglátóink rutinos építtetők, két egyetemista fiúkkal úgy hozta az életük, hogy ez immár az ötödik otthonuk. Pedig nem tervezték az építkezést, a fiúk azonban nagyon szeretnek otthon lenni, jöttek a barátnok is, és szuk lett a lakás. Telek után kellett nézni, s elköteleződöttségük okán csak passzívházról lehetett szó. [...]
Egy vonal ára…
Felnőtté válni annyit tesz: az ember megérti, hogy mindennek ára van. Még egy vonalnak is. A budatétényi családi ház vonalról vonalra egyszerűsödött túlzásoktól mentes, mégis lakályos, barátságos otthonná. A kortárs építészet formajegyeit egyértelműen magán viselő minimál külső izgalmas belső részleteket rejteget. [...]
Régiből is lehet igazi!
A négytagú család már évek óta élt a nyolcvanas években épült házban, amikor érezték, valamilyen változásra van szükségük. Felmerült a költözés gondolata is, azonban néhány házat és környéket szemügyre véve rájöttek: olyan szép helyen laknak, kár lenne hátrahagyni. Építész-tervező barátjukhoz fordultak, aki segített abban, hogy ez a ház legyen az igazi, minden szempontból. [...]