A magyar jog régi intézménye az örökhagyót túlélő házastárs személyi és vagyoni jogainak biztosítása annak érdekében, hogy a túlélő házastárs, azaz az özvegy életkörülményei lehetőleg ne változzanak, a halálesettel járó lelki fájdalom anyagi terhekkel csak mérsékelten járjon. E cél érdekében az öröklési jogban a tíz éve hatályba lépett Polgári törvénykönyv (a Ptk.) alapjaiban változtatta meg a korábbi törvény szemléletét azzal, hogy a régi törvény rendelkezéseit bizonyos öröklési helyzetekben napjainkban is alkalmazni kell.
A 2014. március 15-e előtt megnyílt hagyatékokra vonatkozó törvényes öröklési kérdésekre – és így az özvegyi jogra is – tehát továbbra is a korábbi törvény szabályait kell alkalmazni, az új Ptk. hatálybalépésével azonban a leszármazó örökösök mellett megszűnt a házastárs (bejegyzett élettárs) általános haszonélvezet- öröklése, a hagyományos értelemben vett özvegyi jog, és ehelyett a korlátozott haszonélvezeti jog mellett állagörökösként is rendelkezik róla a törvény.
A házastárs öröklése leszármazó mellett
A törvényhozó a megváltozott élethelyezetek és gazdasági viszonyok átalakulása mellett a család szerkezetében bekövetkezett változások összességét értékelte, és az özvegyi haszonélvezeti jogot a törvényes öröklés szabályaival együttesen felülvizsgálta. A korábbi törvény általánosságban az özvegy részére a hagyaték teljessége felett haszonélvezeti jogot, azaz özvegyi jogot adott. Az özvegyi jog alatt a haszonélvezeti jog különleges fajtáját érti a jog, amely haszonélvezeti jog alapvetően egy természetes személy számára biztosít olyan ideiglenes lehetőséget, hogy annak jogosultja valaki más tulajdonát használja, és annak hasznát élvezheti, ugyanakkor azt nem károsíthatja vagy semmisítheti meg, és nem is rendelkezhet vele, azaz a haszonélvező nem adhatja el a vagyonelemet.
A fentiek szerint a korábbi jog a hagyaték tárgyainak egészére özvegyi jogként haszonélvezeti jogot adott a túlélő házastársnak, de a mai Ptk. egy új szemléletet tett magáévá, és azt már csak korlátozottan ismeri el. Ennek oka alapvetően abban lelhető fel, hogy napjainkban a hagyatékokban már olyan vagyontárgyak is jelentős mértékben szerepelnek – így különösen, de nem kizárólagosan pénzeszközök, értékpapírok, társasági részesedések –, amelyeket illetően a tulajdonjog és az özvegyi jog együttes érvényesülése e vagyontárgyakkal való gazdálkodást gyakorlatilag lehetetlenné tennék.
Más ingóságok – például műszaki berendezések, gépjárművek stb. – esetében pedig azt is mérlegelnie kellett a jogalkotónak, hogy a használat gyakorlatilag pár éven belül teljes megsemmisüléssel, amortizációval jár, így a haszonélvezet lényegében kiüresítené az örökösök vagyoni igényét és várományát. Mindezek mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a társadalomszerkezet megváltozása, így különösen egy újabb házasság megkötése esetén a túlélő házastárs jogai és egy előző házasságból származó örökösök jogai között méltánytalan feszültségek jelentkezhetnek, elhúzódó konfliktusok sokasága a vagyon értékcsökkenését is magával hozhatja. Külön konfliktusforrást jelentenek többek között azok az elszámolási helyzetek, amikor az özvegy beruházásai képezik egy jogvita tárgyát, nem említve egyes vagyonelemek közös vagy különvagyoni jellege megítélésének nehézkességét.
Annak ellenére, hogy a törvény korábban is lehetővé tette az özvegyet illető haszonélvezeti jog megváltását, a Ptk. megalkotása során végül az az álláspont nyert elismerést, hogy az özvegy helyzetét új alapokra kell helyezni, amelynek eredményeként az özvegy örökösi minősége törvényi elismerést nyert ,és az özvegyi jog, azaz az özvegyet megillető haszonélvezeti jogot a Ptk. a teljes vagyon helyett már csak korlátozottan ismeri el.
Az özvegyi jog új szabályai
A fentiek szerint megalkotott új szabályok szerint az örökhagyó túlélő házastársa csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra kap haszonélvezeti jogot. A törvény az így meghatározott vagyontárgyakra biztosított korlátozott haszonélvezeti joggal a túlélő házastárs számára azt a lehetőséget adja meg, hogy megszokott környezetében maradhasson az örökhagyó halála után is, így életvitele tekintetében ne kelljen számolnia gyökeres változásokkal.
E körben fontos körülmény, hogy a közösen lakott lakás szempontjából nem az ingatlan-nyilvántartási megnevezést, hanem az adott ingatlan tényleges funkcióját kell értékelni. Mindezeknek megfelelően az özvegyi jog fennállhat egy életvitelszerűen lakásként használt nyaralón, tanyán vagy akár présházon is, és ezen esetekben a berendezési és felszerelési tárgyak körét a lakhatáshoz kapcsolódóan kell meghatározni. Következésképpen egy lakásként használt nyaraló, mezőgazdasági épület vagy présház esetében az özvegyi jog a lakáson kívüli funkciót szolgáló tárgyakra – mezőgazdasági eszközök, készletek, kiegészítő ingóságok – nem terjed ki, hasonlóképpen nem terjed ki a lakhatást közvetlenül nem szolgáló személygépkocsira sem. A hagyaték többi részén a házastárs a leszármazókkal együtt örökösi minőséget nyert el. Az örökösi minőségből fakadó örökrész mértékét a Ptk. egy gyermekrészben határozza meg. Ennek megfelelően, amennyiben az örökhagyó után két gyermek marad hátra, az özvegyi joggal nem érintett közösen lakott lakáson kívül az özvegy gyermekrészt örököl, azaz az örökség ebbe az esetben egyharmad-egyharmad- egyharmad részben kerül meghatározásra az alábbi példával szemléltetve. Az örökhagyó két gyermeke és házastársa a hagyatékba tartozó berendezett lakást és annak felszerelési tárgyait a gyermekek fele-fele arányban öröklik a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten, ugyanakkor a személygépkocsit, a hagyatékba tartozó társasági üzletrészeket, pénzeszközöket, értékpapírokat, egyéb ingatlanokat és ingóságokat már egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban örökli a három örökös.
Fontos és kiemelendő az az új szabály, hogy az özvegy új házassága nem szünteti meg az özvegyi jogot a korábbi törvénnyel ellentétben. Szintén fontos az a szabály, hogy a leszármazók a haszonélvezeti jog korlátozását nem igényelhetik, azaz a törvény az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon teljes mértékben biztosítja a megszokott környezetet az özvegy részére, még akár új házasságkötése ellenére is. Természetesen mindez nem akadályozza meg a feleket abban, hogy egyezséggel új alapokra helyezzék vagyoni viszonyaikat. Másik oldalról viszont a Ptk. rendelkezései szerint az özvegy a jövőre nézve bármikor igényelheti haszonélvezeti jogának megváltását. A megváltás időbeli korlát nélküli biztosítása lehetővé teszi a személyi és vagyoni viszonyokban bekövetkezett változások figyelembevételét.
Az egyensúlyi helyezetek biztosítása, a méltányosság elvei ekkor is szerepet nyernek, az özvegyi megváltási jog gyakorlásánál az örökös leszármazók méltányos érdekét figyelembe kell venni, és főszabály szerint a megváltásra kerülő vagyonból a házastársat – természetben vagy pénzben – egy gyermekrész illeti meg. Természetesen az élethelyzetek sokasága több esetben nehéz feladat elé állítja a jogalkalmazót, például, ha a hagyatékban csak egy berendezett, özvegyi joggal terhelt lakás található, amelyből az özvegy kiköltözne, és egy gyermekrész fejében lemondana a haszonélvezeti jogáról.
A megváltási igényt előterjesztő özvegynek e körben figyelmet kell fordítania arra, hogy az örököstársai anyagi lehetőségei egyáltalán lehetővé teszik-e annak teljesítését, ellenkező esetben igényét elutasítják. A törvény szövege szerinti bármikor előterjeszthető igény tehát szintén korlátozottan érvényesül, azt behatárolja a többi örökös méltányos érdeke, alapvetően anyagi lehetőségei.
Hozzászólások