A törvényes öröklés rendje

Otthonunk az udvarházban
A nappali titka
Napfényes oázis Bel-Budán

Noha jogszabályaink a végintézkedésen alapuló öröklés előnyben részesítését emelik ki, öröklésre mégis leggyakrabban a törvényes öröklés szabályai szerint kerül sor, ha nincs végrendelet. A törvényes öröklés évezredes hagyományokon alapul, alapvetően a családi viszonyok által meghatározott öröklési rendet jelenti, és a vagyoni viszonyok igazságos elrendezését hivatott biztosítani.

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi változásokra figyelemmel az öröklési rend évezredes szabályai részben átalakultak, elsősorban a túlélő házastárs személyét érintették oly módon, hogy a túlélő házastárs örökösi minősége
elismerésre került, általános özvegyi haszonélvezeti joga pedig korlátokat nyert, alapvetően csak a megszokott lakhatás, életkörülmények biztosítására terjed ki.

A törvényes öröklés általános rendje

Az öröklési jog tekintetében legfontosabb jogszabályunk a Ptk. tételesen felsorolja azon személyek körét, akik végintézkedés hiányában az elhunyt vagyonát öröklik. Általánosságban ez a személyi kör a rokonokat, a házastársat és mindezek hiányában a magyar államot jelentik. A Ptk. elsősorban a felmenő egyenesági rokonok, azaz alapvetően a gyermekek törvényes öröklési jogát korlátlanul elismeri, ugyanakkor az oldalrokonok törvényes öröklési joga a nagyszülői leszármazók körével zárt. A leszármazók esetében a vérségi leszármazás a döntő, azaz nincs jelentősége annak, hogy a gyermek házasságban vagy azon kívül született, és szintén vérségi kapcsolatnak tekintendő az örökbefogadás útján keletkezett családjogi kapcsolat.A fentiek szerint meghatározott örökösök a törvényben megjelölt sorrendben válnak örökössé, amely sorrend egyben kivételt nem tűrő rangsort is jelent, azaz a törvényben előbb álló személy az öröklés tekintetében megelőzi a mögöttük állókat. A fenti sorrend első helyén a lemenő egyenes ági rokonok, azaz a gyermekek, gyermek korábban bekövetkező halála esetén annak gyerekei szerepelnek, akik mellett a túlélő házastárs egy gyerekrészt és korlátozott haszonélvezeti jogot örököl. A gyermekek öröklése esetében az elv tehát az egyenlőség, illetve a helyettesítés. Két gyermek és egy özvegy esetében a vagyon három egyenlő részre oszlik, amennyiben az egyik gyermek nem élne, úgy az ő gyermekei a rá eső egyharmadnyi vagyont öröklik, egymás között egyenlő arányban. A túlélő házastárs, mint özvegy ebben az esetben özvegyi jogot, gyakorlatilag holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó felszerelési és berendezési tárgyakon, míg a hagyaték többi részéből egy gyermekrész illeti meg. Az özvegy törvényes öröklésének jogi alapját az örökhagyóval fennálló házassága teremti meg, ám kiesik az öröklésből, ha az örökhagyó halálának időpontjában a házastársi életközösség nem állott fenn, és annak visszaállítására sem lett volna mód. Amennyiben az örökhagyónak nincsen gyermeke, illetve szülei sem élnek, házastársa az úgynevezett ági vagyon kivételével az egész hagyatékot megörökli. Amennyiben az örökhagyó szülei élnek, az özvegy örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó felszerelési és berendezési tárgyakat, illetve az ezen kívüli hagyaték felét, a másik felét az örökhagyó szülei fejenként egyenlő részben.

Az oldalági rokonok öröklése

Az oldalági rokonok öröklése az ún. parentéla fogalmával írható körül. A parentélában – azaz az azonos felmenői fokon lévő egyenesági rokonok és azok leszármazói egyetlen öröklési csoportjában – a törvényes öröklési kapcsolatot az örökhagyóval fennálló rokoni kapcsolat határozza meg. A magyar öröklési jogban három parentéla létezik a fokozatosság elve alapján, míg az adott parantélán belül a helyettesítési elv érvényesül. Az első parentéla a szülői, amelybe az örökhagyó szülei és azok leszármazói, azaz az örökhagyó testvérei tartoznak. Ha az örökhagyónak nincsenek gyermekei, illetve túlélő házastársa, az ő szülei örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén annak leszármazói örökölnek, úgy, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. A második parentéla a nagyszülői, amelybe tartozó személyek csak abban az esetben örökölnek, ha az első parantélában nincs fellelhető örökös. Következésképpen leszármazók, házastárs, szülők és szülők leszármazóinak hiányában a törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői lesznek. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli. A harmadik parentéla a dédszülői. Amennyiben az első két parentélában öröklésre jogosultak kiestek az öröklésből, az örökösök az örökhagyó dédszülei fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói. Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és leszármazójuk nincs, vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot a többi dédszülőpár örököli fejenként egyenlő részben. Ha az így öröklő dédszülők közül bármelyik kiesik, helyette az általános helyettesítési szabályok szerint valósul meg az öröklés. A fentieken túl távolabbi felmenők is lehetnek törvényes örökösök, ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a dédszülők, sem ezek leszármazói nem örökölhetnek. Amennyiben a fenti szabályok szerint nincs örökös, a magyar állam szükségképpeni törvényes örökös.

Az osztályrabocsátás

Az osztályrabocsátás azt jelenti, hogy ha több leszármazó közösen örököl, úgy a valós egyenlőség érdekében mindegyik örököstárs köteles a részére juttatandó hagyaték értékéhez hozzászámítani annak a korábban az örökhagyótól ingyenesen kapott juttatásnak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette. A szabály csak akkor alkalmazandó, hogy ha ezt a hozzászámítási kötelezettséget az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta, amelynek bizonyítása a juttatásból nem részesülő örököstársat terheli. Ilyen jellemző eset lehet egyik gyermek részére adott jelentős mértékű anyagi támogatás egy ingatlanvásárláshoz, amely szükségképpen csökkentette a hagyatékot, így méltánytalan lenne, ha a másik gyermek ennek okán hátrányt szenvedne el. A szokásos mértékű ajándékokat és a tartásra rászorult leszármazóknak nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. Az osztályrabocsátást a hagyaték, valamint az osztályrabocsátott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értékének összeszámításával kapott érték arányos elosztása útján kell elvégezni, amelynek eredményeként az örököstársaknak jutó örökrészt megfelelően kell megállapítani, majd abból le vonni az örököstárs által osztályrabocsátott értéket. Ha a juttatáskori érték alapulvétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az összes körülmény figyelembevételével állapítja meg az értéket. Ha az örököstárs által osztályrabocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályrabocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban nem köteles visszatéríteni. Ilyen esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint az ilyen örököstárs adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.

Az ági öröklés

A magyar jog egyik különleges intézménye az ún. ági vagyon és annak öröklése. Az ági öröklés a felmenő és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítője, hogy a családi vagyon meghatározott elemei az eredeti családi ágon maradjanak, amennyiben az örökhagyónak nincsenek leszármazó örökösei. A Kúria PK 81. sz állásfoglalás szerint „ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelynek a vásárlásához a lemenőnek – a későbbi örökhagyónak – valamelyik felmenője adta a vételárat, akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő a szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel és az ingatlan-nyilvántartásba vevő félként a lemenőt jegyzik be.” A Ptk. alapján tehát, ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta. A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt. Az ági vagyont azon felmenői ágon lévő rokonok, illetve az ő leszármazóik öröklik, amely felmenői ágról a vagyontárgy az örökhagyó hagyatékába került. Az ági öröklés rendje alapvetően a felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének általános rendjét követi, ugyanakkor a vagyontárgy csak az eredetét képező felmenői ágon öröklődik és nem osztódik a felmenőpárok (szülők, nagyszülők stb.) között, azaz csak a szülői parentéla teljes. Az ági vagyon legfeljebb addig a felmenőig öröklődik, akitől a vagyontárgy (ingyenesen, közvetlenül vagy közvetve) az örökhagyó hagyatékába került, a nagyszülőkön túli felmenők közül csak az örökli az ági vagyontárgyat, akitől a vagyontárgy az örökhagyó hagyatékába került.

Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop