A hazai piacon számos hőszigetelő anyagból készült épületszigetelő termék közül válogathatnak a tervezők, kivitelezők. Bármilyen gyártmányt választanak is, a lényeg, hogy eleget tegyenek a követelményeknek, elérjék a megfelelő paramétereket, melyeket már nálunk is európai direktíva irányoz elő.
Az Európai Parlament és Tanács 2002. végén hagyta jóvá az „Épületek energiafelhasználása” című 2002/91/EC direktívát. A direktíva 2003. január 4-én jelent meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és szintén ezen a napon lépett hatályba. A tagállamoknak is hatályba kellett léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az irányelvet 2006. január 4-ig bevezethessék. Az idén januártól tehát energetikai tanúsítvány is szükséges a lakások építéséhez, használatba vételéhez. A direktíva sok egyéb energetikai szempont mellett megköveteli a korábbinál hatékonyabb hőszigetelést is.
A termékkínálat hazánkban is igen gazdag, a technikai lehetőségek adottak. De nézzük, mik is azok a hőszigetelő építőanyagok – Nincs bennük semmi titokzatos: a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított anyagból gyártott pórusos, üreges szerkezetű, kis testsűrűségű termékekről van szó. Szilárd alkotórészből álló vázból, továbbá levegővel vagy gázokkal telt pórusokból és kapillárisokból épülnek fel. Vannak porszerű és szemcsés, szilikát bázisú, szálas kőzetgyapot és üveggyapot, valamint szerves alapú polisztirol és poliuretán hab anyagú hőszigetelők.
Szemcsés és szálas anyagok
Szemcsés szigetelőanyagokat hőszigetelő vakolatokhoz használnak. A habarcsba kevert perlit vagy polisztirol gyöngy lényegesen megnöveli a vakolat hőszigetelő képességét, főleg ha vastagon, több rétegben hordják fel. A hőszigetelő vakolatok hatékonyságát azonban ma már jóval meghaladják a hőszigetelő lemezek. Egy öt centi vastag polisztirolhab-lemez hőszigetelő mutatóját – a kivitelezhetőség határait messze meghaladó – 20 cm vastagságú perlites, vagy 10 cm vastag polisztirolgyöngy tartalmú hőszigetelő habarccsal lehetne elérni.
A szilikátszálas hőszigetelő anyagokat szilikátolvadékokból különféle szálképzési eljárásokkal állítják elő. A szálas szigetelő anyagok csoportjába tartoznak a kőzet- és üveggyapot termékek. A kőzetgyapot a természetben előforduló, főként vulkanikus és üledékes eredetű kőzetek keverékének megolvasztásával és szálazásával létrehozott üreges szerkezetű, szervetlen anyag. Az üveggyapotot kvarchomokból és hulladéküvegből gyártják. Az ásványgyapot és az üveggyapot hővezetési tényezője egymáshoz nagyon közeli, mégis mindkettőnek megvan a saját felhasználási területe. Az üveggyapot 600 fokon olvad, az épületszerkezet védelmére tűz esetén nem alkalmas. A kőzetgyapot ezer fok felett olvad, tűzgátlásra alkalmas. A nagy testsűrűségű, átnedvesedés ellen hidrofobizált ásványgyapot homlokzati szigetelőtermékek jelentős súlyuk miatt masszív felerősítési módszereket követelnek. Használatukat ez jelentősen megdrágítja, ezért inkább középületek hőszigetelésére alkalmazzák.
Polisztirol és poliuretán
A polisztirol hab az egyik legrégebben használt műanyag alapú építőipari szigetelőanyag. Három minőségben készül. A nyitott cellás gyártmány vízre érzékeny. A formahabosított kevésbé érzékeny a vízre, föld alatt is használható. A zárt cellaszerkezetű a vízre egyáltalán nem érzékeny, ezért víz alatt is alkalmazható. A poliuretán keményhab térhálósított műanyag. Felhasználható kész táblák, előformázott hab vagy a helyszínen létrehozott hab formájában. Zárt cellaszerkezetű, így hangszigetelésre alkalmatlan.
Elterjedt tévhit következtében egyes hőszigetelő anyagokat egyben hangszigetelőnek is neveznek, pedig a polisztirolhab-termékek többsége nem léghangszigetelő. E célra külön jelzéssel gyártanak olyan speciális polisztirolhab-lemezeket, amelyek a padlóburkolat alá helyezve megakadályozzák vagy csökkentik a járásból, egyéb tevékenységből eredő zajoknak az épületszerkezetbe jutását.
A hőszigetelő anyagok szigetelőképessége a térfogatsúly növekedésével romlik, szilárdságuk, tömörségük azonban nő. Szálas anyagoknál nagyon kis térfogatsúly érhető el, de beépítésükkor külön fóliás védelemről kell gondoskodni, mert a rendkívül ritka anyagon a szél átfújhatja a hideget.
Szendvics szerkezetek
Nyugat-Európában az épületek hőszigetelésére főként szendvics szerkezetű szigetelő kompozitokat használnak. A 120 cm széles, 26-360 cm hosszú szigetelőtáblákat polisztirol, gipszkarton és párazáró fólia összeragasztásával állítják elő. Az elemek 2 cm-től 20 cm-es vastagságig készülnek. A polisztirolt kőzetgyapot vagy poliuretán helyettesítheti. Ilyen társított, szendvics szerkezetű táblák már nálunk is beszerezhetők, 14-16 cm vastagságban felhasználva alacsony rezsijű épületek szigetelésére is alkalmasak.
A gyártók hőszigetelő rendszereiben alkalmazott polisztirol lapok, dübelek, élvédő sínek között nincs számottevő különbség. A minőségi különbséget a ragasztó- és bevonóanyagok, továbbá a fedővakolatok határozzák meg.
A szigetelőlapokat a falazat és táblák hőtágulási különbségét tartósan jól elviselő műgyanta és cement keverékéből álló rugalmas ragasztókkal rögzítik. Vannak zselés állagú műgyanták, melyekhez felhasználás előtt 1:1 súlyarányban cementet kevernek. Ez a keverék nagy teherbírású, ezért kőzetgyapot és polisztirolhab táblákhoz egyaránt használható. A másik ragasztóféleség por alakú és zsákos csomagolásban forgalmazzák. Vízzel történő kikeverése után felhasználásra kész az anyag. Alacsonyabb műgyantatartalma miatt szilárdsága, rugalmassága kisebb, mint a másik ragasztóé, ezért csak polisztirolhoz alkalmazható. Mégis sokan kedvelik, mivel nem szükséges cementet is külön beszerezni hozzá, és a kikeverése is egyszerűbb a sűrű zselé és cementpor csomómentes masszává alakításánál.
A hőszigetelő lemezeket korlátozott teherviselő képességük miatt maximum 3,5 mm vastagságú vékonyvakolatokkal szabad bevonni. A műgyanta adalékokkal javított hagyományos mész-cement bázisú, por alakú vakolatokat vízérzékenységük, foltosodási hajlamuk következtében már alig gyártják. Helyettük a műgyanta kötőanyagú, felhasználásra kész vödrös vakolatok terjedtek el. Széles szín-, vastagság- és struktúraválasztékuk révén a legváltozatosabb igényeket is kielégítik.
A legmagasabb minőségi kategóriát a kiváló mechanikai, páraáteresztő és színtartóssági jellemzőkkel rendelkező szenny- és portaszító, „öntisztuló” szilikongyanta bázisú szilikonvakolatok képviselik.
Hozzászólások