A fa az emberiség egyik ősi építőanyaga, a fémek, műanyagok, kerámiák, üvegek térhódítása ellenére változatlanul tartja pozícióját. Épület, váz, állványzat, födémgerenda, tetőszerkezet, ajtó, ablak, kerítés, burkolóanyag, berendezési tárgy, játék készül belőle. Jó hőszigetelő, képes a levegő páratartalmát magába szívni, majd leadni, ellenálló a vegyi anyagokkal szemben, teherbíró, rugalmas, viszonylag könnyű, jól megmunkálható, biológiailag lebomló, újratermelődő, olcsón építőanyaggá formálható, meleg hangulatú, de csak megfelelő védelem mellett hosszú életű anyag.
A faanyagokat károsíthatják az időjárás, a hőség, a hideg, a nedvesség, a szárazság, a nap UV sugárzása, a különböző rovarok és gombák. A fán megtelepedő gombák lehetnek a szilárdságot minimálisan csökkentő, elszíneződést okozó penészgombák és kékgombák, valamint a sejtfalak cellulóz- és ligninanyagát enzimjeikkel lebontó, korhadást előidéző, szilárdságot jelentősen gyengítő barna (másként vörös, agy redves), korhadást okozó gombák. A barnakorhadás a fa cellulóztartalmát bontja, a fehérkorhadás a lignint pusztítja. A korhadás kiindulhat a fa felszínéről vagy a test belsejéből. A leggyakoribb és legtöbb bajt okozó farontó gombák a könnyező házigomba, a házi kéreggomba, a fenyőlemezes tapló és a lepketapló. A nedves korhadást a pincegomba okozza, elsősorban régi épületben, pincében, padláson, gyakran átnedvesedő helyeken minden faanyagot megtámad, fehér vattára emlékeztet. A könnyező házigomba a cellulóztartalmat fogyasztja, a telepedési helytől messze eltávolodik, minden épületszerkezeten áthatol, a terjedéséhez szükséges nedvességet a levegő páratartalmának kivonásával biztosítja magának. Nehéz elpusztítani, a fertőzött falszakasz furatait telítik az ellenszerrel, vagy égetéssel fertőtlenítik a falakat. A lemezes fenyőgomba vakpadlóban, párnafában telepszik meg, mai lakásokban ritkán jelentkezik. A házi kéreggomba a könnyező gombához hasonlóan károsít, de lassabban, a padlóburkolatot támadja alulról. A pikkelyes fagomba a nedves falak burkolatát kezdi ki.
Gombák mellett bogarak
A biológiai kártevők másik nagy csoportjába a bogarak tartoznak. Leggyakoribbak a házicincér, a kék koronacincér, a dacos kopogóbogár, a közönséges kopogóbogár, a közönséges rágcsálóbogár, a fadarázs, a szíjácsbogár és a bányafabogár. E rovarok álcái a sejtekben lévő anyagokkal, a sejtfal anyagával vagy a megtelepedett gombákkal táplálkoznak. Meglehetősen szaporák, generációik általában 3-4 évig élnek a fában, de akad, amelyik harminc évig is kihúzza. Egyes fajok csak a puha, laza szíjácsot őrlik fel, mások a teljes fatestet rongálják. Jelenlétükről percegő, kopogó hangjuk, a felületen megjelenő kirepülőnyílások vagy a megtámadott anyag alá hulló őrlemény árulkodik. Leghatásosabban gázosítással, hőkezeléssel védekezhetünk ellenük, ezt követően megelőző védelemmel kell ellátni a faanyagokat. Ha már megtörtént a baj, csak az utólagos favédelem segíthet, ehhez azonban mindig vegyük igénybe szakértő segítségét.
Célnak megfelelő fafajta
Jó esetben a favédelem végigkíséri a fát a kitermeléstől, raktározástól a beépítésig, karbantartásig, pótlásig. A kitermelés, tárolás, feldolgozás fázisába az építkezők nem tudnak beavatkozni, de a kiválasztáskor, vásárláskor már tehetnek valamit saját érdekükben. Azon túl, hogy egészséges, alacsony nedvességtartalmú anyagot válogatunk ki a fatelepen, a tervezés során fontos a fafaj célnak megfelelő helyes megválasztása. Egyes fajok természetes védettséget élveznek a biológiai kártevőkkel szemben, ilyen a magas gyantatartalmú vörösfenyő, a különleges szövetszerkezetű akác, tölgy és számos trópusi faféleség. Velük szemben a nyár vagy a nyír szinte teljesen védtelenek. A kemény fák ellenállóbak, mint a puhák.
Védőkezelések
A tervezőnek számolnia kell azzal, hogy az általa elképzelt épületben szerkezeti, vagy segédanyagként felhasznált faanyag milyen hatásoknak lesz kitéve, folyamatosan érintkezik-e a talajjal, a vízzel, kültérbe vagy magas páratartalmú beltérbe kerül-e – Fokozott környezeti igénybevételnek kitett épületelemekre (bejárati ajtók, ablakok, kerítések, teraszok, oszlopok, hidak, födémgerendák, tetőterek farészei, párnafák) a tervező védőszert, átmeneti vagy tartósan megelőző védőkezelést írhat elő. A javasolt technológia lehet mázolás, áztatás, fürösztés, bemártás, bemerítés, ecsetelés, permetezés, sajtolás. A skandináv országokban az építkezéshez hívott túlnyomásos telítő tartálykocsi a megmunkált elemeket beépítés előtt mélységében telíti a favédőszerrel. A megelőző aktív védelem mellett fontos a passzív, megelőző mechanikai védelem is, amely figyelembe veszi a nedvesség és az erős napsugárzás távol tartását, gondoskodik arról, hogy oly módon építsék be a faanyagokat, hogy azok megfelelően lélegezzenek, szellőzzenek, elvezetődjön róluk a csapóeső, a pára, illetve tetőelemekkel, lemezborítással védve legyenek a nedvességtől. Az esőnek kitett részek lejtsenek, hogy a víz lefolyhasson róluk, a lefolyás útja lehetőleg rövid legyen. Mivel a szerkezeti elemek vízszintes és csomópontokhoz közeli részein koncentrálódik a nedvesség, az ilyen helyeket vízlevezető ferde vágással vagy valamilyen fedél, burkolat elhelyezésével védhetjük. A kiálló tető, illetve átszellőző lemezborítás véd az erős napsugárzástól is, ami a fa fontos alkotója, a lignin bontásával okoz kárt. A földdel érintkező vagy földközeli farészekre felfreccsenő víz beszivárgását a bütük műgyantás, viaszos, lenolajas kezelésével, impregnálásával, lezárásával akadályozhatjuk meg.
Mit kenjünk a fára?
A tavasz nemcsak a természet éledésének ideje, hanem a lakások, családi házak újracsinosításának, felújításának is kezdete, a szobafestés, mázolás, tapétázás idénye. Még a festőmestereket is elkápráztatja a felhasználható anyagok kínálata, ezen belül is a fából készült használati tárgyak, épületelemek tartósságát szavatoló készítmények sokasága.
– Mit kenjünk tehát a fára, hová milyen terméket érdemes használni – – tettük fel a kérdést Tóth Antalnak, a Szobafestő-mázoló-tapétázó Országos Ipartestület elnökének, aki maga is kiváló mesterember.
– Először is a felület vizsgálatát kell elvégeznünk. Ez lehet puha, mint például közönséges erdei fenyő, luc-, vagy a vörös fenyő, de kemény is, mint a tölgy, az akác, egyebek. Ezt követően az igénybevétel és az esztétikai megjelenés szerint kell mérlegelnünk. Mást kell alkalmaznunk kültéren a kevésbé igénybevett fa szerkezetekhez, például ereszaljához, lambériához és mást az időjárásnak erősen kitett kerítésekhez, pergolákhoz, oszlopokhoz, könyöklőkhöz, kerti bútorokhoz, s megint mást a belső térben. Kívül dolgozhatunk oldószeres és vizes bázisú anyagokkal is, de az egészség védelme érdekében belül jobb kerülni az oldószereseket. Ma ez nem jelent gondot, mert számtalan jó minőségű termékből válogathatunk. Belülre használhatunk színező pácokat, ártalmas hatóanyagoktól mentes, de szép, ellenálló felületet biztosító fanemesítőket, lazúrokat, lakkokat.
Ne feledkezzünk meg az előalapozásról, impregnálásról, a szívóképesség csökkentéséről, mert csak így érhetjük el a kívánt eredményt. A vizes diszperziós anyagokat speciális, akril szálú ecsettel tanácsos felhordani. A nem professzionális kézi termékek is a legszélesebb igényt képesek kielégíteni.
Az újrafestést ajánlatos 3-4 évente megismételni, ne várjuk meg, amíg a felület erősen repedezni kezd.
Amennyiben tűzvédelemmel kell ellátni a fa szerkezetet, a tűzvédő festékre szavaznék – mondta el Tóth Antal -, mert a kereskedelemben kapható különféle égéskésleltető anyagok a szakszerű kezelés esetén is csak legfeljebb három évig tartó védelmet nyújtanak. Ez után a kezelést meg kellene ismételni, amire általában már nincs mód. A tűzvédő festékek használata azonban végleges megoldást ad, ezekből a termékekből is sokféle kapható. Erre a rétegre fedő vagy lazúr anyagokat vihetünk fel.
Hozzászólások