Sajnos nem ritka, hogy szép, új házunk homlokzatán néhány év elteltével észreveszünk először csak egy vékony kis „vonalat” – talán egy növény szára, közelebbről nézve azonban látjuk, hogy repedés. Biztosan csak a vakolat, gondoljuk, de a repedés szélesedik, megjelenik belül is, felfut a mennyezetig, egy kis idő után végig a plafonon. Akár új építésű házat vásároltunk, akár régit, akár magunk építettük vagy építtettük, nem nagy öröm szembesülni a ténnyel, hogy valamilyen szerkezeti hiba van az épületünkben.
Vajon mitől keletkezett a repedés és mit tehetünk? A szerkezeti repedéseknek nagyon sok oka lehet. A mitől kérdést most ne firtassuk, valaki, valamikor hibázott, vegyük inkább sorra, hogy mit csináljunk! Először is hívjuk szakembert, aki meg tudja állapítani a hiba okát, és meg tudja tervezni a javítást. Lehetséges, hogy szükségünk lesz talajmechanikai vizsgálatra, statikai vizsgálatra vagy mindkettőre is.
Hogyan erősítjük meg az alapokat?
Az alapok utólagos megerősítésére igen sokféle módszer létezik, ámbár egyik-másik családi ház méretű épületnél nem alkalmazható a technológia, és már csak az ára miatt sem.
Az utólagos, szakaszos aláfalazás az egyik legrégebbi módszer. A meglévő alap alól kiássuk a földet maximum egy méter hosszúságban, két méter mélységben az alap teljes szélességében (ha mélyebben is kell, második körben utólag ismét alááshatunk az elkészült falszakasznak). Nagy szilárdságú, kisméretű tömör téglával aláfalazzuk, kiékeljük, az oldalain csorbázatot hagyunk, hogy be tudjuk kötni majd a folytatását. Ezután visszatöltjük a földet, megtömörítjük, majd utána három egységgel arrébb megismételjük ugyanezt a munkafolyamatot. Kizárólag a statikus által készített terv szerinti ugrásokban dolgozzunk, és mindig csak egy méter szélességben, és természetesen az előírt teljes hosszúságban el kell végezni a munkát.
Az utólagos, szakaszos alábetonozás munkafolyamata tulajdonképpen megegyezik az előzőekben leírt aláfalazás munkafolyamataival, azzal a különbséggel, hogy ahogy a nevében is szerepel, itt tégla helyett betont és a tervező által előírt vasalást kell használnunk. Az alábetonozásnál figyelni kell a betonminőségre, a felső részen használjunk duzzadó cementet. Fontos, hogy azért, mert mindez a földbe kerül, és nem látjuk, még nem betonozhatunk félig megkötött, cementet alig látott betonnal!
A sajtolt cölöpözés viszonylag egyszerűbb, lényege hogy hidraulikus sajtoló segítségével a meglévő épület alá – az épület ellensúlyát használva – általában acélelemekből toldással összeállított cölöpözés készül. Ezeket az acélelemeket a sajtolás befejezésekor vasalással látják el, és kibetonozzák. A meglévő épület alaperősítésénél a szerkezet teljes súlyát kell kiváltani, de a módszerrel lényegesen nagyobb ellenállás is képezhető. Egy indítógödörből akár több cölöp is készíthető egyenként, majd ezeket egybekötve egy közös cölöpfejjel, összeadódik a teherbírásuk. Ily módon a rendelkezésre álló ellensúly értékénél lényegesen nagyobb alapteherbírás is létrehozható, jelentősen növelve az alapozás biztonságát, és az épületek süllyedései nagyságrendileg csökkenthetők. A felvázolt technológián belül többféle megoldás alakulhat ki – például ferde cölöpözés, kapcsolt cölöpözés –, amelyek az egyedi helyszíni adottságokhoz jobban igazodnak, a gazdasági lehetőségek figyelembevételével.
Ezek mellett még létezik alapszélesítés, injektálás, alappántolás, részleges pántolás stb., az alapmegerősítések technológiájának kiválasztásánál figyelembe kell venni a meglévő alapok anyagát (kő, tégla, beton, vasbeton) és állapotát, valamint az épület típusát, nagyságát.
A falvarrás elött a vakolatot el kell távolítani a javítandó részről. Az acélbetétek általában merőlegesek vagy majdnem merőlegesek a repedések irányára. A bevágott hornyok olyanok legyenek, hogy az acélbetétek ne „lógjanak” ki a fal síkjából.
Födémek javítása
A födémek javítására is sok ok miatt kerülhet sor, illetve megerősítésük is nagyon sokféleképpen történhet. A födémmegerősítés oka lehet például többletteher rárakódása a födémre, funkcióváltás (tetőtér- beépítés), rossz kivitelezés, rossz tervezés, használaton kívüli épületnél esővíz okozta károsodás, tűzeset, kártevők okozta károk(fafödémeknél). A födémek anyaguk szerint is sokfélék lehetnek, tégla, vasbeton, acélgerenda, fafödém stb.
A teljesség igénye nélkül nézzük meg például, hogy az előre gyártott vasbetongerendás födémeknél és a monolit vasbetonfödémeknél milyen lehetőségeink vannak. A födémek elsősorban hajlított szerkezetek, az alkalmazott anyag is befolyásolja az erősítési technológiát, de sokszor az is meghatározó, hogy megelőző erősítésről vagy javításról van-e szó. A kiselemes vasbetonfödémeket arra találták ki, hogy aránylag gyorsan és akár kézi erővel is merev födémeket
lehessen építeni: az alaptechnológia szerint egy vasbetongerendából álló elsőrendű tartó és valamilyen, általában beton anyagú másodrendű tartóból („kefnik”) áll. Az elemek együttdolgozását a gerendavégeknél kialakított vasbeton monolitkoszorú biztosítja, némelyik födémnél együttdolgozó vasbeton-fejlemez is készül. Korábban e szerkezeteknél felbeton nélkül alkalmaztak feltöltést a felső sík képzéséhez, ezért a gerendák közötti együttdolgozás minimális, csak a padozatoknak volt valamennyi elosztóképessége. Az utólagos merevítések a szakszerűtlen beépítések és az utólagos ráépítések miatt szükségesek.
A vasbetongerendák kialakítása nagyon hasonló, a béléselemek miatt a talpkiképzésük egyforma. A nyomott övet képző fej kialakításában van különbség, és ennek megfelelően a talpban elhelyezett vasalás sem egyforma. A gerendák geometriai kialakítása fajtánként nem változik, a szükséges teherbírást csak az alkalmazott vasalással szabályozták. Közbenső födém megerősítésénél, ha a felső tér is már lakott, a gerendák alsó övének az erősítése az egyszerűbb megoldás. Kisebb erősítés esetén a gerendatalpra elegendő egy lapos acélszerkezetet felcsapozni. Ha a feladat a födém komolyabb merevítése, akkor egy szerkezetileg magasabb acélszekrényt kell felerősíteni a gerenda aljára. A csapokat méretezni szükséges, és célszerűen kis átmérőjű, de nagy nyírószilárdságú anyagot alkalmazni.
A szénszálas megerősítési mód teljesen megegyezik az előzőkben felvázoltakkal, ebben az esetben viszont az alsóöv-erősítés ragasztással kerül felerősítésre. Az erősítés anyaga lehet szénszálas lamella (Sika Carbodur, Sikawarp), de ugyanazzal a ragasztóval acéllapot is fel lehet erősíteni. A felerősítés idején, és amíg a ragasztás meg nem köt, a födémgerendákat a lehetőségek figyelembevételével tehermentesíteni szükséges.
A monolit vasbetonfödémeket nagyon hasonló módon lehet megerősíteni alulról, itt is alkalmazható az acélpánt csapos rögzítéssel, szénszálas megerősítés, ugyanúgy, mint az előre gyártott vasbetongerendás födémnél.
Falvarrás
A falak tönkremenetelének szintén számos oka lehet. Javításukra/erősítésükre is többféle módszer létezik. Először a hiba okát kell megszüntetni (pl. az alapokat megerősíteni), utána lehet a falakat javítani, erősíteni. A falerősítési módozatok közül néhány: pántolás, köpenyezés, részleges köpenyezés, falvarrás. Nézzük meg kissé részletesebben a falvarrást, szintén a teljesség igénye nélkül. A falvarrás azoknak a falszerkezeteknek az erősítése (helyreállítása), amelyeken repedések alakultak ki, vagy várható, hogy ilyen jellegű sérülések keletkeznek (pl. fafödémes, koszorú nélküli ház). A falvarrás a falazatok tárcsahatását erősíti azáltal, hogy szálerősítéssel húzószilárdságot ad a falnak. A kialakult repedések helyreállításával a falazatok teherbírása jelentősen növekszik, de a varrások mennyiségét, hosszát és irányát a tervezés során kell meghatározni, mert ezek jelentősen befolyásolják az eredményt. A falvarrások hagyományosan az épületek falának külső oldalán készülnek. A technológia részletei a következők: a falba vágott hornyokba acélbetéteket ragasztva alakul ki a szálerősítés. Az alkalmazott acélbetétek átmérője a fallal való együtt dolgozás miatt aránylag kicsi (8-10 mm) a betétek felülete pedig érdes, hogy jól tapadjon.
Hozzászólások