Pezsgő művészi világgal

Találkoztam köztéri szobraival, mindig megállítottak. Érdekelt az alkotójuk, mivel Törley Mária a neve! Csak nem a pezsgőgyáros családjából való? Hisz őket – mindenkit a felső tízezerből – lesemmiztek, tönkrezúztak, kitelepítettek. Az nem lehet, hogy ilyen örömöt sugárzó, boldogítóan szép alkotásokat hozzon létre egy diszkriminált Törley. Kiderült, hogy igenis lehet.

A „Hit és zene bronzban” című, róla szóló kis kötet bemutatóján ismertem meg nemrég. Közvetlen volt, szép és fiatal, elegánsan és őszintén derűt sugárzó. Bizonyára ott lehetett a sok barát is, a Törley Zenei Szalon örökös vendégei és mi, az érdeklődők. Itt máris meg lehetett tudni, hogy mátyásföldi villájuk az elegáns negyedben épült – férje Ruszina László családjának sikerült kimentenie az államosítás markából. Azt is, hogy a szecessziós épületet nem mindennapi kert őrzi az ősfenyőkkel együtt, és Mária sok szép szobra is őrt áll előtte. Hogy ő akkor született, amikor a rémséges időszak elkezdődött, s elvették a Törley Pezsgőgyárat, a kastélyaikat, a belvárosi bérházakat, a balatoni nyaralót, és mindjárt ki is telepítették a családot Budapestről. Az ő tudatához még mindez nem juthatott el, hisz ebben az évben született. És az államosítás a szülei méltóságát nem csorbította – ahogyan emlékezik –, a család is egészen jól viselte a helyzetet; össze nem roppantak, sem lelkileg, sem testileg. Ezért lehet olyan egészségesen gazdag az ő művészi világa; köztéri munkái és kisplasztikái is erről tanúskodnak. S az egész Törley családnak nagy erőt adott a keresztény hit. Mária szakrális témái emelkedettek, líraiak és érzelmesek, de tud ő gúnyoros is lenni és frivol, valamint humorral teli.

Ahogy a műteremben szétnézek, meglep, hogy a szokásosnál sokkal nagyobb méretű helyiség, de persze a köztéri szobrok létrehozásához megfelelő tér kell. A szobrászmunka szokásos kellékei, a munkaeszközök ellepik a műtermet, és ez a művészi kavalkád itt, a gipszöntvényekkel, a jó szobrász-szagokkal együtt marasztaló. A kérdésre, hogy miért is lett szobrász, Mária elmeséli, hogy édesanyja tehetséges festői pályája félbeszakadt, és bár nagyon erős egyéniség volt, Rudnay Gyula tehetséges tanítványa, a történelem és a házassága közbeszólt.

S a nagyon erős egyéniségtől különbözni kell. Gyakran különbözik is a következő generáció. Mária már kicsi gyerekként mindenféle kövekből különböző figurákat rakosgatott ki. Borzasztóan érdekelte a térben körültapintható világ. Szerencsém – mondja –, hogy Andrássy Kurta János tanítványa lehettem, ő készített föl a főiskolára, ott pedig Somogyi József volt a mesterem.

R. Törley Mária kifejezetten köztéri szobrász. Több mint ötven műve áll köztereken, középületekben. És figurális szobrász. Jellemzője a keresztény eszmeiség; történelmi személyiségeket is mintáz. Sokszínűségére jellemző még a komolyzene termékenyítő hatása. A villa alagsorába igyekezve a „Mária a kis Jézussal” alkotása előtt kell elhaladni. Bizony ez a mű is megállít. Az alagsorban pedig a zeneszalon a zongorával, s itt rendezte el a művésznő az ismert személyiségekről készített portréit, humoros kisplasztikáit és a zenei témájú szoborkompozíciókat. A cselló itt átalakul kecses és magakellető női figurává, a fúvós hangszerek rámenősen udvarló férfiak, címük: „Szerelmes hangszerek”. És néhány Ezópusz mese humorba és bronzba öntve. Itt a róka ül például a hatalmas sajton, és a holló szeretné elénekelni tőle. Egy másik a kakas, farktollain diadalmasan pózol a nő.

R. Törley Mária szobrászművésznek sem a kitüntetéseit, sem a világ nagyvárosaiban rendezett kiállításait nem tudjuk fölsorolni, de a legutolsó jelentős elismerésnek azért hagytunk helyet: ez pedig a tavaly átvett Magyar Érdemrend Lovagkeresztje.

Belép az ember a kertbe, és megpróbálja tekintetével elérni a fenyők csúcsát. Valahányan az erdőből maradt példányok, legalább százötven évesek. Amikor 1901-ben a házat építették ide, erdőből szakították ki a parcellákat. Mária férje, a házigazda szerepében Ruszina László bemutatja az óriási hársfát is, ami megélt már vagy két évszázadot. Élmény ilyen fák között bolyongani. A szecessziós tornyos Ruszina-villát (amit Paulheim József tervezett, és amelyet a család több tagja lakja) vagy hatszáz négyszögöl kert övezi, de befogadta még a telek időközben az újabb épületet is, a műteremlakást. Itt dolgozik ma Mária.

Egy szökőkúttal találkozom először, a „Kisfiú hallal” kedves figurájával – aminek eredeti alakja a Gellért Hotelben csöndes csobogással fogadja a vendégeket. Ez az alkotótárs férjnek köszönhető, akinek mint harmadik generációs ötvösnek, nem esik nehezére másolatokat készíteni Mária munkáiból. Itt a fák között a közelben az „Ősz” szépséges nőalakja, köténye tele gyümölccsel. A japán akác földig hajló ágaival talán a hatalmas vadgesztenyétől védi magát, kicsi birodalmát. Igazán meglepő a nagyra nőtt öregebb testvér girbe-görbe törzsével, nagy lombsátorával. Alatta stílszerűen ki más bújhatna meg, mint a „Szomorú szűz” szobra. Közelben álldogál még életnagyságnál nagyobb alakban a tragikus sorsú Szent Gellért. Persze számomra a legvonzóbb a hófehér és hatalmas angyal. Úgy ragad magával, mintha élő lenne, a nyíló tűzliliomok között térdel. A Rózsák terén találkozhattam az eredeti angyallal, a templom kertjében, valamint az óbudai sírkertben is.

A Törley család fényűző kastélyából megmaradt pár berendezési tárgy, amit a villa nappalijában örökíthettünk meg; egykori, elefántcsont berakásos japán garnitúra. Finoman cizellált minden darabja. A párizsi világkiállításon rendelték meg a nagyszülők az ezernyolcszázas évek végén. Fölötte eredeti madaras japán kép, selyemhímzés. A biblikus témákon keresztül nagy hatással volt a művészre Dante Isteni színjátéka. Több változatban földolgozta a témát. Képes volt megörökíteni a mennyország kapuját és a poklot is. A legkiemelkedőbb talán „A Purgatórium kapuja”, és nem csak azért, mert 1996-ban Ravennában a Nemzetközi Dante biennálé szenátusának díját nyerte el, hanem mert mint kisplasztika is a monumentalitás érzetét kelti.