Az egyik legnehezebb feladatának tartja e sivatag ölelésében található villaépület kialakítását Frank Lloyd, jelenleg Afrikában élő amerikai tervező. A megrendelők ugyanis azt kérték a lakberendezőtől, hogy kizárólag az afrikai kontinensről válasszon bútorokat, kiegészítőket. Az otthonuk pedig egyszerre legyen meglepő és klasszikus.
Középkorú vendéglátóink két éve telepedtek át Ausztráliából Namíbiába. Otthonuk, ahol az év nagy részét töltik, egy nyüzsgő város apartmanlakása, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább vidéki nyaralóházuk tükrözze a rajongásig szeretett afrikai kultúrát. A sivataghoz közeli, 120 négyzetméteres ház kialakítására egy, a városukban élő építészt kértek fel. Az volt a kérésük Frankhez, hogy a szellős, tágas helyiségekben jól érvényesüljenek a természetes alapanyagú bútorok, kiegészítők, és jelenjen meg a sivatagi hangulat is. „Ez a ház olyan nekünk, mint egy szentély. Meditálni és kikapcsolódni kizárólag itt tudunk” – mondta a háziasszony, aki egy forgalmas bankhálózat igazgatóságán dolgozik.
A ház középpontjában a nappali található, ahol a bölénybőrből készült ülőgarnitúrához egy afrikai ébenfa szárából faragták a két dohányzóasztalt, amelyek felületét a kanapéhoz hasonló világos gesztenyeszínűre pácoltak. A barna dominanciáját semmi nem töri meg, ám hogy mégsem egyhangú, az az enteriőr formavilágának köszönhető. A fotel és a puffok kárpitozásán inkább geometrikus formák jelennek meg, míg az asztali lámpa ábrázolása barlangrajzokra emlékeztet. A bejárati ajtótól a dohányzóasztalig ívelő réz alapú, nádból és namíbiai papírból kialakított állólámpa a szoba egyik modern éke, és remekül mutat a kicsit archaizáló dísztárgyak közelében. A tér legmeglepőbb eleme a polcrendszerként és térelválasztóként is működő tapasztott agyag félfal, illetve falfülke. Ez választja el a nappalit a pihenőszobától. Pihenőszoba a legtöbb afrikai nyaralóházban van, megkülönböztetik a hálótól, amelyet kizárólag éjszaka vesznek igénybe. E helyiségben a háziasszony kérésére a vajszín és a leheletfinom zöld dominál. A csíkos fotelek, valamint a kényelmes pihenőágy érzékien lágy összhatású, női ízlésre vall. Érdekes a falból kinyúló agyagpolc. Itt láthatók talán a legjobban a nyitott mennyezet fagerendái, amelyek a nyugati területeken honos bilinga fából készültek. A tető cserepek helyett nádborítást kapott. Valamennyi fal tapasztott agyag, ami rendkívül jól hűsít a legmelegebb hónapokban.
Nem is lehetne egyértelműbb a természet jelenléte a fürdőszobában. A házigazdák a térnövelés érdekében egy nagyra szabott ablakot terveztettek ide, amit éjjel-nappal nyitva hagyhatnak.
Ahány kultúra, annyi világ, igény, elvárás társulhat hozzá. Megvalósíthatatlan álom pedig nincs; sem Afrikában, sem távol onnan…
Vissza a gyökerekhez
Bár ez egy afrikai lakásbelső, ha jól szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, hogy nem is áll olyan távol az itthoni, falusi miliőtől. Csupán berendezésében idomul a komfort, vagy adott esetben luxus iránti vágyhoz.
Manapság egyre többen költöznek ki a városokból környékbeli falvakba. A nyugalom, jó levegő mellett az anyagi lehetőségek is vonzó szempontjai egy-egy ilyen döntésnek.
És itt jön az, amiért érdemes alaposabban megnézni ezt az otthont. Mert gyakran ráerőszakolják a modern civilizációt a hagyományra. Egy falusi, nádfedeles parasztház tetejét bűn gipszkarton lapokkal burkolni vagy álmennyezetet építeni rá. Nemcsak szép, ha meghagyjuk a tetőt (a felújítást nem lehet megúszni), hanem légteret is nyerünk. A fűtésszámla miatt pedig nem kell félnünk, mert jó szakemberek kezébe adva házunk tetejét, a nádtető egyben szigetelés is lehet.
Téglabútor
Nem igazán kedvelem, de elismernem, hogy vannak helyzetek, amikor az épített bútor igenis létjogosultságot nyer. Állandóságot, „kőbe vésett” elrendezést, a szabadság korlátozását jelenti számomra, de praktikusnak tartom akkor, ha alkalmazkodik a környezetéhez, ha elegendő helyünk van, vagy akkor, ha a lehetőségek korlátozottak. Gondolok itt azokra a konyhákra vagy fürdőszobákra, amelyek láttán az asztalos hanyatt-homlok menekül.
Ilyenkor jöhet a tégla vagy az ytong. Ez utóbbi praktikusabb, hiszen remekül szabható. De még mielőtt nekiállnánk, elengedhetetlen a szokásosnál is aprólékosabb tervezés, figyelembe véve a célokat: mit akarunk elhelyezni, mennyit, mi az, amit nem kell ajtó mögé rejteni stb.
Mert egy épített bútor önmagában szép csupán. Utólag felszerelt ajtókkal agyoncsapjuk mindazt, amit el akartunk érni! Az épített bútor nem a lakás berendezése, hanem szerves része. Együtt él, lélegzik a falakkal, és ha kellő gonddal tervezzük meg, akkor együtt is gyönyörködtet!
Kultúrmisszió
A külhoni lakások berendezkedésében jól tetten érhetők az adott országra jellemző, a kultúrájukból, hagyományaikból fakadó stílusjegyek. Most ez még karakteresebb, mint általában, és arra sarkallhat bennünket, hogy mi is szétnézzünk a házunk táján.
Hiszen hagyományaink voltak/vannak nekünk is, amelyekről kár volna lemondani. Legyen szó a ház építészeti arcáról (lásd Salföld házikóit), tájjelegű hímzésekről (amelyeket párnákon viszontláthatunk), kerámiáról, fafaragásról, amelyek a modern lakásbelsőkben is megállják a helyüket. Kis érzék kérdése.
Hívjuk segítségül a modern technikát, hiszen az interneten egész Magyarországot bejárhatjuk…
- A hálószobában minden – az afrikai bilingából készült franciaágy, a helyi mesterek szőtte textíliák, az antilop bőr falvédő az ágy mögött – a kontinens kultúráját idézi. A barna és a téglaszín egyhangúságát játékos téralakítással oldották.
- Az agyag falfülke a nappalit és a pihenőszobát választja el egymástól. A klasszikus vonalú ülőbútorok cseppet sem hatnak idegennek a térben, ahogyan a fejtámla nélküli modern franciaágy sem.
- A fürdőszoba fő attrakciója a hatalmas ablak. A helyiség közepére egy faágat állítottak, így a természet kint is, bent is megjelenik. Az épített pult modern kézmosója és az autentikus afrikai díszítésvilág szépen mutat együtt.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások