Egy nagy belmagasságú, régi polgári lakás kedvelt lakóhely, ám felújításakor sok meglepetést tartogathat magában. Szinte biztosan találkozunk még ólom vízvezetékkel, és nagy valószínűséggel az esővíz vagy a lefolyóvezeték egy-egy darabon forrcsőből, azaz sima, kezeletlen acélcsőből van. De nem csak egy öreg bérházban lehet ez probléma, a ’60-as évekig szinte kizárólag ezek a csőrendszerek voltak használatban. Napjainkban a technológia fejlődése és az élőmunka egyre magasabb ára arra sarkallja a mérnököket, hogy minél egyszerűbben szerelhető csőrendszereket fejlesszenek ki.
Sajnos a lefolyóvezetéknek használt acélcső nem volt jó választás, hiszen a víz és a levegő együttes jelenléte magában hordozza az acél korrózióját, ezzel együtt a lefolyórendszer funkciójának elvesztését. A csővezeték egyszer csak olyan mértékben átrozsdásodik, hogy gyakorlatilag mint egy szita, olyan lesz, javítani egyenesen lehetetlen. A mai építési rendszerek teljes, komplett megoldást kínálnak könnyen és gyorsan szerelhető, komoly szaktudást nem igénylő módon a házi csőrendszerek összeállítására. A gyártók azokat a rendszereket tudják eladni, amelyek minőségét nem befolyásolja az összeszerelés, mert nem függhet a végeredmény attól, hogy a szakember aznap éppen mennyire volt formában. Természetesen a rendszer ismerete és a szakemberek tudása nélkülözhetetlen, de annak a rendszernek lesz a legjobb a minősége, amit különösebb kézügyesség nélkül kell összerakni. Ez különösen igaz a víz- és a fűtésszerelésre, de a lefolyórendszerek szerelési minőségénél is sokkal kevesebb múlik a szakember kézügyességén, mint 50 évvel ezelőtt.
Milyen lefolyóvezetéket használhatunk?
A forrcsőből szerelt (hegesztett acélcső) lefolyórendszerek már a múlté, a hetvenes évek óta alapvetően műanyag, PVC anyagú csővezetékeket alkalmaznak. A korai rendszereket még helyszínen készített idomokkal szerelték, de a kilencvenes évektől átvette helyüket a gyárban készült idomok alkalmazása. Ezek a csővezetékek a mai építkezéseken is velünk vannak, az idő bizonyította tartósságukat, jó szerelhetőségüket, alacsony árukat. A lefolyórendszerek legfontosabb szerelési jellemzője a csővezetékek lejtése. Ez a lejtés biztosítja, hogy a szennyvízhálózatba bekerülő folyadék biztosan elhagyja az épületet, úgy, hogy abban semmi nem rakódik le, és nem okoz dugulást. A lejtésnek van minimum és maximum értéke is: a minimumot talán nem kell magyarázni, hiszen ha nincs megfelelő lejtés, akkor nem folyik benne a közeg. Nagyon fontos azonban, hogy ne legyen túl nagy sem, mert akkor a folyósabb összetevők kiszaladnak a darabosak alól, és a nagyobb lejtés ellenére a csővezeték garantáltan eldugul. A megfelelő lejtés biztosításához kellően merev csővezeték kell, ezért a földbe fektetett lefolyócsövek anyagának a narancssárga színű kemény KG PVC lefolyóvezetéket és idomokat kell alkalmazni, míg az épületen belül megfelelő a szürke színű sima PVC lefolyócső is. Már több mint 20 éve használjuk a PE, azaz a polietilén anyagú lefolyóvezetékeket, amelyek hegesztéssel kapcsolódnak egymáshoz. Ennek egyértelmű előnye, hogy az épület vagy a talaj mozgása, süllyedése esetén is folytonos marad, ellentétben az egymáshoz gumigyűrűs csatlakozással kapcsolódó PVC csövekkel. Ezért célszerű, hogy az épületek alatti vagy később nehezen hozzáférhető helyeken mindenképpen ilyen anyagú lefolyócsöveket alkalmazzunk.
Hangcsillapított lefolyóvezetékek
A zaj olyan környezeti tényező, amely jelentősen befolyásolja mindennapjainkat, közérzetünket és teljesítőképességünket is. A zaj megítélése részben az egyénen múlik, sokszor fel sem tűnik a családtagjaink által keltett zaj, míg a szomszédból érkező hangok zavaróan hatnak. A zaj megítélése kulturális kérdés is: a legtöbben a harangzúgást nem értelmezik zavaró tényezőként, míg esetleg egy motorkerékpár indítását igen, a zavaró hatás mértékét ráadásul egyéni szempontok, különösen az egészségügyi állapot is befolyásolja, arra hajlamos embereknél akár komoly állapotromlás is bekövetkezhet. Mindezek ismeretében az ipari technológia még soha annyi erőfeszítést nem tett a zaj csillapítására, mint napjainkban. Speciális falszerkezetek, ajtók, ablakok hivatottak megakadályozni a zaj bejutását a lakásokba, ám a zajvédelemnek nem csak pozitív oldala van, a nyugodt környezetben az is hallhatóvá válik, ami korábban nem volt érzékelhető. Nem véletlen, hogy az építésügyi reklamációk 30 százaléka a zajvédelemmel kapcsolatos, mint például a vezetékhálózatban a víz áramlása hirtelen zavaró tényezővé vált.
A lefolyórendszerben keletkező zajok ellen a hangcsillapított lefolyórendszerek kínálnak megoldást, amelyhez több szerelvény is tartozik.
A házon, lakáson belül az egyik legnagyobb zajforrást az épületgépészeti vizes berendezések és a hozzájuk tartozó lefolyócsövek jelentik. Aki komfortosan szeretne lakni, az a kellemetlen zajokat alapjaiban szeretné kizárni. A lefolyórendszer használatakor keletkező zajok csillapításához a hangcsillapított lefolyórendszerek kínálnak megoldást. Ezek a csőrendszerek – ellentétben a normál lefolyóvezetékektől – általában több rétegből állnak. A külső kemény réteg feladata a strapabíróság biztosítása, a középső általában ásványi anyagokat, üvegszálat tartalmazó réteg felelős a hangok elnyelésérét, a belső, legtöbbször fehér bevonat pedig a súrlódás csökkentéséért felelős. Az áramlási zajok keletkezésének egyik forrása a csőben folyó közeg turbulens áramlásából adódik. A turbulencia csökkenthető a kisebb súrlódással, ezért a csövek belső felületét nagyon simára dolgozzák ki.
A zajok másik forrása az áramló folyadék irányváltoztatásakor keletkezik, ezért az idomokat különösen vastag hangszigetelt anyagból készítik. Egyes gyártók az iránytörésért felelős idomokat kívülről megerősítik, megvastagítják. A keletkező áramlási zajok egy része csak a csöveken kívül hallható hangok, a másik része testhangként adódhat át az épületszerkezet elemeihez. Az ilyen testhangokon a lefolyórendszer hangcsillapítása nem segít, ezek az épületszerkezetekhez a csővezeték tartóbilincsein keresztül adódnak át. Ha valóban halk lefolyórendszert akarunk, akkor a bilincsekre és a bilincsek rögzítésére is komoly hangsúlyt kell fektetni. Testhangok adódhatnak át az épületszerkezethez a födémáttöréseknél is, az ilyen csőátvezetéseknek komoly tűzvédelmi jelentősége is lehet, ezért fontos, hogy a helyes tűzvédelmi mandzsetták alkalmazásával a tűzvédelmi szerep teljesítésén túl rugalmas, hangelnyelő tulajdonsággal is rendelkezzenek. Nem gyakori, de vannak olyan épületek, ahol tűzvédelmi és tartóssági megfontolásból vagy esetleg különleges vegyszerállósági okokból megjelennek a tokos-gumigyűrűs tömítésű öntöttvas lefolyócsövek. Ezek általában egy műanyag belső bevonattal készülnek, és rendkívül időtállóak.
A csendes lefolyórendszer titka
A rendszer fontos eleme a több rétegű, hangcsillapított lefolyócső, az irányváltoztatásból eredő áramlási zajok tompítására a kívülről megerősített idomok szolgálnak, végül a lefolyórendszer bilincseinek megfelelő rögzítése is fontos.
Hozzászólások