Kutatások szerint azok a legjobb épületgépészeti rendszerek, amelyeket nem veszünk észre, mert úgy szolgálják kényelmünket, hogy a végeredményt természetesnek és magától érthetőnek tekintjük. Pedig e láthatatlan rendszerek mögött komoly mérnöki munka van, amelyeknek presztizsét éppen a láthatatlanság csökkenti.
Egy művészeti alkotással vetekedő kanapét vagy csillárt sokkal könnyebb jó áron eladni, mint a valós kényelmünket szolgáló hangszigetelt lefolyórendszert vagy éppen a hangtalanul működő, a háztartási helyiség mélyén rejtőző kazánt, amely egész évben hiba nélkül működik. Az épületgépész szakma egyik legnagyobb átka ez a láthatatlan kiszolgálás, amely hozzászoktatja a felhasználókat ahhoz, hogy a berendezések szó nélkül teszik a dolgukat, így a karbantartásra nem fordítanak kellő figyelmet, pedig éppen úgy, mint az előtérben lévő más műszaki berendezéseknek, az épületgépészeti rendszereknek is nagy szükségük van rendszeres gondoskodásra. Például a csőrendszerekkel való foglalkozás is legtöbbször csak akkor kerül napirendre, amikor meghibásodnak, eldugulnak, kilyukadnak, pedig sokkal gazdaságosabb lenne a rendszeres karbantartásokkal elkerülni a nagyobb bajt.
Mit tegyünk, ha már megvan a hiba?
A csővezetékek szivárgásának felderítése gyakran nem annyira egyszerű, mint azt gondolnánk. A padlóban, mennyezetben vezetett csövek jelentős része hőszigeteléssel van ellátva, illetve a födémszerkezetbe is gyakran kerül fólia, hőszigetelés, amelyek egészen messzire képesek elvezetni a szivárgó csővezetékből kijutó folyadékot, anélkül, hogy látható nyomot hagyna maga után. Ahol pedig már jelet hagy a falon, könnyen lehet, hogy a hiba akár 5-10 méterrel is odébb található, mint a megjelenő folt. Ha a szivárgások felderítése elsőre nem jár sikerrel, érdemes néhány más, szokványostól eltérő keresőmódszert használni.
Akusztikus csőtörésvizsgálat. A megsérült, nyomás alatti csővezetékből kiáramló közeg legtöbb esetben valamilyen hangot ad, egy kis nyomású, kis átmérőjű vezeték azonban gyakran olyan kevés hangot generál, hogy az emberi füllel nem hallható. Egy erre a célra készített csőtöréskereső talajmikrofonnal azonban könnyen érzékelhető válik a zaj, mert ezek a berendezések sokszor nem is a hallható tartományban dolgoznak. Alkalmasak víznyomóvezetékek hibáinak felderítésére, vagy viszonylag nagy átmérőjű, elsősorban ipari rendszerek hibáinak pontos helymeghatározására.
Hőkamera, termokamera alkalmazása. A környezettől eltérő hőmérsékletű anyagot szállító csövek hibáját sokszor könnyen fel lehet fedezni, ha hőkamera segítségével vizsgálódunk. A hőkamerák akár tizedfokos hőmérséklet-különbséget is képesek detektálni. A kamera képén mintha színes folyadék kerülne a csővezetéken kívülre, úgy rajzolódik ki a csőtörés helye. A nagy felbontású hőkamera lehetővé teszi a falakban, padlóban elhelyezett csövek nyomvonalának pontos felfedését. A módszer fűtési, melegvíz-csővezetékek hibáinak lokalizálására alkalmas, fontos viszont, hogy a rendszerben áramoljon a folyadék, és a környezetétől eltérő legyen a hőmérséklete.
Gázos vagy jelzőgázos csőtörésbemérés
A gázszivárgás nem hagy semmilyen nyomot maga körül, mégis ezeknek a szivárgásoknak a felderítése kiemelten fontos lehet. A gázvezetékek épületen belül falon kívüli szereléssel készülnek, így a lakáson belül könnyen fel lehet fedezni jellegzetes szagáról az ilyen hibákat. Épületen kívül azonban a föld alatt vezetik a gázvezetékeket, az utcákon fektetett gázvezetékek a legtöbb esetben az utak, járdák alatt húzódnak, ahol már nagyon nehéz a szivárgás helyét megtalálni, ezért a gázvezetékek hibáit más módszerrel keresik.
A gázszolgáltatók elemi érdeke, hogy az esetleges szivárgásokat minél előbb felfedezzék, erre a célra fejlesztették is a „szimatoló” autókat. Ezek a járművek fel vannak szerelve nagyon érzékeny gázérzékelő készülékekkel, amelyek az úttestre lógó gumiharangokkal haladás közben folyamatosan szimatolják a területet. Ha szimatot fognak, ott furatokat készítenek, és abban szimatolnak tovább. Néhány jól elhelyezett furat alapján pontosan meg tudják határozni, hol kell ásni a hiba megtalálása érdekében.
Ez a módszer nemcsak közterületen működik, és nem csak autóval végezhető, ha arra gyanakszunk, hogy a telkünkön meghibásodott a gázvezeték, ezzel a módszerrel ott is fel lehet tárni a hibát. Ha a vízrendszer hibásodott meg a telkünkön, amiből nem kerül a víz sehol sem a felszínre, akkor is segítségünkre lehet ez a módszer. A vízrendszerbe ilyenkor egy speciális jelzőgázt nyomnak bele, amely természetesen nem jelent robbanás- és mérgezésveszélyt, de a gázérzékelő műszerek számára észlelhető. A csőtörés helyén kiáramló gáz ugyanis felfelé törekszik a felszínre, így a szimatoló” műszerrel megtalálható a pontos helye.
Mit tegyünk a csőrendszerek állapotának megőrzése érdekében?
Kezdjük a legelején. Használjunk olyan csöveket, idomokat, amelyek egy gyártó termékei, és amelyek összeépítését a gyártó engedélyezi. Ez nagyon banálisnak hangzik, de a kivitelezés során gyakran adódhat olyan helyzet, hogy az éppen a kivitelezőnél lévő idomot építi be egy másik gyártó csővezetékéhez, pedig ennek tilalma nem csak a gyártók üzletpolitikai húzása. Sok mérnök dolgozik azon, hogy a meghibásodások elkerülhetők legyenek, nem érdemes ezeket felülbírálni (zömében sokkal kisebb tudás birtokában), mert a javítás több nagyságenddel is többe kerül. Szintén fontos elolvasni a szerelési utasítást, és azt be is tartani, ez nem is szorul magyarázatra, a gyakorlatban ugyanis a használati előírások be nem tartása okozza a legtöbb hibát.
Az ivóvízrendszerekben kiemelten fontos, hogy ne kerüljenek összeépítésre különböző anyagú fémcsövek. Az ivóvíz ugyanis sok oldott oxigént tartalmaz, ezért az oxigén és víz jelenlétében elindul az elektrokorrózió, leggyakrabban a horganyzott vascsöveket tönkre téve, amiből a gerincvezeték épül. A baj apró tűszúrásszerű lyukakkal kezdődik, és rövid időn belül az egész hálózaton egymás után jelentkeznek a hibák. A végleges javításhoz nem érdemes csak a csövet cserélni, célszerű mérnököt bevonni a hiba feltárásába, hogy a javított szakasz hosszú életű legyen. Főleg társasházak lefolyórendszereinél okoz gondot, ha kavicsok, kövek kerülnek a lefolyóba. A több emelet magasságú épületek függőleges vezetékein lezuhanva ezek a kövek az alsó szintet elérve könnyedén lyukat ütnek az alsó könyökön.
A lefolyórendszerek dugulásának fő okozója a nem megfelelő lejtés. Az épületen kívül szerelt vezetékeknél, ha nem tömörítik a talajt megfelelően, az évek során megsüllyedhetnek, és a vezeték ún. kontrássá válik, ami a lerakódások melegágya. Nagyon hasznos a dugulás megelőzése érdekében a lefolyórendszerek mosatása, a forró tiszta vizes öblítés, különösen azokon a szakaszon, amelyeket ritkán használnak, vagy rendszerint zsíros, iszapos anyagokat vezetnek el.
A fűtési rendszerek karbantartása is fontos dolog, mert ezeket a rendszereket a legköltségesebb javítani. A radiátorok belső felülete festetlen acél, amiről szükségszerűen leválnak fém tartalmú szemcsék. A fűtési rendszereket érdemes olyan vegyszerrel feltölteni, amelyek biztosítják a belső felületek passziválását. védelmét. Hasznos dolog a rendszerbe iszapleválasztót építeni, így nem a falban, padlóban gyűlik össze a rendszerbe kerülő szennyeződés, hanem az erre a célra kitalált szerelvényben, amiből karbantartáskor könnyen kiüríthető.
Hozzászólások