A fürdéshez használt kellemes meleg víz (hivatalos nevén háztartási meleg víz, rövidítése: HMV) készítése nem utolsó feladata a fűtőberendezéseinknek, már az első gázberendezéseink sem elsősorban a fűtést szolgálták, hanem a vízmelegítést. Mára már eljutottunk a villanybojlertől a zöldenergiás megoldásokig.
Bojlerek, azaz tartályos vízmelegítők
A használati meleg vizet előállító berendezések régebbi formája a tárolós vízmelegítők, az idő azonban nem tud elhaladni felettük, mert olyan melegvízkomfortot adnak, amit az átfolyós készülékek a legtöbb esetben nem képesek teljesíteni. A berendezés egy víztartályból és egy azt melegítő berendezésből áll. A legelterjedtebbek – szakmai kifejezéssel szólva – az indirekt melegvíztárolók, ami nem jelent többet, minthogy a vizet a készülék vízterében elhelyezett fűtőcsőkígyón keresztül egy kívül hőtermelő melegíti fel. Ha a tárolót jól választjuk ki, és figyelünk a benne lévő fűtőcsőkígyó hőátadó képességére, akkor a rendszer képes a melegvíz-előállítást a teljes rendelkezésre álló kazánteljesítménnyel végezni. Ennek azért van jelentősége, hogy a kazán percek alatt elkészüljön a melegvízgyártással, és folytathassa dolgát lakásunk fűtésével, illetve, hogy fürdés közben ne fogyjon ki a meleg víz a tartályból. Magyarul: egy jól kiválasztott tároló és kazán kombinációja gyakorlatilag kifogyhatatlan melegvízmennyiséggel képes ellátni bennünket. Ne becsüljük le a szakemberek, tervezők tudását, és ne spóroljunk a tárolókon, mert nincs annál kellemetlenebb, mint amikor a fürdést, hajmosást hideg vízben kell befejezni.
Mi az a varázslatos cirkuláció?
A cirkuláció a melegvízkomfort egy fontos, alapvető kritériuma. Hogy mi is ez? Az egy olyan vízvezetékből és szivattyúból álló rendszer, ami biztosítja, hogy a melegvíztárolótól akár messze lévő csap kinyitásakor azonnal forró vizet tudjunk használni, ne várjunk perceket, hogy végre megérkezzen a meleg víz. A rendszer a tárolóban levő meleg vizet cirkuláltatja a melegvízhálózatban, azaz működésének feltétele a tárolós melegvízellátás. Ezzel a rendszerrel nem kevés feleslegesen kifolyatott vizet tudunk spórolni, és mondani se kell, mennyivel komfortosabbá teszi a melegvízhasználatot.
Működtetés hőszivattyúval, napkollektorral
Azt már említettük, hogy a jó készülékválasztáshoz bízzunk meg szakembert, mert a HMV tartályok igen széles választékban kaphatók, sok közülük nemcsak gázkazán csatlakoztatására alkalmas, hanem a hőszivattyúkhoz is megfelelően illeszthető. Ha az épületben nincs gáz, de van hőszivattyúnk, akkor azzal is készíthetünk meleg vizet, bár ezt az üzemmódot a hőszivattyú a legkevésbé szereti, mivel a legtöbb esetben jóval magasabb hőmérsékleten kell dolgoznia melegvízkészítés idején, mint fűtésüzemben. A levegő-víz hőszivattyúknak pedig fontos, hogy minél kisebb legyen a hőfokkülönbség a külső levegő és az általa előállított fűtővíz között. Márpedig meleg víz télen is kell, amikor akár 50-60 ˚C különbséget kell a készüléknek áthidalnia. Ezért fontos a jó tárolóválasztás, hogy amennyire lehet, megkönnyítsük a berendezés dolgát, amit aztán folyamatos melegvíz-szolgáltatással meg is hálál. A meleg víz előállításának zöld formája a napenergiával történő melegvízkészítés. A napkollektorok is igénylik a megfelelő tárolót, hiszen a napsütés általában nincs egy időben a fogyasztással, így a nappali órákban megtermelt forró vizet tárolnunk kell estig, azután pedig meg egészen reggelig. Gyakran előfordul, hogy a nap sem annyit süt, mint amennyit fürödni szeretnénk, ezért számításba kell venni, hogy a melegvízkészítésre rá kell segíteni. Ennek megoldására alkották meg a bivalens tárolókat. Ez magyarra fordítva mindössze annyit jelent, hogy egymás felett két független fűtőcsőkígyó van beépítve a tárolóba: az alsóra kötjük a napkollektorokat, a felsőre pedig az éjszaka is működni képes kazánunkat.
Átfolyós melegvízkészítés
Kezdjük egy kis számolással! A víznek nagy a hőkapacitása, ami annyit tesz, hogy sok energia kell a felmelegítéséhez, következésképpen elég nagy teljesítmény kell ahhoz, hogy tároló nélkül folyamatosan tudjunk meleg vizet termelni. A leggyakoribb háztartási gázkazán teljesítménye 24 kW körüli, ez körülbelül percenként 10-12 liter meleg víz előállításához elegendő. Hogy ez mennyi? Egy felmosóvödör kb. ekkora, egy normál kád pedig körülbelül 100 liter. Ha tehát kazánunk topon van, és teljes teljesítménnyel fűt, akkor egy zuhanyt kényelmesen el tud látni meleg vízzel, ám ha közben még valaki kinyit egy csapot is, azt már képtelen kiszolgálni, a vízmennyiség és a hőmérséklet leesik. Ez a fizika törvényszerűségeiből adódik, és ne higgyük el az eladónak, ha azt mondja, hogy ez a kombi kazán két-három csapot is el tud látni. Nem kell félnünk az átfolyós melegvíztermeléstől, ha a korlátaival tisztában vagyunk, és melegvízigényünkbe belefér, hogy egyszerre csak egy fürdőszobát használunk. E készülékek legnagyobb piaca nem véletlenül a kisebb, egy fürdőszobás lakások.
Elektromos melegvízkészítés
Elsősorban tárolós berendezések kerülhetnek szóba a teljesítménykorlátok miatt, bár több gyártó készít csaptelepbe épített vagy mosdó alá szerelhető átfolyós elektromos vízmelegítőt. Ezek kizárólag kézmosókhoz elegendőek, olyan csapteleppel, ami különösen kevés vizet enged át magán. Az általános elektromos melegvízkészítő berendezés a jó öreg villanybojler. Megszoktuk őket, és rendszeresen vízkőtelenítjük is, de nem is sokat tehetünk ellene. A benne levő fűtőbetét kis felülete miatt igen magas hőmérsékletre kell felhevíteni, hogy azt a 2 kW teljesítményt le tudja adni. A 60 foknál magasabb hőmérséklet viszont vízkőkiválást eredményez, ami bevonja a fűtőszálat, és rontja a hőleadó képességét, azaz a használat során folyamatosan csökken a berendezés teljesítménye. Az egyébként sem óriási fűtőteljesítmény sok használat után annyira lecsökkenhet, hogy jó pár óra is beletelik, mire képes a kifürdött tárolót újból felmelegíteni. Ha a pénztárcánk barátja akarunk lenni, ne legyünk restek, rendszeresen takaríttassuk a fűtőszálat.
Hozzászólások