A házassági vagyonjogi szerződéssel a házasfelek, illetve a házasulandók részletesen szabályozhatják egymás közötti vagyoni viszonyaikat. Bár az intézménnyel szemben egyfajta társadalmi ellenállás, akár még rosszallás is megfigyelhető, tagadhatatlan, hogy napjainkban mind gyakrabban találkozni vele.
A közvélemény ellenállása – túl a pszichés okokon és a szerelmi házasság alapelvén – részben abból fakad, hogy a házassági vagyonjogi szerződést új jogintézménynek tartja, noha annak gyökerei a rómaiakig, Magyarországon pedig a középkorig vezethető vissza. A II. világháború végéig a társadalom széles köreiben általánosan elfogadott intézmény volt, és az arisztokratákon túl a polgárság és a falusi lakosság is élt vele.
A vagyonjogi szerződés valós szerepe
A házassági vagyonjogi szerződés megkötésének oka kettős: egyrészt a házasságok jelentős hányada válással végződik, másrészt a házasságkötés időpontja kiltolódott, a házasulandók már jelentős vagyon birtokában vannak, gazdasági tevékenységet folytatnak, amelynek kockázatát a másik fél nem feltétlenül viselné el, illetve annak közös terhe nem is feltétlenül méltányos. A vagyonjogi szerződés ezért egy bontóper során költség-és időcsökkentő, illetve a házasfelek saját üzleti döntéseinek kockázata nem terheli a családi vagyont. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) tételesen meghatározza a házassági közös vagyon és a házastársi különvagyon körét, rendelkezik a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatáról, kezeléséről, a rendelkezésről, a teherviselésről, illetve rendezi a vagyonközösség megszűnését, a közös vagyon megosztását, ideértve az alvagyonok vegyülése folytán előállt megtérítési igények kérdéskörét is. A főszabály nagy vonalakban közismert: az életközösséggel, amelyet házasság követ, házassági vagyonközösség, mint tulajdonközösség jön létre, az életközösség alatt szerzett vagyon a felek közös vagyona. Különvagyonnak minősül az életközösséget megelőzően, valamint később az öröklés, illetve ajándékozás során szerzett vagyon, a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy, a sérelemdíj, illetve a házastársi különvagyon értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyon helyébe lépő érték. A mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési, felszerelési tárgy helyébe lépő különvagyoni tárgy öt év után válik közös vagyonná. A törvényes vagyonközösségi rendszer mellett vélelem szól, azaz egy jogvita esetén e vélelmet kell megdönteni, amely jelentős költség- és időráfordítással és pszichés teherrel jár. A házassági vagyonjogi szerződés ezen vitás helyzetek rendezésére nyújt világos kereteket.
A szerződés megkötése és módosítása
A házasfelek, illetve házasulandók a házassági vagyonjogi szerződésben gyakorlatilag valamennyi kérdésben szabadon rendelkezhetnek a törvényes vagyonjogi rendszer helyett, biztosítva a család és a házastársak hitelezőinek védelmét is. A szerződés ugyanis harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha azt az országos nyilvántartásba bevezették, vagy konkrét esetben a házasfelek bizonyítják, hogy a velük vagy csak az egyikükkel szerződött harmadik személy tudott a szerződésükről, annak tartalmáról. A szerződéssel tehát a házastársak megőrizhetik vagyonuk felett az önálló rendelkezés jogát, és a hitelezők is tisztában lehetnek követelésük tényleges és valós fedezetével. Garanciális szabályként a szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közjegyzői okiratba kell foglalni, a lehető legszűkebb körre szorítva az érvénytelenségi okokat és a megtámadásból fakadó bizonytalanságokat.
A házassági vagyonjogi szerződéssel a házastársak a jelenre vonatkozó ismereteik és vagyonuk birtokában a jövőre nézve rendezik vagyonjogi viszonyaikat. A felek a törvényes rendszer helyett megválaszthatják azt a házassági vagyonjogi rendszert, amely életközösségük tartama alatt irányadó, vagy meghatározott rendeltetésű vagyontárgyaik esetére különböző rendszereket állapíthatnak meg, sőt, külön rendelkezéseket is lefektethetnek. Például a férj vállalkozásának eredményét vagyonelkülönítő rendszerbe utalják, de a családi autóra a törvényes rendszert alkalmazzák, míg megtakarításaikra közszerzeményi rendszert kötnek ki, amelyből levonni rendelik a vagyonelkülönítő vállalkozás eredményét. A Ptk. tehát csak a rendszerek keretszabályait rögzíti, tartalmi kitöltése a felek egyedi körülményeihez, életkörülményeikhez képest történik, s ha a változások indokolják, a felek bármikor módosíthatják, megszüntethetik.
A közszerzeményi rendszer
A választható vagyonjogi rendszerek közül a Ptk. kettőt szabályoz, az ún. szerzeményi közösséget és a vagyonelkülönítés rendszerét. Előbbi a törvényes rendszerhez hasonlóan egyfajta tulajdonközösséget ismer el, és az értéktöbblet elvén alapul. Az életközösség fennállása alatt főszabályként a felek vagyonelkülönítésben élnek, saját vagyonukkal rendelkeznek, azt gyarapítják, azonban az életközösség megszűnésével mindkét házastárs érvényesítheti a másik féllel szemben a keletkezett vagyonszaporulat, azaz értéktöbblet megosztására vonatkozó igényét. Ez a vagyonszaporulat az ún. közszerzemény. Következésképpen a felek alapvagyona érintetlen, de az életközösség megszűnésekor meg kell osztaniuk mint értéktöbbletet. Közszerzemény tehát végső soron az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. Ennek megállapítása során meg kell határozni, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként figyelembe venni. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak, ez esetben a hiányzó különvagyon megtérítésének csak erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye. A közös adósság adott házastársra eső részét le kell vonni az igényérvényesítéskor meglévő vagyonából, és hasonlóképpen a különvagyont is. Az életközösség megszűnésekor meglévő vagyon közszerzeményi jellegét vélelmezni kell. A házastárs az életközösség fennállása alatt követelheti a közszerzeményből reá eső rész megállapítását, sőt, annak erejéig akár megfelelő biztosíték adását is – például pénz letétbe helyezését –, ha a házastársa az ő tudta nélkül olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeményből őt megillető részesedést meghaladja. A biztosítékadástól való elzárkózás esetében a kérelmező házastárs a bírósághoz fordulhat, amely eset a vagyonmegosztással lesz egyenértékű. Fontos szabály, hogy a házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett. Egyebekben a házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.
A vagyonelkülönítési rendszer
A vagyonelkülönítő rendszer a közös vagyon lehetőségének a kizárása. Lényege, hogy a házastársak egyikének vagyonszerzése sem hat ki a másik vagyonára, így életközösségük kiemelt gazdasági értelmet nem nyer. A házastársak a vagyonukat önállóan használják, kezelik, egymás tartozásáért a házassági vagyonjog szabályai alapján nem felelnek. Mindez nem jelenti azt, hogy nem vásárolhatnak közös tulajdonú ingatlant, illetve közös károkozóként, örököstársként, kezesként a másikért nem felelhetnek. A vagyonelkülönítő rendszertől függetlenül a család természetéből fakadóan a közös életvitel költségei – közös háztartás, közös gyermek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadások – a házastársak közös terhei maradnak, az ettől eltérő megállapodás semmis.
A szerződés megszűnése
A házassági vagyonjogi szerződés egyoldalúan nem mondható fel, a felek csak közösen, illetve valamelyikük kérelmére a bíróság szüntetheti meg. Visszamenőleges megszüntetésnek sincs lehetősége, kivéve, ha az életközösség még nem kezdődött meg, a szerződés még nem lépett hatályba. Megszűnik a házassági vagyonjogi szerződés, ha megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha annak oka az egyik házastárs halála és a szerződés egyben a házastársak közös végrendelete. Bírósági megszüntetés esetén az együtt élő felek között vagyonelkülönítés lép életbe, az életközösség megszűnésével azonban minden házassági vagyonjogi kapcsolat megszűnik. A nyilvántartásba vett szerződés megszűnését szintén nyilvántartásba kell venni. A szerződés megszűnésekor bármelyik házastárs követelheti az adott vagyonjogi rendszernek és szerződés rendelkezéseinek megfelelő elszámolást, illetve a vagyon megosztását.
Bírósági gyakorlat
- EBH2011. 2403. Nincs törvényi akadálya annak, hogy a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben az egyikük különvagyoni ingatlanának a másikuk különvagyonából törlesztett vételárrészleteire tekintettel annak tulajdoni hányadban történő megtérítéséről rendelkezzenek.
- BH2011. 337. I. Nem ütközik a jó erkölcsbe a szerződés, ha a közös vagyon, illetve a különvagyon körét a törvénytől eltérően határozza meg.
- BH2011. 105. A házassági életközösség megszűnése szempontjából a tartalmi elemek egyikének sem lehet önmagában ügydöntő jelentőséget tulajdonítani, hanem azt kell vizsgálni, hogy mikor következett be a házastársak között az ő sajátos együvé tartozásukban az a döntő fordulat, ami végső soron a sajátos együvé tartozásuk végleges felszámolásához vezetett.
- BH2003. 323. A házassági életközösséget fennállónak kell tekinteni, ha házastársak közt az érzelmi, szexuális kapcsolat és a gazdasági együttműködés megvalósul, de egyikük áttelepüléséig nem laknak együtt. A házassági életközösség ítélkezési gyakorlatban kialakult módon vizsgálatra kerülő elemeinek nem kell együttesen fennállniuk, egyik-másik hiányozhat.
- BDT2010. 2269. I. Nem ütközik jó erkölcsbe a szerződés, ha a megkötésekor azt a társadalmi megítélés nem minősíti tisztességtelennek. Utóbb bekövetkezett változások a szerződés megítélésekor nem értékelhetők.
- BH2008. 303. Ha a házastársi életközösség mintegy kétéves különélést követően rövid időre helyreáll, a vagyonközösséget a különélés ideje alatt nem lehet egységesnek és folyamatosnak tekinteni.
- BH2013. 190. Nem minősül ajándékozásnak, ha a házassági vagyonjogi szerződésben az egyik házastárs az életközösség megszűnése esetére a másiknak lakás vásárlását vállalja, ugyanakkor a szerződés értelmében jelentős ingatlan– és társasági vagyoni részesedés a különvagyona marad.
- BH2009. 13. A vagyonelkülönítésre irányuló szerződés nem zárja ki a házastársak közötti ajándék visszakövetelésének lehetőségét, kivéve, ha az egymásnak juttatott vagyoni értékek megtérítéséről kölcsönösen lemondtak.
Hozzászólások