Hefkó Mihály Ybl-díjas belsőépítész a legkülönbözőbb célú és stílusú épületek belső tereinek kialakításában alkotott jelentőset. Tervezett iskolákat és bank enteriőrt, keze nyomát viseli a budapesti Hyatt Hotel ugyanúgy, mint a bajai zsinagóga, a nemrég felújított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár épületegyüttesének új belső terei – melyért Jakab Csabával együtt a napokban kapta meg az – Év belsőépítésze – kitüntető díjat – , és jó néhány magánház is. Nézete szerint a belsőépítész munkája akkor értékes, ha nem – mellbevágja – a belépőt, hanem a funkcióhoz igazodó formák, színek és anyagok finom összecsengése képes elérni az ember jó érzését, a harmóniát. Ha valamelyik elem túl harsány, akkor előretolakodik, és megbomlik az összhang.
– Általában határozottan megmondják az emberek, hogy mit szeretnének, vagy inkább önre bízzák?
– Van, aki mindent rám bíz, és csak azt várja, hogy készen legyen a lakása. Természetesen a tervrajz elkészültekor és az egyes közbeeső fázisokban egyeztetünk. Vannak azonban olyanok, akikben él egy homályos elképzelés, de valójában nem tudják pontosan, hogy mit akarnak, viszont presztízskérdést csinálnak abból, hogy ők diktálnak, és nem hajlandók átengedni senkinek a döntés jogát. Ilyen esetekben, ha bizonyos alapkérdéseket sem tudok megértetni a megrendelővel, előfordul, hogy szétválnak az útjaink. De ez a ritkább. Az emberek többsége azért jól irányítható, ha kellőképpen elő van készítve a dolog. Azok, akik a lakásuk kialakításánál belsőépítészre gondolnak, nyilván már az átlagnál érzékenyebbek, fogékonyabbak e tekintetben, és éppen azt szeretnék, hogy valaki kivezesse őket a bizonytalanságaikból.
– Mit akarnak az emberek elsősorban, szépséget, kényelmet, divatot?
– Jó esetben egy barátságos otthont szeretnének kialakítani, de fogalmuk sincs arról, hogyan. Legföljebb egy kedvelt színviláguk van, amelyről azt képzelik, hogy abban nyilván jól érzik majd magukat. De sokszor képtelen ötletekkel állnak elő. Itt-ott látott szín- és formakompozíciókat, máshol talán jól bevált belsőépítészeti megoldásokat akarnak bevinni a lakásukba, és nem veszik észre, hogy azok nem illenek hozzájuk, vagy az adott környezethez. Pedig rendkívül fontos, hogy a lakás mindig összhangban legyen a gazdájával, mert a tőle idegen elemek diszharmóniát, rossz érzést keltenek. Ezért is kell először alaposan megismernem azokat az embereket, akik a házban laknak majd. Tudnom kell, hogy mivel foglalkoznak, milyen az életmódjuk, mit szoktak csinálni a különböző napszakokban. Ismernem kell a vágyaikat, igényeiket és akár kimondják, akár nem, rá kell jönnöm, melyek a valóságos szükségleteik. Ugyanis azokat nem mindenki képes felfedezni külső segítség nélkül. Az a legszerencsésebb, ha már a tervezés szakaszában be tudok kapcsolódni a munkába, hiszen a ház külső formájának és belső tereinek teljes összhangban kell kialakulniuk. Valamivel nehezebb a helyzet, ha egy kész teret kell megtöltenem.
– Ön tehát a lakó személyiségéből, és nyilván az anyagi lehetőségekből indul ki. Mi az, amire még figyelnie kell –
– Vannak formai, alaprajzi, funkcionális kötöttségek is. A belsőépítészeti terv elkészítésénél, a bútorok színének, formájának, méreteinek meghatározásánál minden egyes szempontot figyelembe kell venni. Én semmilyen stílust vagy divatirányzatot nem akarok ráerőltetni a megrendelőre, hiszen bármilyen stílusban lehet szép, egységes belsőt teremteni. A szecessziót, a barokkot, sőt akár a gótikát is lehet a mai viszonyok között jól kezelni, csak azt igyekszem megértetni vele, akkor nyer, ha a lakás pontosan őt fogja kifejezni. Nem szabad például presztízs szempontokat követve megalomán kastélybelsőket létrehozni, amely nemcsak a ház homlokzatával, külső megjelenésével áll ellentétben, de azt is lehetetlenné teszi, hogy a család a mindennapokban bensőséges életet éljen. Az azonban nagyon fontos, hogy az adott kereteken belül a legnemesebb, legjobb minőségű bútorokkal vegyék körül magukat.
– Milyen stílus az, amit ma elsősorban kedvelnek az emberek?
– Sokféle tendencia és divatirányzat él egymás mellett. Vannak, akik a barokkos díszítettséget kedvelik, és túlzsúfolt, fülledt környezetben, drapériákkal körülvéve szeretnek élni, míg mások – elsősorban a fiatalabb generáció között – ma nagyon divatos a minimal art, vagyis a zsúfoltság helyett csak a legszükségesebb bútorokkal rendezik be az otthonaikat. Akadnak egészen lecsupaszított, szinte funkcionális, de nagyon nemes anyagokból készült és jól – működő – házak, de a sokak által kultivált sárga-arany-barna meleg színvilág mellett megint divatos a kék, a szürke, újból használatosak az ezüstös színű fémek és ismét megjelentek a műanyagok. Az úgynevezett – high tech – berendezés sokszor furcsán keveredik a hatvanas évek – modern design – világával.
– Lehet befolyásolni, netán fejleszteni az emberek ízlését?
– Igen. Amióta megsokszorozódott a magántőke Magyarországon is, láthatóan felgyorsult a ház-és lakásépítés. Igaz ugyan, hogy ez szörnyűséges házakat és belsőket is teremtett, de már egyre többen kérik ki e tekintetben is szakemberek tanácsait. Azt azonban tapasztalom, hogy az értékrend kicsit furcsán alakult, sok a bizonytalanság. Azt ma mindenki tudja, hogy egy kiló aranynak mi az értéke, de azt, hogy mit ér egy jó nevű festő szép képe, vagy egy múlt századi faragott bútor, már kevésbé. Többen kedvelik még a tolakodó, értéktelen, túldíszített holmikat. Nyilvánvalóan, hiszen egy harsány klipvilágban élünk, ordító óriásplakátok között, és a finomság hiánya közvetlen környezetünkre is kihat. De minél több jó példát teremtünk, annál nagyobb az esély az ízlés fejlesztésére. Ha szabad megemlítenem egyik régebbi munkámat, a Club Tihany üdülőfalut – amelyet három építész kollégámmal, Hegedűs Péterrel, Péchy Györggyel és Laczkovics Lászlóval készítettünk – , az volt az egyik első olyan létesítmény, amelynél osztrák és dán kivitelezők segítségét használtuk, és ahol a skandináv szellem igen jótékony hatást gyakorolt. Talán az a munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy a svéd, dán, finn, építészet és lakberendezés egyre népszerűbb Magyarországon, és sokan kedvelik a nemes fákat, a természetes anyagokat.
– Gyakran felismerjük egy-egy szobabelsőn a brit tradíciókat, a franciás könnyedséget, az olasz eleganciát. De lehet beszélni magyar belsőépítészetről?
– Azt hiszem, igen. Nagy elődeink, Kós Károly vagy Lechner Ödön rendkívül karakteresen magyar stílust teremtettek, amely az épületeik külsejét is, belső tereit is meghatározta. Ezt kellene folytatni, megújítani a korszerű, XXI. századi eszközökkel és technológiákkal ma, hiszen már minden kapható, minden elérhető vagy legyártható Magyarországon is. És ha ilyen példákat szem előtt tartva, figyelmesebben, több szeretettel és hozzáértéssel építenénk be zöld hegyoldalainkat is, akkor talán egységesebbé válna a ma még sok helyütt zagyva város- vagy falukép is. Valójában az ember azt várja, hogy a házak, a külső és belső életterek is az ember és a természet harmonikus együttélését sugározzák.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások