Hét éve horgonyoz Győrben, a Rába folyó tágas, Püspökvár felé ívelő partján a RAS Galériahajó, ami lebegő, miniatűr kultúrközpont is, amellett, hogy építészeti műhely, műterem, és galéria. Bár maga erős vashíddal kötődik a parthoz és a városhoz, alatta lassan áramlik az élővíz. Az innen és ide iramló gondolatok messzire visznek. A RAS Stúdió tulajdonosai és vezető építészei a nemzetközileg is jegyzett Rosta S. Csaba és felesége, Südi Enikő. Nyári éjjel, egy üveg testes vörösbor társaságában az építészet – főként a lakásépítészet – néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk Csabával és Enikővel.
– Épületeitek környezettisztelők, gazdaságosak, ugyanakkor mindig hihetetlenül egyediek. Nem félsz, hogy egyszer csak kiapad az ötletforrás?
– Nem, inkább mindig az a baj, hogy túl sok ötlet van egy házban – árulja el Rosta Csaba. – Az irreális feladatokat szeretem, amikor ki kell találni valami újat, valami merészet. A maratoni kajak-kenu világbajnokságra például csináltunk egy olyan céltornyot, ami mára a sportág versenyének jelképe lett: a torony külső ívei a víz tükröződésében folytatódva egy kenut formáznak. Ültünk Enikővel a kajak-kenu világbajnokságon, szemben a céltoronnyal, drukkoltunk a magyar versenyzőknek, egyszer csak bemondták, hogy magyar aranyérem született. Megható volt visszaemlékeznünk az első kis skiccre, a pauszra firkált vonalakra. Rá egy időre pedig ott volt a hatalmas tömeg a céltorony tövében, lengett a zászló a tetején, szólt a magyar himnusz. Azért bennünket hívtak meg a pályázatra, mert kellett egy karakteres jelkép, ami kifejezi a nemzetközi szövetség emberei számára is, hogy városunk, Győr, mindig alkalmas egy ilyen világesemény megrendezésére.
– Hogyan indulsz neki egy munkának?
– Először megnézem, valóban rám van-e szükség, az én csapatomra. Sokszor a telek érint meg, sokszor egy-egy karakteres pont – amilyen például a leromlott állapotban lévő Apáca utcai ház volt, aminél úgy éreztem, ha nem fogjuk meg, hogy belénk kapaszkodhasson, akkor vége van, meghalt, elveszett egy jelentős érték. Hiszen az Apáca utcai ház Győr egyik legnevezetesebb középkori épülete a történeti belvárosban, az egykor bástyákkal körülvett település északi részén. A munkát azzal kezdtük, hogy az ötvenes évektől rárakódott buta és kulturálatlan javításokat eltakarítottuk, és mindent a régi hangulatába tettünk vissza. A kapu zárókövén a Fejérvári család címere látható, az egykori építtetők tiszteletére ezt csiszoltattuk az új üvegportál felületébe. Az épület egyik furcsasága, hogy a Győrben népszerű sarokerkély kikerült a homlokzatra. Ezt azért alakították így az egykori építők, mert a ház melletti köz túl keskeny volt a sarokerkély befogadásához. László Csaba művészettörténész alapos épületkutatása tárta fel a múltat, az épület eredeti térszervezését. Dr. Winkler Gábor műemléki szakértőtől kaptunk iránymutatást a védendő műemléki értékek építészeti újraértékeléséhez, a szakmailag és történetileg helyes egyensúly megalkotásához az épület adottságai és a megbízó gazdasági elvárásai között. A házat egy olyan nemzetközi ingatlanforgalmazó csoport vette meg, amelyik előszeretettel vásárol műemlék épületeket nagyvárosok dinamikus pontjain, és az eredeti hangulatot, építészeti jelleget megőrizve úgy újíttatja fel, hogy megfeleljenek a beköltöző lakók, vállalatok huszonegyedik századi igényeinek. Ez olyan szempont, amit mindenkinek javasolok figyelembe venni, akkor is, ha nem egy ilyen középkori műemlék épületet vásárol, hanem csak egy kis parasztházat akar megmentve újjáépíteni. Semmit sem szabad elveszni hagyni, ami értékes, ami túlélte az időt.
– Az Apáca utcai ház újjászületése Enikő tervei szerint valósult meg. Korábban többet dolgoztatok együtt?
– Igen, sok volt a közös feladat. Hét évig csak a munka, a szakmai kihívások érdekeltek – válaszolta Südi Enikő -, de a következő hét évben csak a gyerekekkel akarok foglalkozni. Addig, amíg lehet, ameddig igazán szükségük van rám. Fájdalmas lenne, ha elmulasztanám a lehetőséget, amit most megtehetek. Nem a női-férfi szerepek időleges szembenállásáról van szó, hanem embervoltunkról, a család egységéről. Szükségük van rám, hiszen Csabának rengeteg idejét, energiáját emészti fel a munka. Nagyon meglódult vele a hajó.
– Kiknek építetek?
– Sohasem szabad arról megfeledkezni, hogy az embernek építünk. Nem az újságnak, nem annak, hogy te most neves építész legyél, vagy hogy provokáld a környezetedet azzal, hogy milyen házakat csinálsz, mint a dekonstruktivisták. Az a dolgunk, hogy segítsünk analizálni, majd megoldani a problémákat. Először is van a ráció, amivel átszűröd a feladatot: Mi a funkció – Meg lehet oldani – Hogyan nézzen ki az épület – Mennyi pénz van rá – Ez mind a szűrőhöz tartozik. De a ráció még nem elég ahhoz, hogy valami karakteres is legyen! Ehhez kell, hogy partner legyen a megrendelő, a közös munka során akár még barátságok is kialakulhatnak. Az építésnek tehát van egy ráció része, és egy emocionális része.
– Tudomásom szerint két hónapig Japánban terveztél. Szinte még kamaszként évekig dolgoztál Juhani Pallasmaa műhelyében, Finnországban – ahová most is gyakran visszajársz. Két éve előadást tarthattál Buenos Airesben, az építészeti biennálén hogy csak néhány állomást említsek, a teljesség igénye nélkül. Milyen tanulságokkal járt ez a sok utazás?
– Ha egy mód van rá, akkor hajóra szállok, mert az áll hozzám a legközelebb. Nagyon sokat utaztunk Dánia, Svédország, Finnország partvidéki nagy hajóin. Ha át kell menni a Balatonon, azonnal a révbe megyek, eszembe sem jut más út. Végighajóztam a skandináv fjordok mentén is, szinte a semmiből jöttek szembe a meredek szirtfalak, a szinte egymásba ömlő vízesések Sokat hajóztunk, ami átvitt értelemben is igaz. Ami pedig a tapasztalatokat illeti: a nemzetközi konferenciákon, ahová viszi minden előadó a kis diáit és megtartja a huszonöt perces előadását, szempillantás alatt kiürül a terem, ha érdektelen, amit mutatsz. Ha feladtad az új utak keresését, vagy lefeküdtél a nagytőkének, úgy, hogy ezzel degradáltad korábbi véleményed, akkor pedig meg sem hívnak. Úgy látszik, nekem még van mondanivalóm, s ezért kíváncsiak a véleményemre.
– A RAS Stúdió épületei messze kerülik a kliséket, a megszokottat, mintha egy képzeletbeli térben úsznának, mégis tiszteletben tartva a valós idejű környezetet. Hol a funkcióban, hol az épületek geometriájában, hol az alkalmazott anyagok szimbolikájában, hol mindhárom elemben egyszerre, szinte mindig ott a víz, a folyó, építészeted asszociatív a hajózással is. A szerkezet, a “kötélzet” megmutatja magát, jól látható, mi feszül minek, mi mit köt össze, merre húz. Mindez fellelhető a Győr belvárosi Árpád tömb rehabilitációjának terveiben, a piacképesnek bizonyult, harminchat lakásos mosonmagyaróvári társasház teraszainak hullámívében, a Corvin ház büszke hajóorra emlékeztető sarokerkélyében.
– Ami a folyót, a vizet illeti: a folyónak állandósága van, jellemzően nem változtat medret, ugyanakkor maga állandóan változik. Egy igényes építész soha nem készít egyforma házakat. Egyik terv, épület a másikkal mindig kommunikál, egymásból szervesen következtethetők. A Corvin ház finom üveghulláma visszaverődik a Vízisípálya hullámos tetejében. Mindig van olyan építészeti eszköztár, amit én szigorúan a geometriából vezetek le, amiben időről időre megmerítkezünk. Nem szabad “állóvíz” házakat építeni, de azt sem, hogy ne legyen közük egymáshoz. Amíg csak el tudom vinni, addig ezeknek a házaknak lesz közük egymáshoz. Lesz bennük másság, fejlődés, különbözőség, de ha egymás mellé teszem őket, akkor összeáll belőlük egy rendszer.
– Stúdiótok készítette el a győri egyetemi csarnok terveit is, a budapesti BMW-Rover szalont és irodaházat, most többek közt a kapuvári termálkomplexum tervein dolgoztok. Hatalmas anyagi felelősséggel járó munkák ezek.
– Korábban nagy volt a mozgás, most már néhány pár éve rögzült a csapat. Dolgoztak itt vendégek is, hollandok, franciák, amerikaiak de azt vettem észre, hogy minél intimebb, minél kevésbé megbolygatható ez a csoport, annál nagyobb teljesítményeket annál finomabban, konfliktusok nélkül tudunk elérni. Most nagyon élvezem, hogy ilyen jó a legénység, akikkel el tudom érni azt a gondolati minőséget, hogy már szinte nem is beszélünk építészetről. Ha mégis probléma van, gyorsan leülünk, megoldjuk, kész, de néha mindezt csak telefonon. Filozofálás helyett inkább “játszunk”, mint a jazz-zenészek, amikor egy kompozíciót minden hangszeres játékos a maga eszközeivel értelmez. Hatalmas projekteket fejlesztünk ebben a szellemben. Van egy gondolat, lerajzoljuk, a kollégák pillanat alatt felrakják a számítógépre, nézzük, ide-oda forgatjuk, ötletelünk, improvizálunk, ízleljük, várjuk a hatását, az erejét. Kevés szóval, szinte egymás gondolatában tudunk olvasni, és feltöltődünk egymás társaságában. Elég sok pályázatot nyertünk meg mostanában – hála istennek -, de a koncentrált munka ellenére mindegyik munkában benne van a játékosság.
– Ez itatja át az egyik leginnovatívabb tervedet, a MADI Múzeumhíd terveit is. Mennyi az esélye, hogy megvalósul?
– Tíz százalék, pedig mind az államigazgatási és az önkormányzati élet szereplői, mind a nagy multinacionális cégek is támogatják, amivel tudják, de a pénz hiányzik. Az én építészeti kompozíciós képességem máris nagyon sokat kapott a MADI-tól, pedig ez csak egy terv. A MADI maga egy konstruktív, eleven művészeti mozgalom. Első betűje az említett Mozgás, a többi: Absztrakt, Dimenzió és Invenció – azaz ötlet. A MADI csoport visszalépése ellenére bennem tovább él a terv. A hídban kom-putermúzeum kapna helyet. Ez utóbbiban a komputer, mint kommunikációs eszköz, kötné össze a tudomány és művészet partjait. A gépet feltaláló Neumann Jánostól indulva a számítógéppel ismerkedő gyerek világát hidalná át az elmélyült munkát végző kutatóig. Itt dolgoznának a kreatív, különböző területeken működő alkotók, előadók, délután fogadnák az iskoláscsoportokat, vagy az érdeklő idősebbeket. A lényeg, hogy a figyelemfelkeltés, az inspiráció, és az összegzés is benne legyen a jövő iskolájában. A tudásnak ez a fajta átformálása, az információáradatból leszűrhető szelektív tudás megszerzése engem nagyon érdekel. Az egészet átáramló légiesség jellemzi: alul a folyó, fent a komputerhíd szerkezetében a szabad geometria, benne pedig az innovatív tudás áramlik. Mindezt zárt, kompakt módon megtartani, hogy ugyanakkor kommunikáljon gyönyörű természeti környezetével, mivel az intelligens ház sajátja, hogy érzékeli a külső környezeti változásokat és hűtését, fűtését, árnyékolását a szerint reagálja le. A napenergia, a föld hőjének felhasználása, a hűtésre igénybe vehető folyóvíz egy igazi építészeti kísérlet kiinduló lehetőségei. Ezzel foglalkozom, de ezzel nagyon. A hajózásban rejlő összes feladat benne van ebben az útban. Olyan hajósokat – művészeket, profi mérnököket, kalandos kedvű komputerspecialistákat – keresek a fedélzetre, akik elfogadják az irányt, és együtt tudjuk mozgásba hozni a hajót, együtt tudunk hajózni, át a saját hidunk alatt is.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások