Egy otthon soha sincs teljesen készen, így a szépítgetés, átrendezés mindennapos feladatnak tekinthető. Már egy új textília vagy berendezési tárgy sokat dobhat az összképe, de mi van akkor, ha egy kiadós renoválás áll a küszöbön? Érdemes mestereket fogadni, akik a remények szerint profin elvégzik a rájuk bízott feladatokat, vagy elérkezett az idő a saját képességeinket kamatoztatni?
A határok meghúzása kulcsfontosságú
Szerencsére vannak olyan felújítási feladatok, amelyek minimális kockázattal, előképzettség nélkül is megoldhatók. A falak festése, főleg, ha nem kell csiszolni és glettelni a felületet, ide tartozik. De azért ilyenkor is fontos tudni, hogy a sikertelen próbálkozások, az újrakezdések nem feltétlenül kikerülhetőek – kivéve persze, ha szobafestő, mázoló a szakmánk. Amikor tehát saját kezűleg állunk neki a felújításnak, akkor a tapasztalatlanság számlájára nem kevés plusz órát érdemes rászámolni, ezért érdemes kiszámolni, hogy megéri-e a rászánt idő, vagy jobban jársz, ha megfizetni valakit. Mert egy felújított lakás Budapesten és az ország más területein is sokat ér, pláne, ha a renoválás teljes körű, azaz a burkolatot, esetleg a szigetelést is érintette. Visszatérve a feladatok bevállalására, kiosztására, ildomos felelősen meghúzni ebben a témában a szükséges határokat. Mert a lelkesedés, a tanulni vágyás szép dolog, a YouTube-videók is sok nehézségen átsegíthetnek, de például a villanyszerelés nem tartozik a hobbiként űzhető kihívások közé, a vízvezetékeknek sem szabad előképzettség nélkül, a gázzal kapcsolatos munkálatokat pedig egyenesen tilos önálló munkában megpróbálni. Mert ha a festés rosszul sikerül, a legrosszabb, hogy újra bele kell vágnunk, de ha a vízvezeték-szerelés siklik félre, annak súlyos csőtörés, beázás lesz a következménye, tehát sem anyagi, sem egyéb szempontból nem érdemes ilyesféle rizikót vállalni, a hiba javítása sokszorosan lepipálhatja az eredeti költségeket. Csak egyetlen példa: ha a festést elsőre elrontjuk egy 50 négyzetméteres falfelülettel rendelkező szobánál, és újra neki kell kezdeni, a legtöbbször már rosszabbul járunk, mintha megfizetnénk, nem is beszélve az elpazarolt értékes órákról, amelyeket a családdal tölthettünk volna.
Minőség vagy olcsóság?
Egy-egy felújítást természetesen meghatározza a rendelkezésre álló költségkeret, ami eldönti, hogy milyen árfekvésben tudunk festéket, csempét, járólapot választani, nem is szólva a segédanyagokról, ragasztókról. Jó az olcsóbb is? Ha a tartósság nem fontos szempont, akkor igen, de valószínűleg nem ez az általános hozzáállás a felújításoknál. Ha magunknak készítjük a lakást, vagy ha eladási szándék miatt kezdünk a munkálatokba, biztosan érdemes a jobb minőségű anyagokkal dolgozni. Az akciós ajánlatok kihasználása természetesen nagyszerű ötlet, viszont mindig figyeljünk a minőségre, mert csak ez a megtérülő stratégia. Érdemes alaposan végignézni a piacon, nem feltétlenül szükséges a legdrágább alternatívát választani. A burkolatoknál mindig meg kell vizsgálni a kopásállóságot, annak megfelelően kell választanunk, hogy milyen helyiségbe, kül- vagy beltérre kerül-e a burkolat, illetve utána kell nézni annak is, mekkora lapot milyen technikával ajánlott rögzíteni. Teljesen más az elvárás egy 30×90 centis csempe esetében, mint egy 120×120-asnál. Burkolatból kicsit többet venni a szükségesnél, hogy a munkálatok, csempevágás stb. során megsérült csempék, járólapok helyett legyen elegendő a zavartalan folytatáshoz, erre az irányszám plusz 10 százalék, és maradjon néhány burkolat a későbbi javításokhoz (manapság már a legtöbb áruház vissza is veszi a felesleges termékeket). A festékkel sem jó ötlet spórolni, az utólagos javítások óhatatlanul plusz anyagot igényelnek, és ilyenkor mindig ugyanazt a márkát kell használni a szép végeredmény érdekében. Végül egy jó tanács: a burkolólap mellett a ragasztóanyag minőségére is nagyon figyeljünk, mert hiába választunk szép és drága terméket, ha néhány év múlva leesik a falról vagy feljön az aljzatról.
Hozzászólások