Egy kiadós erdei sétával kezdi napjait vendéglátónk, aki a fővárosból a parányi falucskába költözött. Majd a fák alatt talált kincsekből finom étkeket és redizájn lakberendezési tárgyakat varázsol. Látogatás az újrahasznosítás mesterénél, a „Dekorázs” márka ötletgazdájánál.
Szinte véletlenül találtuk ezt a házat, amikor négy évvel ezelőtt erre kirándultunk. Nagyon megtetszett a lehetőség, amit a ház üzent, és igazi kihívásnak éreztem a renoválást.… – kezdi történetét Hedvig, amikor a Bazsira költözésről, otthona megleléséről kérdezem. Bár csak a tetőt tartó falak álltak itt, de képzett dekoratőrként belelátta a bútorokat, a lépcsőt, a falakat, sőt, a házat körülvevő kertet és a hátsó traktusban kialakítandó műhelyt is elképzelte. Gyakorlatilag mindent maga csinált két felnőtt gyermekével, és egyre jobban élvezték a felújítást. Ahogy lebontották a vakolatokat, szinte fellélegzett és életre kelt a ház gyönyörű boltozata és terméskőfelületei. Idővel észrevette, hogy nemcsak a terek, de ő maga is sokat változott az itt megélt vidéki létben, kiszakadva a stresszes életmódból, teljesen átadta magát egy minőségibb, természetközelibb ritmusnak.
– Mindig dekoratőr voltam, ezért folyton kreatív munkákból éltem. De nagyon elszomorított, hogy az emberek gumilerakatnak használják az erdőt, és én nem azért költöztem vidékre, hogy a szemetet nézzem sétáim közben… – folytatjuk a beszélgetést a ház végi műhelyben, ahol több félbehagyott ülőke és állatfekhely jelzi Hedvig tennivalóit. Akinek gyorsan jött a redizájn vállalkozás ötlete, hiszen amúgy is szeret lomi-piacokra járni, kincseket találni, majd átlényegíteni őket. Gyorsan össze is kapcsolta a kettőt: a gumikat begyűjti az erdőkből, ezzel tisztítja a környezetét, a piacon megveszi a kidobott virág- és újságtartókat, sámlikat, ebből készülnek a lábak a puffokhoz. A régi terítőket, függönyöket is ugyanitt szerzi be, azzal burkolva a gumiabroncsokat, így gyakorlatilag mindent újrahasznosít, és ez nagyon jó érzés. Mindig az adott textíliához keresi a stílusában illeszkedő lábakat, ezért sokféle enteriőrbe illeszthetők kisbútorai, a maradékokból pedig limitált, egyedi övtáskákat varr.
S hogy mi inspirálja, és miért épp a gomba és gumi határozza meg jelenleg az életét, arra egy finom gombaleves után kaptam meg a választ: – Sosem terveztem előre, de próbáltam észrevenni azokat a jeleket, amelyeket követve az életem nagyszerűen összehangolt lett. A gombamániát is kaptam, hiszen tele van velük az erdő, és szörnyen bosszantott, hogy nem ismertem ezeket a csodás lényeket… Elvégeztem egy gomba-szakellenőri iskolát, minden reggel kimegyek az erdőkbe a kutyáimmal, és begyűjtjük, amit találunk. A gombát változatos módon elfogyasztjuk, a gumikat ötletesen újrahasznosítjuk. Azt hiszem, most jó helyen vagyok a nagyvilágban.
Hozzászólások