Házunk ötödik „homlokzata” a tető, amely markáns megjelenést ad az épületnek, távolról is jól látszik, ha pedig lapos a tetőnk, akkor ez a jellegzetessége. Ez utóbbi mellett divatossá vált az alacsony dőlésszögű, úgynevezett mediterrán tető is, ámde bármelyiket válasszuk is, fontos, hogy jól kell megtervezni és megépíteni, és az sem mindegy, mivel fedjük le.
Mielőtt rátérnénk a részletekre, fontos megemlíteni a tető egyéb tartozékait is, mint a kémények, szellőzők, bádogos szerkezetek, hófogók, kéményseprő járdák, villámhárítók, tetőkiszellőzők, amely tartozékokról hajlamosak vagyunk megfeledkezni a költségek tervezésénél, pedig egyik sem olcsó mulatság, és részbeni elhagyásuknak a tető, sőt, az egész ház látja a kárát. 
Divatos lapos tetők
Családi házaknál manapság nem ritkán lapos tető kerül az épületre, annak ellenére, hogy meglehetősen sok negatív tapasztalat kapcsolódik e fogalomhoz. Az egyszerű, nem hasznosított lapos tető megépítése a legolcsóbb és leggyorsabb, ám amilyen egyszerűnek tűnik egy jól funkcionáló lapos tető kivitelezése, az éppen olyan bonyolult: rendkívül precízen kell kialakítani a tető lejtését, és nagy szakértelmet kíván a tökéletes vízhatlanság kialakítása. A lapos tetős ház akár teraszként is használható, de még kertet is építhetünk rá, ám ez esetben sokkal drágább a kiépítése.
A lapos tetőt érő hatások, a teljesség igénye nélkül: hőmérséklet, hőmérsékletváltozások, gőznyomás, páradiffúzió, csapadék, ultraviola (UV) sugárzás, szél, mechanikai igénybevételek, vegyi, biológiai, tűz, építés közbeni igénybevétel, karbantartás közbeni igénybevétel stb. Itt láthatjuk, hogy mennyi mindennek kell ellenállnia egy lapos tetőnek. A leggyakoribb tetohibák általában a rossz lejtésből, a rossz anyagválasztásból és a nem megfelelő kivitelezésből adódnak, persze ezer helyen lehet még hibázni, de talán ezek a leggyakoribbak. A lapos tető lejtése kisebb alapterületnél történhet kifelé oldal irányban, nagyobb kiterjedésueknél a tető belseje felé több pontban, vagy vonal menti lefolyókban. A tető lejtése általában 2 százalék, vápában 1, táblás hőszigetelésre ragasztott vízszigetelés esetén 2,5 százalék, s ha nem éri el ezt a mértéket, vagy a lejtés egyenetlen, esetleg kontralejtést készítenek, a víz nem folyik le, tócsa marad a tetőn. Az anyagválasztást ott tudjuk elrontani, hogy a tervező javasolta anyagot vagy a kivitelező unszolására vagy saját ötletből kicseréljük egy olcsóbbra, mert „mennyi pénzt meg lehetne ezzel takarítani.
Azután egy-két év múlva a vízszigetelése felhólyagosodik, összerepedezik, elszakad, és végül persze beázik a ház. Az nem baj, ha olcsóbb anyagot szeretnénk, csak mindig beszéljük meg a tervezővel, és csak az ő hozzájárulásával változtassunk! A kivitelezők nagy része jól végzi a dolgát, nekünk már csak annyi a dolgunk, hogy őket találjuk meg, mert a kivitelezési hibákról könyveket lehetne írni (és írnak is!). Vigyázat: ha a kivitelező „gyorsan, olcsón” képes megoldani a felmerülő problémát, akkor gyorsan fogadjunk föl egy ehhez értő műszaki ellenőrt, megéri!
Magas tetők, divatos mediterrán tetők
A magas tetők formájuk szerint legtöbbször nyeregtetők, kontyolva vagy csonka konttyal megépítve, vidéken a ’60-’80-as évek sátortető formájú nyeregtetői és manzárdtetők terjedtek el. Az utóbbi időben hazánkban is csökkent a hajlásszögtartomány, a korábban jellemző 35-45° közötti tetőhajlásszögek (aszimmetrikus tetők esetén még magasabbak) helyett már a 25-35° hajlásszögű tetők építése a leggyakoribb. Ennek oka az esztétikai igény változása, kedveltté váltak itthon is a mediterrán vidék jellemző tetőformái, de az sem mellékes, hogy megépítésükhöz kevesebb faanyag és cserép szükséges. Hátrányuk, hogy a kis hajlásszög miatt alacsony a belmagasság, így, ha egyáltalán van padlástér, nem hasznosítható, valamint, ha nagyon alacsony a hajlásszögük, a cserépfedés nem biztosít megfelelő vízzárást, segédszerkezet beépítése szükséges. A tetőszerkezet anyaga hagyományosan fa ácsszerkezet. A leggyakrabban alkalmazott fafajta a fenyő, gyakorisága és tulajdonsága miatt, használatos az erdei fenyő (Pinus sylvestris), a lucfenyő (Picea), a vörös fenyő (Larix). Az erdei fenyő fája lágy középnehéz, gyantatartalma nagy, jól megmunkálható, élettartama vízben 500, állandó száraz helyen akár 1000 év is lehet. Szívós, de kevésbé rugalmas, mint a lucfenyő. A lucfenyő rovar- és gombakárosítókkal szemben kevésbé tartós, de rendkívül jól szárítható, és könnyen felületkezelhető., leginkább a nyílászárógyártás és falburkolat (lambéria) alapanyagául szolgál. A vörösfenyőt nagyfokú tartósság és magas szilárdság jellemzi, elsősorban vízépítési célokra, valamint vezetékoszlopoknak használják, de szépsége miatt látszó tetőszerkezetek/ burkolások is készülhetnek belőle.
A faanyag kiválasztásához, megvásárlásához vigyük magunkkal a mestert, és a faanyagot gomba- és lángmentesíteni kell! A legjobb, ha a fakereskedésben már eleve gombamentesítve kérjük, mert nagy kihívás magunknak csinálni. Ilyenkor mindenképpen „úsztassuk” az anyagot, és ne próbálkozzunk sem ecsettel, sem permetezővel! Az elkészült tetőnket fedhetjük hagyományosan cseréppel, palával, zsindellyel, de lehet lemezfedés is, bár utóbbi családi házaknál ritka. A tetőfedőanyag kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy a homlokzat színével és a függő ereszcsatornával, lefolyócsatornával harmonizáljon. A tetőfedő cserép lehet hornyolt vagy a hagyományosabb hódfarkú cserép, esetleg betoncserép, ezeket lécezésre rakjuk, aminek a távolsága a cseréprakási formától és cserépmérettől függ. Palafedésből is többfajta van, amit szintén lécezésre rakunk, a lemez- és zsindelyfedéseknek pedig deszkaaljzatot kell készítenünk.
A tető további részei
KÉMÉNYEK. Kéményeket a hagyományos értelemben ma már nemigen építenek, ám kéményszerű falazatok esztétikai okból épülnek a szerelt kéményeknek, kiszellőzőknek is, lapos tetőkön azonban csak így lehet biztonságosan megoldani a kéményátvezetést a tetőn, rávezetve a szigetelést. A gázkészülékeket eleinte a hagyományos téglakéményekbe kötötték, majd a rendkívül jó légzárású ablakok miatt megszületett a zárt égésterű kazán, ezekhez a tégla védelmében kibélelték a kéményt, ahol a hőcserélők jobb hatásfoka miatt a füstgázt már annyira lehűlt, hogy ventilátorral távolították el (turbós kazán). A hőcserélők további fejlesztése után a füstgáz már nemcsak a kéményben, hanem az égéstérben is kicsapódott, kondenzálódott, amit el kellett vezetni, ezek a kondenzációs kazánok.
ERESZCSATORNÁK. Az ereszcsatornákat magas tetőknél és kisebb alapterületű lapos tetőknél használjuk, ahol kifelé történik a vízelvezetés. Két dologra figyeljünk: a csatorna keresztmetszete (kiterített szélessége) és a csatornatartó vasak távolsága, főleg a sarkoknál. A téli csatornaelfagyások ellen fűtőszálat is beépíthetünk a csatornába, nedvesség- és hőérzékelővel ellátva. Az ereszcsatornák anyaga általában titáncink ötvözet, alumínium vagy festett acéllemez, de vannak muanyagok is, korábban divatos volt a horganyzott acél, a vörösréz is mutatós, de nem éppen pénztárcakímélő.
SZELLŐZŐ, HÓFOGÓ, KIBÚVÓ, VILLÁMHÁRÍTÓ, ROVARHÁLÓ. A tetőhöz szükséges különböző kiegészítők a cseréppel együtt megrendelhetők, rendszerben gyártják, csak a darabszámot kell megadni, ami a szarufahossz és tetőfelület függvénye. A villámhárítót a villanyszerelő helyezi el, de a tartóvasak tetőátvezetéséről gondoskodni kell, bádogpapucsokkal. A rovarháló szintén fontos, mert megakadályozza a méhek, darazsak beköltözését, ami nem ritka jelenség.
Hozzászólások