Olvasóink bizonyára mindannyian jártak már lakótelepen, ahol a kikövezett utak ellenére a parkokban kitaposott ösvények vezetnek a buszmegállóhoz vagy egy-egy bolthoz. A magyarázat egyszerű: a tervezők nem vették figyelembe az emberek igényeit a közlekedők kialakításakor.
Egy családi ház esetén kizárólag rajtunk múlik, megtaláljuk-e a házhoz, a sütőhelyhez vagy éppen a medencéhez vezető legkézenfekvőbb, és ezáltal legkényelmesebb irányt. Ez a feladat nem túl bonyolult, hiszen már az építkezés során kiderül, a kaputól merre közelíthető meg jól az épülő ház bejárata, terasza, játszótere, medencéje és így tovább. Annál nagyobb gondosságot igényel a megfelelő burkolat kiválasztása, és annak szakszerű lefektetése.
Hazait vagy külföldit?
Manapság a terméskő burkolatok a legdivatosabbak, tudtuk meg Szilágyi Mihálytól, a Kő-Tégla Stúdió tulajdonosától. Óriási a választék, hiszen a hazai termékek mellett rengeteg az import. Főként ízlés kérdése, hogy magyar vagy külföldi követ választunk, hiszen a hazai termékek között is minden felületre van megfelelő, ráadásul a bányáinkból kikerülő kövek szilárdabbak, mint a déli országokból, a Balkánról vagy a mediterrán világból érkezők. A kövek, akárhonnan is érkeznek, viszonylag drágák: négyzetméteráruk általában 4-10 ezer forint között mozog. Leginkább talán mégis a színvilág dönthet a külföldi kő javára, mert nem biztos, hogy magyarból találunk az elképzelésünknek megfelelő színűt. A hazai kövek mellett szól ugyanakkor, hogy általában testesebbek, és nem igénylik az alábetonozást, elég egy homokágy, 15-20 centis vízelvezető réteggel.
{gallery}images/stories/verysimple/ut{/gallery}
Mit, miből?
Az úgynevezett lapkövek között sík és rusztikus felületűek egyaránt találhatóak. Kerti utakhoz vagy gépkocsibeállókhoz, ahol télen is közlekedünk, a szakember szerint sík felületűt érdemes választani, könnyebben takaríthatók, egyszerűbb megtisztítani a hótól is. Ezekhez előbb betonfelületet kell képezni, és arra leragasztani. Jó, ha impregnálva is vannak, hiszen így a vizet a felület önmagáról lepergeti, nem szívódik bele, és fagyállóbb is.
A kerti burkolatok megválasztásakor a mi éghajlatunkon amúgy is különösen oda kell figyelni a fagyállóságra. A burkolatok forgalmazása csak bevizsgálás után lehetséges, és a tanúsítványok nagyjából eligazítanak arról, melyik mire alkalmas. A szilárd, illetve homokkő kvarcitok, a görög kövek, a gneisek bizonyos fajtái szilárdság és fagyállóság tekintetében például alkalmasak a kerti járófelületek burkolására. Mielőtt döntünk, mindig érdemes kikérni szakember tanácsát, aki – gyakorlati tapasztalatai alapján – pontosan tisztában van azzal, hogy a papírforma ellenére melyek nem bírják az időjárás viszontagságait.
Kerti utak, beállók, tipegők szinte bármilyen kőből készülhetnek: vannak például a vastagabb, fali kövekből kitörtek, a bazalt kockakövek, úgynevezett antikológépben csiszolt szélekkel, felülettel. A klinkertégla is mutatós járófelületként, de a kisebb-nagyobb kavicsokból, apró hulladékövekből szintén hangulatos út- vagy kertszegélyek készülhetnek. A kövek formája lehet szabálytalan alakú, úgynevezett vágott, mint a tégla vagy a négyzet, és ezek számtalan variációja. Arra semmiféle szabály nincs, hogy a kövek milyen távolságban legyenek egymástól, de fontos, hogy a járdák, összefüggő felületek, kerti utak kövei mindig 2-3 centis fugákkal kapcsolódjanak egymáshoz. Ha ugyanis jobban össze vannak tolva, a fugaanyag nem tud megfelelően behatolni a kövek közé, és könnyen szétfagy.
Ha úgynevezett tipegőt készítünk, testesebb, 6-10 centiméter vastagságú köveket célszerű használni. Ezek körülbelül egynegyed négyzetméternyi felületűek, és lépéstávolságra kell elhelyezni őket. Aládolgozni nem kell, egyszerűen a földbe vagy homokágyba illesszük.
Manapság kevésbé divatosak a gyephézagos betonelemek, amelyeket szintén zártan kell összeilleszteni, földdel megtölteni, majd fűmaggal bevetni. Ügyelni kell, hogy az altalaj eléggé mély legyen, a fű gyökere le tudjon hatolni.
Kedveltek viszont az úgynevezett díszburkoló betonelemek, a viacolor. Ezt is zárt fugákkal kell lerakni, szárazon, egyszerű homokágyba. Ha azt szeretnénk, hogy utunknak sokáig örülhessünk, a rétegrendet mindig meg kell tartani. A vízelvezetés és az út szilárdságának biztosítása érdekében nagyobb teherbírású út esetén 20-30, kevésbé igénybe vett, csak gyalogos felületnél vékonyabb, de legkevesebb 5 centiméteres kulé kavicsréteget kell lerakni. Erre kerül az ágyazóhomok, majd ebbe ültetjük a köveket. Apróbb utak, tipegők, kerti díszítőelemek készítésével – a technológiai utasítás betartásával – magunk is megpróbálkozhatunk, de nagyobb felületeknél inkább érdemes szakemberre bízni a munkát.
Stílusosan a házhoz
Az utak, közlekedők stílusát – miként a kert minden alkotóelemét – célszerű a házhoz igazítani, annak burkolatához, színvilágához, a világítótestekhez, no és persze a kerthez. Ez utóbbi jellege – például mediterrán, japán – meg is határozza a kövek formáját, színét. Emellett praktikus szempontok is vannak. Például a fű kímélése miatt érdemes a kerti sütő körül kialakítani egy összefüggő felületet, ahol meg lehet teríteni, jut elegendő hely a sütéshez, terítéshez. Fűkímélő megoldás lehet innen indulva a játszóhelyek vagy a terasz irányába egy-egy tipegő. A medencéhez vezető utat szilárd burkolatszerűen célszerű kialakítani, hogy minél kevesebb piszkot hordjunk a medencébe.
Ha a burkolatba világítást szeretnénk, arra már a kertépítéskor gondolni kell. Előre jelöljük ki a járda nyomvonalát, ugyanis a füvesítés előtt kell odavezetni földkábelben az áramot.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások