Örvendetes ütemben terjednek hazánkban is a rendkívül csekély energiamennyiséget fogyasztó passzívházak, a teljes energiaszükségletüket maguknak megtermelő önellátó otthonok, valamint a többletenergiát is előállító aktívházak. E három típus mindössze a gépészetében tér el egymástól, a falazatuk, szerkezetük által nyújtott energetikai mutatók közel azonosak, mégha a fellelhető sokféle lehetőség szerint más és más anyagok alkalmazásával érik is el a kívánt műszaki mutatókat.
Hogy pontosan miből is épüljenek ezek a könnyen fenntartható házak, arra még a szakemberek között sincs egyértelmű válasz, csupán abban van véleményegyezés, hogy a szabvány előírásának megfelelő energiafogyasztási paramétert (15 kWh/ m2/év) kell elérni a lehető leggazdaságosabb módon. Annyi azonban elmondható, hogy e szigorú értékek egyrétegű falszerkezettel napjainkra szinte már alig tarthatók, előtérbe kerül a több rétegű falszerkezet. Az épületek falazatát, aljzatát és födémjét homogén, megszakításmentes termikus burokkal kell ellátni, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott magas hőszigetelési igényeknek.
De kezdjük az elején!
Változatos megoldások
Az építőanyagok sokat változtak, fejlődtek az elmúlt évtizedben. A falazatokról tudni kell, hogy a tartószerkezeti funkció és jó hőszigetelő képesség egymással fordított arányban áll. Minél könynyebb egy építoanyag, annál jobb hőszigetelő, de annál gyengébb a teherbírása. Elsősorban a jobb hőszigetelő képességre koncentrálva igyekeznek olyan könnyített falazó anyagot létrehozni, amely tartószerkezetként is viszonylag jó hőszigetelési értékekkel rendelkezik. A fejlesztések egyre raffináltabb üreg, illetve pórusszerkezetet, tégla és falazóblokk kapcsolódást (horony, nútféder) eredményeztek, azonban az alap alkotóanyagok fizikai tulajdonságain képtelenség változtatni. Már csak a falazás minősége, a habarcs összetétele segíthetett, ezen megjelentek a hőszigetelő habarcsok, a falazás új fajtái (pl. csiszolt téglák), hogy a falazatból lehetőleg minél jobban kiiktassák a hagyományos habarcs hőszigetelést lerontó komponensét. Ma már ott tartunk, hogy a függőleges hézagokban egyáltalán nincs habarcs, sőt, a vízszintesekből is kiszorult, helyét a tubusból kinyomható hab vette át. Utóbbi létjogosultságát segíti, hogy alkalmazásával télen is falazhatunk.
A hőszigetelő képesség növelésére a másik megoldás a falazat vastagítása, ennek azonban gátat szabott a méret- és főképp a súlyhatár: az építőmunkások nem szívesen emelgetnek súlyos falazó elemeket. Ugyanakkor a falazó anyag könnyítése sem vihető a végletekig, mert a falazat szilárdsága kerülne veszélybe, bizonyos falazó elemek már így is csak kitöltő falként alkalmazhatóak. A túlságosan kikönnyített tartófalak miatt szabályozni kellett a legkisebb falhoszszakat, mert ezek a téglák már nem alkalmasak pillér falazására, sőt, a koncentrált, pontszerű terhelést sem bírják, ezért kiváltó szerkezeteket, monolit vasbeton pilléreket kell elhelyezni a falazatban, ami viszont megbontja a homogenitásra való törekvést.
Réteges falszerkezetek
Mivel napjainkban a hőszigetelési igény minden korábbi elképzelést meghaladóan növekedett, át kellett térni a többrétegű falszerkezetekre. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy külön lehet biztosítani a tartószerkezeti és a hőszigetelő képességeket, ugyanakkor azonban lehetővé kell tenni a különböző részek együttdolgozását. Korábban nem szokásos lábazati és egyéb csomóponti megoldásokat kellett kitalálni a nyílásoknál, falsarkoknál. A falak tehát külső hőszigetelést kaptak, és elkezdtek „hízni”, a kezdeti 3-5 cm-vastagság után megjelentek 10-12-15 cm-es dryvit szerkezetek, komoly hőszigetelési értéket adva a falazatnak, a passzívházak terjedésével pedig megbarátkoztunk az extrém vastagságú, 25-30 cm-es hőszigetelésekkel is. A nagy hőszigetelési értékkel bíró réteges falszerkezetek teljesen új megoldásokat hoztak a lakásépítésben, mint például a különféle monolit falszerkezetek a bennmaradó hőszigetelő zsaluzással.
Az extrém hőszigetelés, különösen a téglafalak esetében felvet bizonyos kérdéseket. Mivel a jó hőszigetelési értéket hőszigetelő anyaggal sokkal könnyebb teljesíteni, ezért a puszta falazat jó hőszigetelő képessége háttérbe szorulhat, és a falazatokba megfelelőek lesznek a korábban gyengébb hőszigetelési tulajdonságúnak tartott téglák is. A másik probléma a falak egyre növekvő vastagsága, ami elérheti az 50-60 cm-t is, ez viszont egészen újfajta megközelítést igényel a tervezőktől, nem is szólva arról, hogy a telkek beépítettsége is jelentősen megváltozik, kisebb hasznos alapterületet eredményezve.
Mit hoz a jövő?
Nehéz megjósolni, hogy a jövőben növekszik-e avagy csökken a falak összvastagsága, és a ma használatos és viszonylag olcsó hőszigetelések is a határaikat feszegetik. Változást hozhatnak a ma még nagyon drága aerogél, vagy a vákuumpanel, amelyekkel ismét néhány centivel letudható a kellő hőszigetelés. S hogy miből épüljön az aktívház? A felhasználható anyagok szempontjából nincs semmiféle megkötés, a ház lehet nehéz vagy könnyűszerkezetes, hagyományos vagy modern, szintetikus vagy természetes. Használható égetett kerámia tégla, mészhomoktégla, vasbeton, pórusbeton, fa, fapanel, szendvicsszerkezet, EPS zsaluzó építőelem vagy bármilyen egyéb, bevizsgált, engedélyezett építőanyag, ami a leendő lakóknak szimpatikus. Lényeg, hogy a falazat és az egyéb statikai tartóelemek, továbbá az aljzat és a födém megszakítások, hőhidak nélkül legyen megfelelően hőszigetelve.
Hozzászólások