Egy házasság válsága és az azt követő válás mind érzelmi, mind jogi szempontból különös és nehéz feladatok elé állítja a feleket. A törvény erejénél fogva a házassági életközösség megszűnése a vagyonközösség megszűnését is eredményezi, amely szükségképpen rendezetlen jogi helyzetek sokaságához vezet. Ettől kezdődően a családjogi rendelkezések erejénél fogva már nem keletkezik közös vagyon, és megnyílik az igény a meglévő közös vagyon megosztására.
A helyzet megoldására a törvény több lehetőséget kínál, így a felek szerződéses úton szabad akaratukból rendezhetik a kérdést (lásd 2021/4. lapszámunkat), legjellemzőbb azonban az, hogy a házasság felbontása mellett a vagyoni kérdéseket is a bíróságnak kell rendeznie.
Az életközösség megszűnésének időpontja
A házassági vagyonközösség lényegi jellemzője annak a házassági életközösséghez való kötöttsége. A házassági életközösség akkor szűnik meg véglegesen, amikor a felek érzelmi, gazdasági és nemi közössége, azaz együvé tartozásuk véget ér. Fontos kiemelni, hogy nem szűnik meg az életközösség akkor, ha a házastársak érzelmileg ugyan elhidegülnek egymástól, de – gyermekeik érdekében vagy más megfontolásból – közöttük a közös háztartás és a gazda sági együttműködés fennmarad. Az életközösség megszakítására irányuló szándék kinyilvánítása (adott esetben a nemi kapcsolat végleges megtagadása, közös programok abbahagyása, az együvé tartozás felvállalásának megtagadása) viszont akár egyik házastárs részéről is az életközösség megszűnését jelenti, még abban az esetben is, ha a felek kényszerűségből továbbra is együtt laknak, a lakás fenntartási költségeivel elszámolnak, és ezzel összefüggésben bizonyos gazdasági együttműködés is van közöttük. Következésképpen a vagyonjogi kérdések vizsgálata előtt a bíróságnak az életközösség megszűnésének időpontját kell tisztáznia, amely így ténylegesen előkérdés. Az életközösség megszűnésével a házassági vagyonközösség a törvény erejénél fogva megszűnik, és megnyílik a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó igény is. Az életközösség megszűnésének jogkövetkezményei kettős természetűek: egyrészt a házasságot a bíróságnak kérelemre fel kell bontania, másrészt külön kérelemre a megszűnt vagyonközösségből fakadó elszámolási kérdéseket ítéletben rendeznie kell. Másik oldalról mindez azt jelenti, hogy amennyiben a felek nem nyújtanak be keresetet a házasságuk felbontása és/vagy a vagyoni kérdések rendezése iránt, a bíróság bár nem dönthet, de életközösség hiányában a vagyonközösség sem marad fenn, és a nyitott helyzetet előbb-utóbb a feleknek rendezniük kell. Egyébként a házasság felbontása sem vonja automatikusan maga után a vagyonközösség bírói rendezését, az külön eljárás tárgyát is képezheti, illetve lehetőség van a szerződéses megállapodásra is.
Méltányos, igazságos vagyonmegosztás
Az életközösség és így a vagyonközösség megszűnésének időpontja nem azonos a megosztás időpontjával, figyelemmel a peres eljárások elhúzódó időtartamára is. Ennek tükrében kiemelendő, hogy a bíró kizárólag azokkal a kérdésekkel foglalkozhat, amelyek az életközösség ideje alatt merültek fel, másrészt a vagyonközösség idejére vonatkozó szabályokat bizonyos, a vagyon és a felek életének körülményeire mutató értelemszerű eltérésekkel kell alkalmaznia. A vagyonmegosztásnál a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket lehetőleg egységesen kell rendezni, azaz a rendezés során egyik házastárs sem kerülhet a másikkal szemben méltánytalanul és aránytalanul hátrányos helyzetbe. A jogelv alapján valamennyi igényt tekintetbe kell venni annak érdekében, hogy a vagyonmegosztás megfeleljen a házastársi vagyonközösség lényegének. A következetes bírói gyakorlat szerint a méltányosság családjogi alapjából fakad, hogy a vagyonmegosztás során a bíróság alapvetően nem tekint el a vagyon egyenlő arányú megosztásától, mindez azonban nem mértani egyenlőséget jelent, elvégre az adott esetben a méltányosság elvével, lényegével ütközne.
Külön nehézséget jelent, és így kellő körültekintést igényel a felek különvagyonának, mint alvagyonoknak és a közös vagyonból ezek ráfordításainak vegyülése és megtérítése, illetve ilyen vagyonmozgások fordított irányú mozgása. Valamely fél a megtérítési igényéről lemondhat, de annak kifejezettnek kell lennie, és az egyebekben ajándékozásnak minősül. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye, valamint a hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon, és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.
Vagyonleltár, vagyonmérleg
A vagyonmegosztás esetében a cél mindenkor az egyenlő arányú, méltányos megtérítés érvényesítése és az igények megfelelő kielégítése. Azt a kérdést, hogy mikor, melyik alvagyonból történt a ráfordítás, illetve a tartozás kifizetése, és annak folytán melyik alvagyon gyarapodott, a közös vagyonnak és a különvagyonoknak számbavétele után lehet meghatározni, azaz minden esetben szükséges és nélkülözhetetlen a pontos vagyonleltárok, illetve vagyonmérlegek felállítása. A vagyonmérlegek alapján a házastársakat illető vagyoni részt a vagyonközösség megszűnése szerinti állapot és érték alapján kell meghatározni. A megszűnés és a megosztás időpontja közötti időben beállt változásokat ugyanakkor figyelembe kell venni, amely akár a vagyontárgy értékét emelő vagy csökkentő is lehet, amely házasféli magatartás végső soron a részesedés mértékét befolyásolja. A vagyonmegosztás tekintetében egyebekben és alapvetően a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azaz a bíróság azt a megszüntetési módot nem alkalmazhatja, amely ellen mindkét házastárs tiltakozik. A bíróság természetbeni megosztást nem rendelhet el akkor, ha azt valamely házastárs ésszerű indok alapján ezt ellenzi, amelynek oka lehet többek között valamely dolog indokolatlan megbontása, a tiltakozó házastárs számára különös előszeretetteli értékkel bíró tárgy.
A vagyon megosztásának legfontosabb kérdése a vagyonelemek értéke, illetve a konkrét nevesített tárgyak szétosztása. E körben elsődlegesen irányadó a felek nyilatkozata, ennek hiányában a bíróságnak az eset összes körülményei alapján kell döntenie. A döntés vezérelve a célszerűség, az okszerű gazdálkodás, valamint az arányosság és a méltányosság. Fontos szabályként él, hogy az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozói tevékenységet folytató házastársat illetik meg. Egyebekben a társasági részesedések tekintetében társaságtípusonként eltérő szabályok rendezik a kérdést, amely adott esetben tagsági jogviszonyt is keletkeztethet. A megosztott vagyonelemeket természetben kell kiadni, amennyiben az valamely okból kifolyólag nem lehetséges, akkor az érték megtérítésére kerülhet sor, de indokolt esetben végül elrendelhető az egyes vagyontárgyak közös értékesítése és a vételár felosztása is. A megosztás végrehajtása során is természetesen törekedni kell a méltányosságra.
Bírósági gyakorlat
■ BH1994. 34. A házastársi közös szerzés címén érvényesített vagyoni igény elbírálása során önmagában méltányossági alapon nem lehet eltérni a vagyonszaporulat egyenlő arányú megosztásától.
■ BH2008. 39. III. A méltányossági szabály alkalmazásának csak a vagyoni ráfordítások teljes körű tisztázását, a szükséges bizonyítás lefolytatását követően van helye.
■ BH 1997. 190. A méltányossági szabály helyes alkalmazása csak az eset körülményeinek gondos mérlegelése mellett lehetséges.
■ BH 2008. 125. A vagyonmegosztás során a vagyontárgyak természetbeni szétosztása a felek érdekeinek, a célszerűségnek és az arányosságnak megfelelő mérlegelés alapján történik; ez felülvizsgálattal eredményesen nem támadható.
■ EH 2001.424 I. Az egyik házastárs egyéni vállalkozása céljára az életközösség fennállása alatt szerzett eszközök (vagyontárgyak) a házastársi közös vagyonba tartoznak. II. A vagyonmérlegben nem a vállalkozáshoz tartozó eszközök könyv szerinti, hanem tényleges forgalmi értékét kell figyelembe venni.
■ BH 2001.10.478. II. Ha nem bizonyított, hogy az életközösség megszűnésekor kétségkívül meglevő vagyontárgy melyik házastárs birtokában maradt, azt a vagyonmérlegből ki kell hagyni.
■ BH2010. 216. Nem jogszabálysértő a házastársi közös vagyonhoz tartozó társasági részesedés értékének – a vállalkozás könyv szerinti értéke alapján történő – elszámolása, ha a reális piaci érték megállapításához szükséges eszközérték a megfelelő adatok hiánya miatt nem határozható meg.
Hozzászólások