Hazánkban az egy főre jutó átlagos vízfogyasztás napi 100-150 liter, ám ebből mindössze 3 százaléknyit – 5 liternél nem többet – használunk el főzésre és ivásra. Bár a tiszta víz az élet jelképe, de mint látni, ilyen tisztaságúra csak a felhasznált mennyiség töredékében van szükségünk, azaz a szürkevíz kidobásával értéket folyatunk a Dunába.
A szakzsargon fehérvíznek nevezi az emberi fogyasztásra alkalmas ivóvizet, szürkének azt a vízminőséget, amit már nem iszunk meg, de számos más célra felhasználható (esővíz, fekáliát nem tartalmazó mosó víz stb.), feketevíz pedig az a szennyvíz, amit már csak a csatornázási művek tud kezelni, házi felhasználásra teljesen alkalmatlan.
Felhasználási szokások
Hogy megértsük, hogyan tudunk vagy hogyan érdemes takarékoskodni a vízzel, nézzük meg, mire, mennyit használunk. Az EU-n belül mi magyarok jól állunk, átlagos napi egy főre jutó vízfogyasztásunk 100-150 liter, ez nem számít kirívóan soknak, bár a takarékos németek megelégednek 120 literrel is. Ha a világban körülnézünk, akkor is a középmezőnybe tartozunk, az USA-ban közel 300 liter jut naponta minden amerikaira, de azokban az országokban, ahol igazán nagy kincs a tiszta víz, ott csak napi 5 liter jut fejenként. Az energiahordozók drágulásával a rendszerváltást követően a vezetékes víz- és csatornaszolgáltatás is nagymértékben drágult, ami a fogyasztást is jelentősen csökkentette (a ’80-as években még mi is elfogyasztottuk a fejenkénti 300 litert). Nézzük meg, mire mennyit használunk: a legtöbb tisztálkodásra, fürdésre, kézmosásra megy, ez teszi ki a vízfogyasztásunk közel felét. A második legtöbb a vécék öblítésére megy el, a napi mennyiség közel 30 százaléka, 20 százalék a mosásé, mosogatásé, és mindössze 3 százalékot, nem több mint 5 litert fogyasztunk el főzésre, ivásra.
Szerencsés földrajzi helyzetünk nem követeli meg, hogy ezt a megdöbbentően kicsi ivóvízigényünkhöz csak fel fehérvizet használjunk, ám a legtöbb előrejelzés szerint a föld lakóinak gyarapodása miatt elkerülhetetlen lesz a nagymértékű takarékosság a tiszta, édes vízzel. Szakértők szerint legalább kétszer kell majd felhasználnunk a jövőben a vizet, mielőtt a csatornába engedjük.
Hogyan kezdjük a takarékosságot?
Kézenfekvő a takarékosságot a legnagyobb fogyasztás terén elkezdeni, ezen tudunk a legtöbbet és talán a legegyszerűbben spórolni. Ha kevesebbet fürdünk kádban, és többet zuhanyozunk, ha mosogatógépet használunk, esetleg mosógépünket lecseréljük magasabb energiaosztályú berendezésre, vagy a kertünket úgy építjük meg, hogy jelentős felület jusson olyan növények számára, amelyek kevesebb vízzel is beérik, akkor mindent megtettünk, ami a közvetlen fogyasztás ésszerű csökkentése érdekében megtehető. Ha tovább akarunk lépni, akkor valami szürkevíz-forrás után kell néznünk.
Honnan keríthetünk szürkevizet?
A viszonylag tiszta, éppen hogy csak szürkevizek nagyarányú gyűjtésének általában a csatornázási művek nem örül, hiszen így a közcsatornában a szennyvíztelepre érkező szennyvíz töménysége megnő, ezzel együtt a rájuk háruló tisztítási feladat is nagymértékben megnehezül. Ezért a fürdővíz, a medencevíz gyűjtésének a csatornázási művek nem örül. Jobb és egyszerűbb megoldás az esővíz hasznosítása, ezt a csatornázási művek is szeretik, hiszen az esők során lezúduló nagy mennyiségű víz nagyon megterheli a csatornarendszert.
Szürkevizet keríthetünk a házi szennyvíz tisztításával is. Például egy lejtős teleknél előfordulhat, hogy egyszerűbb a házban keletkezett szennyvizet megtisztítani. mint drága berendezéssel a telek fölső szintjén lévő csatornába felpumpálni. Ezeken a helyeken kézenfekvő a biológiai szennyvíztisztító telepítése. E berendezéseket úgy kell elképzelnünk, mint egy földbe ásott nagy műanyag tartályt, amelynek sok rekesze van, és a szennyvíz egyik részből áramlik a másikba. Minden rekeszben más-más folyamatok mennek végbe, míg a végén egy szürkevíz minőségű végterméket kapunk.
Hogyan hasznosíthatjuk a szürkevizet?
A legkézenfekvőbb megoldás az esővíz hasznosítása. Egy család szürkevíz-fogyasztását szinte teljes mértékben fedezi a kb. 100 m2-es tetőfelületről gyűjtött esővíztároló. A pincében vagy a földbe ásott 5 m3-es tartály az év legszárazabb hónapjaiban is képes fedezni az öntözés, mosás, vécéhasználat, autómosás vízszükségletét. Amennyiben biológiai szennyvíztisztítónk is van, az annak végtermékeként megjelenő szürkevizet legtöbb esetben a kertbe beásott perforált csővezetéken keresztül használjuk, de csak gyökérzónás öntözésre.
A helyi csapadékmennyiség valamint a lehetséges megtakarítások számbavételével meghatározhatjuk a szükséges tartálytérfogatot. Ha csak a kertet kell öntözni az összegyűjtött vízzel, a kerti tömlő egyszerűen csatlakoztatható a tartályfedélbe integrált vízcsatlakozóhoz. Amennyiben a vizet a háztartásban is használni kívánjuk, az elosztás külön csővezetékrendszeren keresztül történik.
Az ivóvíz kezelése
Mindenki számára egyértelmű, hogy mennyire fontos ivóvizünk tisztasága, és Magyarország legtöbb részén igen jó minőségű is a vezetékes ivóvíz. Vannak azonban olyan területek, ahol olyan anyagok is vannak benne, amit nem feltétlenül akarunk meginni. A hálózati vagy kútvizekben egészségkárosító hatású anyagok (nitrát, arzén, nehézfémek, klór stb.) lehetnek, amelyek elsősorban a víz klórozása révén keletkeznek, és kerülnek bele ivóvizeinkbe. Ezek kiszűrése nehéz feladat, molekuláris szinten kell a szűrést elvégezni. Van egy fordított ozmózisnak nevezett eljárás, ami minden szennyezést ki tud szűrni a vízből, az gyakorlatilag teljesen tiszta, H2O molekulákon kívül szinte semmit sem tartalmaz. Az eljárás lényege, hogy egy szivattyú egy speciális membránon préseli át a vizet, amelyen csak a vízmolekulák férnek át, és a többi fennakad. Háztartási méretben ezek a berendezések viszonylag kevés vizet tudnak átbocsátani, ezért gyakran egy tartályt is beépítenek a rendszerbe, annak érdekében, hogy a vízvételi szünetekben puffert képezzen, és amikor töltjük a lábost vízzel a főzéshez, ne kelljen percekig ácsorogni a csap mellett. A rendszer nagyon érzékeny a lebegő szennyeződésekre, ezért általában 3 egymás után épített, egyre finomabb mechanikai szűrő van beépítve, a speciális membrán előtt a legfinomabb szűrő már az 1mikrométeres szennyeződéseket is kiszűri. A membrán „piszkos” oldalát folyamatosan mosni kell, hogy a kiszűrt szennyezőanyag-molekulák a felületről eltávozzanak, ezt a mosóvizet pedig a csatornába vezetjük el. Leggyakrabban az ilyen berendezéseket konyhai csapokhoz, a mosogató alá szerelt kompakt egységként építik be. Az olcsóbb berendezések már 50 000 Ft-os árkategóriában beszerezhetők, így az ivásra, főzésre használt vizünk garantáltan mentes lesz a szennyezőanyagoktól.
Vízlágyító berendezés
A háziasszonyok egyik legnagyobb ellensége a vízkő. A zuhanyzó ajtaját, a csempét, a mosdót, a csaptelepet elcsúnyító lerakódás rengeteg bosszúságot okoz, háztartási berendezéseink (mint például mosógép, mosogatógép, kazán, bojler) pedig egyenesen tönkremennek a kemény víztől. A keménységet okozó kálcium- és magnéziumsók a vízben oldva vannak. Ha meginni akarjuk, akkor ásványi anyagoknak nevezzük, és szeretjük, ha a fürdőszoba falán rakódik ki, akkor már csúnya vízkőnek nevezzük. Fura módon a víz ásványianyag-oldóképessége a hőmérséklet emelkedésével csökken, 60 ˚C felett intenzívvé válik a vízkőkiválás. Ez az oka annak, hogy a kazánban, villanybojlerekben, vízforralókban a fűtőszál környékén a legerőteljesebb a vízkő megjelenése, ami a fűtőbetétre rárakódva nagyon rontja annak hőleadó képességét, így a berendezés lassabban melegíti a vizet, és hamar tönkre is megy, több energiát fogyaszt. A háztartásban használatos vízlágyító berendezések úgy működnek, hogy ezeket a keménységet okozó sókat egy nagy henger alakú tartályban lévő műgyantagolyócskák megkötik. A berendezésben lévő műgyanta csak egy bizonyos mennyiségű kálciumot tud magában tartani, s amikor telítődik, regenerálásra van szüksége, amit követően újult erővel képes a lágyítást elvégezni. A regeneráláshoz tömény konyhasóoldattal kell a gyantát átmosni, ehhez van a vízlágyító berendezések külső tartályában mindig só. Egy ügyes automatika pedig arra ügyel, hogy a regenerálás szinte észrevétlenül menjen végbe, és ne kerüljön sós víz a lakás vezetékeibe.
Hozzászólások