Reklámok tucatjai hívják fel figyelmünket arra, hogy a kemény víz milyen károsodásokat okozhat a vezetékes vízzel érintkező háztartási berendezéseinkben. A vízkő okozta károsodások csökkenthetőek vízlágyítással, de vajon melyik módszer a legmegfelelőbb?
A vízben található ásványi anyagok némelyike lerakódásra hajlamos: vízkő formájában kiválik, így eltömítheti a csővezetékeket, megjelenhet háztartási gépeink alkatrészein is. Származási helytől függően a víznek alacsonyabb, vagy magasabb a mész, azaz a kalcium-karbonát tartalma. A vízkőképzésre leginkább hajlamosak a kalcium- és magnéziumsókban gazdag vizek, ezeket nevezzük kemény víznek
A csapvizek és ásványvizek keménysége általában 5-35 0dH közé esik, ám háztartási gépeink számára a 3 0dH körüli érték lenne az ideális.
A fűtőszálon létrejövő vízkőlerakódás egy ideig nem okoz látványos problémát, csak rossz hővezető lévén rontja az energiahatékonyságot: azaz a vízköves fűtőszálnak jóval több energiára van szüksége ahhoz, hogy a vizet adott hőmérsékletűre melegítse, a csövekben csökken az áramlási keresztmetszet, s a különböző részegységek idő előtt meghibásodnak.
Fizikai vízkőmentesítés
Számos módszer létezik, amellyel a vízkövesedést okozó anyagokat eltávolíthatjuk, vagy átalakíthatjuk.
Az egyik ilyen eljárás a fizikai vízkőmentesítés. Ezek a szerkezetek mágneses vagy elektrosztatikus elven működnek. Működésük eredményeképpen a kalcium- és magnéziumsók nanokristályos szerkezetbe rendeződnek, ami miatt nem tudnak kiválni, vízkövet képezni. Az eljárás fő erénye, hogy a víz kémiai összetételét nem változtatja meg, így ivóvíznek is alkalmas marad. A vízvezetékre szerelt elektromágneseknek elektromos áramra van szükségük, ám nagyon egyszerűen felszerelhetők, és különösebb karbantartás nélkül is hosszú élettartamúak.
Kémiai módszerrel
A vízlágyítás kémiai módszerrel is megoldható, de ekkor megváltozik az összetétele. Lényege, hogy a kezelt vízből eltávolítják a vízkő képződését okozó sókat, helyükre egy semleges, kiválásra nem hajlamos nátriumsó kerül. Ezzel az eljárással kezelt víz kedvez a ház csőrendszerének és a háztartási gépeknek, ám emberi fogyasztásra nem alkalmas, mivel kémiai összetétele a szervezet számára hátrányos változásokon ment át. Az emberi szervezet számára egyébként lényeges kalcium- és magnéziumsók helyett egy nátriumdús víz alakul ki, ennek fogyasztása egészségtelen. A kémiailag lágyított víz esetén ezért két vízhálózatot szokás kiépíteni az épületben, az egyik a lágyított, a másik a fogyasztási célra is használható nyersvíz szállítására szolgál. Ennek beruházásigénye jelentős, így csak ott éri meg kialakítani, ahol úszómedence, vagy egyéb, nagy mennyiségű lágy vizet igénylő berendezések vannak.
Fordított ozmózis
A fordított ozmózisos eljárás különleges módszer a víz sótalanítására. Érdekessége, hogy az USA haditengerészete fejlesztette ki a múlt század közepén. Amikor hadrendbe állították nukleáris meghajtású tengeralattjáróikat és repülőgép-hordozóikat az óceánon, felmerült, hogy bár ezek üzemanyag felvétele nélkül akár három évig is a vízen tartózkodhatnak, ám a legénység ivóvízellátása megoldatlan.
Az ozmózis során egy félig áteresztő hártyán keresztül az oldószer az alacsonyabb koncentrációjú oldatból a magasabb sókoncentrációjú felé kezd áramlani, és ez az áramlás addig folytatódik, amíg a hártya két oldalán a koncentráció ki nem egyenlítődik.
A fordított ozmózist úgy lehet elérni, hogy a töményebb oldat oldalán emeljük a nyomást, így az oldószer az ellenkező irányba kezd el áramlani, és a víz tisztán kinyerhető az oldatból. Az ilyen elven működő berendezésekkel nagy tisztaságú vizet nyerhetünk, de hátrányuk, hogy a tiszta víz mellett sókat tartalmazó szennyezett vizet is előállítunk, ami egyből a szennyvízhálózatba jut. Egyes készülékek 3 liter vízből készítenek 1 liter tisztát, ám vannak modellek, ahol ez az arány 1:10-hez. Előnye, hogy nagyon megbízható, mivel a membránon tényleg csak a víz jut át, így kiszűrhetők a sók mellett a gyógyszermaradványok, mikroorganizmusok.
A vízlágyítás még nem tisztítás
A lágyított vizet további kezeléseknek is alávethetjük. Egyrészt kaphatóak már olyan UV fénnyel működő csírátlanító berendezések, melyek elpusztítják a vízben levő baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat. E berendezések a 254 nm hullámhosszú sugaraikkal óránként körülbelül 300 liter víz fertőtlenítésére alkalmasak. Különféle szűrőkkel eltávolíthatjuk a vezetékes vízben található lebegő szennyeződéseket is, ilyen a homok, a rozsda és egyéb törmelékek. Egyes szűrők az oldott vas és a szabad klór kivonására is alkalmasak.
Hozzászólások