Tombol a nyár, végre közeleg a szabadság. Valami szép helyre igyekszik mindenki, ahol eltöltheti azt a röpke időt, amit a munka vagy az iskola enged. Ha van a családban háziállat, felvetődik a kérdés: jöjjön velünk, vagy maradjon?
Ne csak a magunk kényelmét mérlegeljük, hanem azt is, hogy mi a jobb kedvencünk szempontjából. Kistestű kutya, macska esetén a szállítás viszonylag egyszerűnek tűnik, de arra számítani kell, hogy egy hosszabb utazás megviselheti őket. Nem beszélve arról, hogy vajon szívesen fogadják-e őket. Nagyon fontos a szállásfoglaláskor előre tisztázni, hogy nem jelent-e problémát kedvencünk jelenléte. Ezen kívül abba is bele kell gondolni, milyen programokat terveztünk, és ezekre magunkkal visszük-e, vagy a szálláson hagyjuk őket.
Külföldre utazáskor kutyának, macskának és vadászgörénynek kötelező az állatorvos által kiállított útlevél (ennek pedig feltétele, hogy egyedileg azonosítani lehessen az állatot – azaz a mikrochip). Egyes országok külön feltételekhez kötik az állat beutazását, Nagy-Britanniába például – többek közt – csak érvényes veszettségoltás, vérvizsgálat, és ennek megfelelő eredménye után további 6 hónap hazánkban tartózkodás (ez minősül karanténnak) elteltével léphet be kutya vagy macska. Érdemes tehát előre érdeklődni állatorvosunknál, mit írnak elő ott, ahová készülünk, mert nagyon kellemetlen, ha az embert a határon fordítják vissza az igazolás hiánya miatt. Ezúttal nem térünk ki arra, hogy mi mindent kell még figyelembe venni, ha magunkkal visszük kedvencünket, erről tavaly ilyenkor már szót ejtettünk.
Nézzük inkább azt, hogyan is biztosíthatjuk a legkevésbé megviselő körülményeket kedvenceinknek, ha ők itthon maradnak, amíg mi nyaralunk!
Egy akvárium vagy terrárium lakóinak általában nincs igénye napi gondoskodásra. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a hőmérséklet viszonylag kiegyenlített legyen (nem szabad például napos helyen hagyni, mert nagyon felszökhet a hőfok, amit a változó testhőmérsékletű állatok (kétéltűek, hüllők) nem tudnak kompenzálni. Az etetés nem jelent különösebb gondot: a halak, teknősök nagy része elvan egy hétig táplálék nélkül. Ha hosszabb időre megyünk, készítsünk egyszeri adagokat tartalmazó csomagokat száraz eledelből, amelyet akár egy szomszéd is beszórhat pár naponta, amikor jön meglocsolni a növényeket. Arra azonban figyeljünk, hogy túletetéssel nagyobb gondot okozunk, mint ha kevés az eleség!
Madarak és kisemlősök esetében szerencsésebb, ha kalitkástól/terráriumostól átadjuk őket egy átmeneti gondozónak, akinek minden fontosabb dolgot leírunk, amire figyelnie kell.
Macskáknál és kutyáknál, ha van rá lehetőség, kérjünk meg egy közeli rokont vagy barátot, költözzön oda a lakásunkba, vagy vegye magához kedvencünket, amíg távol vagyunk (a macskákat jobban megviseli a helyváltoztatás, mint az, hogy mi otthon vagyunk-e vagy sem). Ha nincs olyan ismerősünk, aki minden nehézség nélkül vigyázna állatunkra, igénybe vehetünk állatpanziót. Érdemes itt is előre gondolkodni: látogassunk el a hirdetések vagy baráti tanácsok alapján kikeresett helyekre! Fontos, hogy megbízzunk abban az állatpanzióban, amelyre végül a választásunk esik. Jó, ha megismerhetjük a tulajdonost és a személyzetet. Mérjük fel, hány állatot tudnak egyszerre elhelyezni, és hány fős a gondozószemélyzet.
Ha megvan a megfelelő hely, írjunk egy átlátható listát arról, hogy mit eszik, játszik kedvencünk szívesen, és melyek a szokásai (pl. minden este pontban 20 órakor kap vacsorát). Legjobb, ha az adott időszakra elegendő tápot adunk vele, főleg, ha érzékeny bizonyos tápanyag-összetevőkre. Érdemes megadni állatorvosunk nevét, címét, telefonszámát, hiszen valószínűleg ő ismeri legjobban kis barátunk egészségi állapotát, betegségekre való hajlamát (ugyanígy jó, ha szólunk az állatorvosnak is, hogy tudjon róla, ki keresi, amikor esetleg felhívják a panzióból). Amennyiben lehetséges, saját elérhetőségünket is adjuk meg, hiszen adódhat olyan helyzet, amikor a beleegyezésünkre, döntésünkre van szükség. Általában bevihetjük az állat saját etetőedényét, pokrócát, kedvenc játékát, hogy érezzen valamit „az otthon szagából”. A saját nyugalmunk és a panzió többi kis lakója érdekében csak egészséges, előzőleg átvizsgált kutyát vagy macskát adjunk be, s ha lehet, ne épp az ivarzási ciklus közepén (egyes helyeken érthető módon nem is fogadnak be tüzelő szukát).
Természetesen számolnunk kell azzal, hogy minden állatot megvisel a távollétünk, ha azonban körültekintően választjuk meg az ellátását a távollétünk alatt, akkor felszabadultan élvezhetjük a nyaralás örömeit, s hazatértünkkor – némi engesztelés után – visszatérhetünk a régi kerékvágásba.
Potyautas – A görög teknős
Külföldi utazások alkalmával gyakran találkozhatunk egy kedves szárazföldi teknősfajjal, a görög teknőssel (Testudo hermanni). Páncéljuk a háti oldalon domború, sárgás alapon barna, négyszögletű foltokkal. A hímek kb. 15-20, a nőstények 20-25 centiméteresre nőnek kifejlett korukra. Görög-, Spanyol-, Francia- és Olaszországban, Romániában, illetve Bulgáriában szabadon élnek a természetben, s helyenként olyan gyakoriak, hogy még az úttesten kószálva is felfedezhetünk egy-egy példányt. Védett állat, befogását és tartását engedélyhez kötik (ún. CITES-engedély). Ha ilyen kedvencet szeretnénk, semmiképp ne fogjuk be szabadon, még akkor sem, ha alkalom kínálkozik rá! Inkább vegyünk egy kereskedésből vagy olyan állattartótól, aki igazolni tudja az eredetét, és az állathoz adja az említett engedélyt is.
Hozzászólások