Az alábbi idézetek egy népszerű blog- oldalról származnak és egy egyre gyakoribb, főképpen benzinkutak pénztárosai által elkövetett csalássorozatra hívják fel a gyanútlan autósok figyelmét, amellyel őket készpénzes fizetéskor próbálják megrövidíteni. Az idézett szövegek természetesen kicsit megszerkesztve és stilizálva kerülnek Olvasóink elé.
A módszer lényege az, hogy készpénz-fizetés esetén úgy adnak vissza kevesebbet, hogy a pénztáros a kezét készenlétben tartja a visszaadandó bankjegyen a pénztárgép fiókjában. Ha a vevő megszámolja a visszajáró pénzt és már reklamálni akarna, a pénztáros azon nyomban előkapja a hiányzó bankjegyet.
Egy tipikus eset: Az egyik S…. kútnál húszezer forintból 12 780 forintot kellett volna visszakapnom. A hölgy visszaadott 6 680 forintot, majd értetlen arckifejezésemet látva azonnal előhúzott a fiókból egy ötezer forintos bankjegyet. Már majdnem eltettem, amikor észrevettem, hogy egy ezressel még mindig kevesebb a visszaadott összeg. A hölgy, látva hogy felfedeztem a hiányt, azonnal előhúzta az ezrest, amin a kezét tartotta. Ekkor már pontosan utánaszámoltam a visszajárónak, és kiderült, hogy száz forinttal még mindig be akart csapni. Szóltam neki, hogy még egy százast kellene kapnom, mire a már szintén a keze alatt tartott százforintost is kitette a pultra.
Ez a dolog leginkább az „itt a piros, hol a piros” játékra hasonlít, az átverési módszer kifinomultságát tekintve. Ha a legfeltűnőbben hiányzó ötezer forintos visszaadása után megkönnyebbülve eltettem volna a pénzt, akkor még mindig 1100 Ft-tal károsítottak volna meg. Sajnos, hasonló módszerrel találkoztam egy J.. kútnál is, ahol ugyan csak egy lépcsőben, de szintén nagyobb címletű bankjeggyel kevesebbet akartak visszaadni. A módszer ugyanaz volt, vagyis a hölgy a kezében a bankjeggyel „ugrásra készen” várta, hogy vajon észreveszem-e a hiányt. Ha ilyen esetben erélyesen lépne fel a vevő, talán még úgy is tűnhetne, hogy túlreagálja a dolgot, hiszen a pénztáros „már éppen nyújtani akarta a hiányzó bankjegyet”.
Egy másik eset: Dunakeszi Pesti oldalán a S….-nél megtankoltam az autóm 54 literes tankját 56 literrel úgy, hogy még volt benne legalább 3-4 liter benzin. Legközelebb, amikor oda mentem, az egyik kutasnak elmondtam az esetet, mire ő azt válaszolta, hogy ő is megtankolta már a szekerét más kútnál úgy, hogy plusz tíz liter ment bele. Tetszik tudni a levegőztető cső stb., stb. Én meg jó hülye módjára csak bólogattam, hiszen eddig a legtöbb, amit belenyomtam az 54 literes tankba az 52,7 liter volt…
A harmadik eset: Sokat autózom, ezért viszonylag sűrűn találkozom ezzel az esettel. S…. kúton már közel öt éve nem tankolok, mert „véletlenül” rendszeresen kevesebbet adtak vissza és előfordult, hogy amikor ezt szóvá tettem, még nekik állt feljebb. Egy ismerős lány mondta, hogy x évig dolgozott S…. kutaknál és fizetést egyáltalán nem kaptak, hanem az volt az övék, amit lenyúltak az autósoktól. A lány nem keresett rosszul, naponta akkoriban(!!!) 10.000-15.000 forintot vitt haza!
Ezután átpártoltam a M..-hoz, de rá kellett jönnöm, hogy ott sem jobb a helyzet. Gátlástalanul próbálják (sajnos sokszor sikerrel) átvágni az embert s mindezt büntetlenül. Amikor két héten belül harmadszor akartak ezer forinttal kevesebbet adni, ideges lettem, és beírtam a panaszkönyvbe. A M.. kivizsgálta az ügyet, levélben elnézést kértek, a lányt kirúgták, mert
már többször „megdőlt”. Mit gondolnak, hol találkoztam pár hónap múlva vele – Egy másik benzinkúton, nála fizettem. No comment.
Még egy eset: Saját tapasztalatom egy O.. kútnál: A trükk csak hasonló mint a fentiek, de az alapja ennek is a figyelem elterelése. Tankolás után visszajárt volna 12 253 Ft. Mondom a hölgynek: a „csicserit” nem kérem. A pénztáros nő nyújt nekem két darab ezrest. Restelkedve mondom neki, hogy a százforintosokat még nem tartom „csicserinek”. Erre átnyújtott egy kétszáz forintost, már mentem kifelé, miközben raktam el a bankót a tárcámba. Ekkor vettem észre, hogy nem kaptam vissza egy tízezrest, ugyanis egyáltalán nem volt a tárcámban tízezres, holott a visszajáróban kellett volna legyen egy! Megyek vissza reklamálni. Megvártam míg az utánam következő fizetett, és mondom a pénztáros hölgynek, hogy még mindig kevesebbet adott vissza. Erre ő nagy flegmán:
– Az ötvenest is kéri még – Az sem csicseri?
– Nem, hanem egy tízezrest.
Aki utánam fizetett még ott molyolt, és felfigyelt a vitánkra.
– Az úr előttem fizetett, és láttam, hogy húszezrest adott, mondta.
A pénztáros „hölgy” már támadólag:
– Azt hiszik nem ismerem meg a húszezrest?
– Hölgyem, tudom, hogy ismeri, csak nem tud belőle rendesen visszaadni! – mondtam neki.
– Visszaadtam a tizenkétezret, sőt még azt a kétszáz forintot is, amiért reklamált.
Mutatom a pénztárcámat, hogy abban bizony csak húszezresek, ötezresek, meg egyéb címletek vannak. Szó szót követett, nem vacakoltam tovább.
– Legyen szíves, hívja az üzletvezetőt, mert sajnos most rovancsolni fogunk.
Úgy látszik, hogy jócskán lehetett már többlete, mert ugyan morgott még valamit, de odadobta elém a pultra a hiányzó tízezrest, amire egy kicsit durcás lettem.
– Jó. Akkor most a kerekítés szabályainak megfelelően kérem szépen az ötven forintot is, de ha azt is idedobja elém, akkor bizony tényleg rovancsolni fogunk!
Úgy nézett rám, mint a vett malac, és finoman letett elém egy ötvenest. Tanulság: tényleg piszkosul figyelni kell!!!
Hozzászólások