Toscanában felébredni varázslatos dolog. Kora reggel a hegyek között még hűvös a levegő. Friss és finom, arra ösztönzi az embert, hogy mihamarabb kikeljen az ágyból, és úgy, ahogy van, álmosan, kócosan leüljön néhány percre a kertben. Persze ebből a néhány percből fél óra, vagy akár egy óra is kerekedik, hisz Toscana időtlen vidék.
A hegyi kis falvakból messzire hallatszik a harangok zúgása, oly simogatón az ember lelkének, mint amikor szíve szerelme átöleli. Ám itt mégsem érezzük az idő múlását. Talán ez az időtlenség érzete az egyik aprócska molekulája annak, ami megkülönbözteti Toscanát a világtól. Ez a vidék minduntalan rámosolyog az emberre a maga nyugalmával, kedvességével és bájával. Különös mosoly ez. Nem harsány nevetés, amit életünk során sokszor átélhetünk, s ami a feledés homályába vész. Toscana mosolya szép lassan, szinte észrevétlenül költözik be a szívünkbe, majd faltól falig kitölti azt légies ciprusaival, olajfaligeteivel és évszázadok alatt koptatott lépcsőivel. Ezen a csodás vidéken látogattunk el egy majorba, amelynek építése az ezeregyszázas évekre nyúlik vissza. A ház kőből épült igazi majorépület, három arasz átmérőjű gesztenyefa gerendákkal és nyolcvan centiméter vastag falakkal. Tulajdonosai, Márta és Sergio két évtizede vásárolták meg és újították fel. Az épület romos, a birtok pedig elhanyagolt állapotban volt. Két éven át tartott a házfelújítás, amelynek eredményeként a major visszakapta eredeti pompáját.
A kéthektáros területen kettőszázhuszonnégy olajfa zöldell. Illatuk és látványuk lenyűgözi az embert. A buja növényzetű kertet akácfák, jázminbokrok és tucatnyi örökzöld növény díszíti, többek között a toszkán vidékre jellemző ciprusok. A háziak – vidéki gazdálkodókhoz illően – kacsát, libát, pulykát, fácánt, galambot és tyúkot is tartanak. A szárnyasok remekül érzik magukat az olajfák árnyékában. Reggelente a közeli faluból hozzák vendéglátóink a péksüteményt, ám a friss tojásért csupán alig pár lépést kell tenniük. A major maga a nyugalom és a béke szigete.
Szeptember elején a kora reggeli órákban a hőmérő higanyszála még csak a húsz Celsius-fokot éri el, ám percről percre kúszik felfelé, így az ember bár meg-megborzong a friss levegőn, pulóvert mégsem kell húzni. Ez a reggeli kis borzongás amolyan jóleső toszkán borzongás, édes libabőrödzés, az itt töltött reggelek velejárója. Ez idő tájt nem árt tenni egy rövid sétát az olajfák között, szemrevételezni a lombkoronákat, hogy milyen termés is lesz idén…
Toscana „gyümölcse”
Az olajfa igénytelen növény, akár két hónapig is kibírja víz nélkül, viszont nagyon fontos, hogy a februári metszés jól sikerüljön. A háziak a kéthektáros olajfaligetet húsz évvel ezelőtt újratelepítették. A fák a harmadik évben már bőséges termést hoztak.
Toscanában az olívaszüret október végén veszi kezdetét, és elhúzódik egészen december közepéig. Mártáék rendszerint november első napjaiban szüretelnek. Azt mondják, hogy olyankor bár kevesebb olajat nyernek ki a bogyókból, mintha pár hétig még hagynák érni, viszont jóval tartalmasabb és finomabb az íze.
A majorban összesen kétszázhuszonnégy olajfa van, amelyek terméséből százötven liter olaj nyerhető ki. Ez a mennyiség csupán arra elegendő, hogy a háziak családjának éves olajszükségletét fedezze.
Az olajfák árnyékában, nem szokványos baromfiudvarban időznek itt a libák. Vendéglátóink, jó vidéki gazdákhoz illően, más szárnyast, pulykát, fácánt, galambot is tartanak a majorban. Ahogyan olívaolajért, friss tyúktojásért sem kell a boltba menniük.
Mediterrán atmoszférát így teremtsünk
A toszkán hangulat fő meghatározója a vidékre oly jellemző természetes építőanyagok. Itt semmit sem bonyolítanak túl, a stílus titka az egyszerűségben rejlik.
Kő, vaskos gesztenyefa gerendák, vasrács az ablakokon, rusztikus cserepek a háztetőkön. Az ajtón belépve hófehér falak, érett barna gerendák, és egy-egy, a múltat idéző bútordarab fogadja a látogatót.
A buja növényzetű kertbe ciprusokkal szegélyezett út vezet. A medencét virágba borult bokrok rejtik. Minden rendezett, ám mégis van egyfajta természetes vadsága. Talán mert Toscanában egy gazda nem akar mindig mindent irányítani. Pontosan tudja, hogy sok minden van, amit jobb, ha az ember rábíz a természetre.
Egyszerű és pompás is egyben a masszív kövekből felépített vidéki ház, amelyet vendéglátóink fáradságot nem ismerve újítottak fel, örökítették át a mának. Az ablakait védő-díszítő kovácsoltvas rácsok, a vasveretes tömörfa ajtó, a terrakotta cserepek a táj autentikus építőelemei. A kertből nem hiányozhatnak a nyúlánk ciprusfák és a méretes agyagkaspókba ültetett egynyáriak és évelők.
Így tervezzünk toszkán pincét
A majorépület alatti hatalmas pince az ezeregyszázas években épült.
Rusztikus vakolású fala egy méter vastag. Kilencszáz évvel ezelőtt a boltíves mennyezeten lévő másfél méter átmérőjű kör alakú nyíláson öntötték le szüretkor a termést. Ezt a nyílást mindmáig meghagyták.
Márta és Sergio olívaolaj, olívabogyó és bor tárolására használja a pincét. A vastag falaknak köszönhetően a legperzselőbb nyári hónapokban is alig éri el a hőmérő higanyszála a tíz Celsius-fokot.
Ha hasonló hangulatú pincére vágyunk, ne kérjünk precíz munkát a kőművesektől: látsszon itt-ott az öreg tégla. Autentikus építőelemként használjunk követ (akár csak díszítéshez), kovácsolt vasat, hozzunk rendbe egy-két „kiszolgált” fa polcot a befőtteknek, lekvárnak, bornak.
A mediterrán kert minden építészeti részletét, kutakat, vízköpőket, csapokat, burkolatokat itthon is megvásárolhatunk, méghozzá egy helyen. Eredeti, több száz éves toszkán darabok, szobrok, kövek díszíthetik a kertünket, és szert tehetünk a mediterrán kertek hangulatát megalapozó fagyálló kő- és agyag burkolatokra, lámpákra, bútorokra is. Ha segítségre van szükségünk, kérhetünk tervezést is a több tízezer terméket felvonultató La Meridiana Mediterrán Építőanyag- és Lakberendezési Áruházban. www.lameridiana.hu
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások