A cserépfedés az egész világon elterjedt, a legkülönbözőbb méretű, alakú, rajzolatú, textúrájú cserepekkel. Ezt a fajta fedést több mint kétezer éve használják, és bár manapság már számos más egyéb fedési mód közül is választhat az építtető, a cserépfedés soha nem válik elavulttá.
A tetőfedési módok egy sajátos csoportját képezik a pikkelyszerű fedések, ahol a tetőhéjazatot az apró elemek sora és a sorok egymásra takarása alkotja. A pikkelyszerű elemek lehetnek természetes kőlapok (természetes palafedés), azbesztcement lapok (mesterséges palafedés), anyaguk lehet fa (zsindely), vagy égetett agyagcserép.
Hogyan lesz a tető vízzáró?
A pikkelyszerű elemeknek köszönhetően cserépfedéssel gyakorlatilag bármilyen formájú tető kirakható, legyen az sík, kúpos, vagy íves. A cserépfedés egyaránt használható közepes, illetve meredek hajlásszögű tetőn. Mivel a tető csak a cserepek átfedésének köszönhetően válik vízzáróvá, ügyelni kell arra, hogy alacsonyabb hajlásszögű tetőn (25-30°) jóval nagyobb átfedést kell biztosítani (10-12 cm), mint nagyobb hajlásszögű (55-60°), meredek tető esetén (7-8 cm).
Olyan épületeknél, ahol a padlásteret nem használják emberi tartózkodásra, előfordul, hogy az épület két átellenes oldalán más-más átfedést alkalmaznak. Az ún. viharoldalon ugyanis mindig nagyobb átfedés szükséges, mint a normál oldalnál. Ha egy régebbi épület tetőterét utólag akarjuk belakni, érdemes tudni, hogy lakott tetőtérnél mindig a viharoldal-féle nagyobb átfedést kell alkalmazni, vagyis elképzelhető, hogy utólagos tetőtér-beépítésnél át kell rakni a tetőt.
A tökéletes vízzáróság biztosítása az egyik legnehezebb feladat, ami tulajdonképpen az elemekből összerakott tetőfedésnél tökéletesen soha sem oldható meg. A tető alapvető feladata, hogy a reá hullott csapadékot szeles és szélcsendes időben is a lehető leggyorsabban a ház határfalain kívülre vezesse. Normális esetben az eső a legtöbb tetőn mindenfajta nehézség nélkül gyorsan leszalad, egy szélvihar kísérte kiadós nyári záporban azonban a víz képes utat találni magának a cserepek közti réseken, és eljut a tető alatti részbe. Jól megépített épületnél, vagy olyan régebbi épületeknél, ahol a padláson csak a macska lakik, ez nem jelent gondot, hiszen normális esetben itt csak olyan kis mennyiségű vízről lehet szó, ami hamar kiszárad. A következőkben lássunk néhány példát a cserépfedésre.
Hódfarkú cserépfedés
A hódfarkú cserépfedésnél ismert az ún. kettős hódfarkú cserépfedés, illetve a korona- vagy lovagfedés.
A kettős fedés elnevezés azt jelenti, hogy a tető minden egyes pontján legalább dupla cserép fedi az épületet, sőt, a lécek fölött a takarás miatt három réteg cserép fekszik egymás fölött. Igen nagy előnye, hogy jó a vízzárása, emellett könnyen javítható, és íves, kúpos tetőfelület fedésére is kiválóan alkalmas. Tetszetős megjelenése miatt nagyobb értékű lakóépületeknél használják. Nem szokták előnyére írni, hogy a fedés maga igen súlyos, így a tetőszerkezet is igen sok anyagot és sűrű lécezést igényel.
A korona- vagy lovagfedés szintén hódfarkú cserépből készül, értéke megegyezik a kettős hódfarkú cserépfedéssel. Ugyanúgy előnye, hogy jó a vízzárása és könnyen javítható, ritkább lécezése miatt azonban kevésbé viharálló. Reprezentatív és műemlék jellegű épületeken használják.
Hornyolt cserépfedés
A hornyolt cserépfedés egyrétegű, ebből adódóan a cserepezés önsúlya lényegesen kisebb, s így az egész tetőszerkezet lényegesen gazdaságosabb. Mivel az egyes cserepek horonnyal kapcsolódnak a mellettük lévő cseréphez, jóval ellenállóbb a szélnek, viharnak. Mivel ezek a sajtolt cserepek nehezebben faraghatók, egyáltalán nem alkalmasak ívek, illetve kúpos tetőfelület fedésére, továbbá az egyes szerkezeti csomópontok (vápák, tűzfalcsatlakozások, kéményáttörés, tetőablak stb.) kiképzése is körültekintőbb munkát igényel.
Kolostorfedés (barát-apáca fedés)
Hazánkban csak néhány műemlék jellegű házon találkozunk e különleges hatású fedéssel, mely a mediterrán országokban gyakori. A kolostorfedésnél homorú és domború formában helyeznek el egymásra kúpcserepeket, a homorú cserepek a keskenyebb, a domború cserepek a szélesebb oldalukkal néznek az ereszvonal felé. Nagy előnye, hogy alacsonyabb hajlásszögű, kedvező éghajlat mellett akár 15°-os (Magyarországon minimum 25°-os!) tetőhajlásszögnél is alkalmazható. A nagy önsúly, illetve az elengedhetetlenül szükséges kétirányú lécezés, valamint a bonyolult csomóponti részletmegoldások igen drágává teszi ezt a fedési módot.
(Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet
Tetők
60. § (1) A tető az építmény rendeltetésének megfelelő mértékben álljon ellen az időjárás (szél, csapadék, napsugárzás), a vegyi és mechanikai (pl. ellenőrzési, tisztítási) hatásoknak és a csapadékot a felületéről a tervezett irányba vezesse le.
(2) A 25-75° közötti hajlásszögű tetőt hófogósorral kell ellátni, ha az eresz élvonala közlekedésre szolgáló területtel határos, vagy ilyen fölé nyúlik, és magassága 6.0 m-nél nagyobb. A 10 m-nél hosszabb esésvonalú tetőt egymás felett több hófogósorral kell megvalósítani. (3) A tetőre való kijutás lehetőségét biztosítani kell.
Hozzászólások