Évek óta tart a minimáldivat a fürdőszobában. A szaniterek első osztályú változatai egyre szögletesebbek, vaskosabbak, nélkülözik az íves, kanyarodó vonalakat, a túldíszítettséget. Sokadik éve már, hogy maga a forma a dísz.
Megváltozott az anyaghasználat is: a fa, mint a legnemesebb építőanyag beköltözött a vizes helyiségbe, és a különböző egzótáknak köszönhetően ma már padló- és falburkolatként, sőt szaniterek alapanyagaként is elterjedt. A legszebb famosdók és dézsakádak is remekül illeszkednek a letisztult vonalú környezetbe.
A kádak között egyre több a szabadon álló vagy dobogóba épített elem, míg a mosdók piacán a beépített és eléépített termékek mellett megjelent a ráültetett változat is. A csapok között kiemelkednek a cső a csőben formulák, az egykaros és kétkaros változatok, a zuhanytemplomok és a kádtöltő vízesések.
A vécék és bidék között egyre több a falra szerelt típus, de a pulttal egybeépített mosdók mellett a szabadon álló talpas, illetve szifontakarós típusok is reneszánszukat élik. A fürdőpultok között az egzotikus fafajták, az üveg és a gránit a legkedveltebbek. A burkolólapok terén talán még soha nem volt ilyen széles a választék. Nemcsak színben, mintában, hanem formában, méretben is hihetetlen a kínálat. Egy helyiségen belül is többszöri szín- és léptékváltás lehetséges, ráterelve a hangsúlyt egy szép tárgyra, vagy ily módon jelölve ki az egyes funkciókat. A mosdó, tükör, bútor együttese kiemelt szerephez jut a fürdőszobán belül, ezért természetes, hogy ez a burkolatkiosztásban is érvényesül. Ez a rész gyakran színben és/vagy méretben eltérő burkolatot kap, az összkép kialakításában pedig nagy szerepe van a vertikális, illetve horizontális irányok váltakozásainak
Amennyiben monokróm burkolatról beszélünk, a funkciók elkülönülését különféle méretű és matt, ill. fényes felületű lapok kombinálásával valósíthatjuk meg, esetleg virágmintával megbolondítva.
Nem ritka a 30×56, a 30×30 és a 60×60 burkolólapok használata, ezek szinte egybefüggő felületet képeznek, hiszen divatos a fuga nélküli illesztés. Ez a technika nagy odafigyelést, valamint pontos csempekiosztást követel meg, de az eredmény nem marad el: kő, illetve fa hatású, letisztult, elegáns felületet kapunk.
Hosszú évszázadok óta a fürdőkultúra része a mozaik. Talán éppen ez az időtlenség, ami folyamatosan foglalkoztatja a tervezőket. Legyen szó nagyméretű lapok mozaikszerű osztásáról, üvegmozaikról vagy keleti szőnyeg hatású egyedi padlóberakásról, a kapható termékek mindenki igényét kielégítik.
Szaniterek esetében nagy általánosságban véve maradtak a letisztult formák, de egyre nagyobb hangsúly jut a részletekre, apró, ötletes megoldásokra, ezáltal is egyedivé téve a fürdőszobát. Egyre több építész kalandozik el és tervez szanitereket vagy akár csaptelepeket. Ilyen együttműködés alakult ki az Axor-Hansgrohe és Antonio Citterio, illetve szintén az Axor valamint a Duravit és Philippe Starck között.
Napjaink fürdőszobáiban lényeges szempont a tucatmegoldásoktól való eltérés, a burkolatok széles méret- és színválasztéka, a „kevesebb több” elve, szem előtt tartva a praktikum, esztétikum, de mindenekelőtt az individuum igényeit.
Hozzászólások