A Balaton északi partjának népszerű üdülő-településeitől kissé távolabb, A tavat övező hegyek, völgyek között számos eldugott, még érintetlen falvat találunk. Ilyen közülük a Káli-medence peremén található Salföld, Kékkút, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Köveskál, Balatonhenye, Kővágóörs, Kisörspuszta, melyek. Ezúttal Szentbékkállára látogattunk el, ahol a változatos táj, a botanikai különlegességek, a bazaltkőtenger, a gyönyörű láprétek ámulatba ejtik azokat, akik értékelik a természet szépségeit.
ékkálla tizenkét kilométerre fekszik a Balaton parttól, a Kőhegy, a Kishegy és az Öreghegy lábánál A ma 256 lelket számláló kis település Kál horka és annak fia, Bulcsu birtokai voltak. Bulcsu kivégzését követően Szent István tulajdonába kerültek. 1343-ban III. Endre adományozta a Veszprémi Püspökségnek. A török hódoltság idején, 1548-ban feldúlták, és csak 1696-ban költözött vissza a lakosság.
Szentbékkálla nagy része – a környékbeli falvakat is beleértve -, a történelem során ősei életmódját folytatta, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott. Területe alkalmas szőlőművelésre is, így hagyományosan jó minőségű borokat érlelnek a környékbeli gazdák pincéi. A századfordulóra kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzetnek köszönhetően a falukép, faluszerkezet a XIX. századi állapotában konzerválódott. A zsákfalu – a település átjárhatatlansága miatt – kellemes közérzetet biztosít az ott lakóknak. Az épületek nagy része őrzi az eredeti, száz-kétszáz éves állapotot, hiszen a szigorú restaurálási előírásokat betartva végzik a felújításokat, figyelve az építészeti stílusjegyekre is.
A falu magjában, a templomdomb alatt áll egy műemlék parasztház (épült 1816-ban), néhány éve újították fel.
Hozzászólások