A folyamatosan pezsgő közigazgatási, kereskedelmi élet alakította ki Gyula város szerkezetét. A középkori településrészeket, az utcarendszert meghatározó folyómedreket, a különböző népcsoportok építési módjait a mai napig tetten érhetjük itt. Lakóira mindig jellemző volt az élénk, alkotó kulturális élettel párosult hagyománytisztelet. Nagy területen láthatjuk sétáink közben a 19. sz. első felében és a millennium időszakában történt intenzív városfejlesztés nyomait, ezeket a létezett szocializmus sebhelyei sem fedik el. És már most egyértelmű, hogy az új évezred első esztendői is maradandó építészeti értékekkel gazdagították a Békés megyei várost.
Béres Istán, Gyula város főépítésze 2006-ban elnyerte Az Év Főépítésze díjat. A hivatalos indoklás szerint „másfél évtizedes következetes, magas szintű főépítészi tevékenységéért” részesült elismerésben, „amelyet példamutató szakmai, etikai hozzáállással lát el, együttműködve a város lakosságával és annak vezetőivel”. Írásunkból, amely – rovatunk címéhez méltóan – otthonában, a szülőföldjén folytatott beszélgetés alapján készült, az is kiderül, miért érzi úgy, hogy a hivatalos elismerésnél is nagyobb kitüntetés, ha látja, szeretett településének polgárai örömmel veszik birtokba, lakják be az újjá formált tereket, utcákat. De már itt összefoglaljuk a lényeget: azért, mert szereti szűkebb pátriáját, történelmét, jelenét, és bízik benne, hogy településének jövője is méltó lesz az ő és utódai hasonló érzelmi kötődésére.
A városközpontban négy főútvonal fut össze, ennek egyik ágát lezárták a gépjárműforgalom elől. Ez bátor lépés volt, de szinte teljes lakossági támogatásra talált – állítja Béres István, Gyula díjat nyert főépítésze. És valóban büszke lehet rá, hogy a lakók a kezdetektől támogatták a felújítást: az elégedettségi mutató páratlanul kedvező, a közvélemény-kutatások szerint mintegy 94-97 százalékos. Még nagyobb fegyvertény, hogy a munkálatokkal járó útlezárásokat is türelemmel és megértéssel fogadták el a helyiek. – Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az elnyert pályázati összeg külön fedezetet nyújtott a lakosság tájékoztatására – emelte ki a városfejlesztő szakember. Az illetékesek az átépítés ideje alatt telefonon, e-mailben csatlakoztak a forródrótra, és tájékoztatták a gyulai polgárokat, az ünnepélyes átadások után pedig összefoglalták az eredményeket. De az információkat nem korlátozták szóbeli közlésékre. – Két sátrat állítottunk fel, ezekben, illetve ezek körül kiállítottuk nemcsak a rehabilitációhoz alkalmazandó díszburkolatokat és a köztéri tárgyakat (lámpákat, szemeteseket, padokat), de nagyméretű modellen a kész állapotokat is előrevetítettük, illetve animációs filmen a kialakuló új forgalmi rendet mutattuk be. Jó példa ez arra, hogy hogyan is lehet egy város életét nagyban befolyásoló beruházást elfogadtatni, megértetni.
– Két, egymáshoz kapcsolódó beruházásról van szó – mutatott rá a főépítész (lásd keretes írásainkat) – a Kossuth tér átépítése volt az első, ezt követte a folytatás, a Városháza utca, a régi Városháza és a Plébániatemplom irányába kiépített korzó. Mindkettő további fejlesztésekre ad lehetőséget – hangsúlyozta Béres István. – Abból kiindulva, hogy a változások mennyire konfliktusmentesen simultak bele Gyula mindennapjaiba, vagyis a kereskedők, a szállítók, a gyalogosok, a kerékpárosok és a gépjárművezetők milyen magától értetődő természetességgel vették birtokukba az újjászervezett és megszépült környezetet, az anyagiakon kívül semmi akadálya nincs annak, hogy további átépítésekre, egyirányúsításokra, közlekedési változásokra kerüljön sor – tette hozzá. – Bár a város szerkezeti sajátosságai miatt minden módosítási kísérlet nehezen kivitelezhető, nincs más mód, mint az eddigi, korántsem teljes körű átalakításokat folytatni.
Arról, hogy nem feltétlenül a saját prioritási sorrendje szerint időzíti a teendőket az önkormányzat, nem a városvezetés tehet. Természetesen hasznosabb lenne, ha termelő, munkahelyteremtő beruházásokra is kerülne pénz, de pályázni csak olyan projektekre lehet, amelyekhez létezik egyáltalán kiírt pályázat. Sajnos egész Békés megyére jellemző, hogy bár a kereskedelem szépen fejlődik, a multicégek is leginkább ebbe a szektorba ruháznak be, az ipar és a mezőgazdaság a legjobb esetben is stagnál. Mindezek ellenére Gyulán a munkanélküliség még mindig nem olyan magas, mint a térség más, kevésbé szerencsés településein.
A két városrehabilitációs mérföldkőnek tekinthető beruházáson kívül is történtek fejlesztések. Az egyik ilyen a hat város összefogásával megvalósított naturpark jellegű pihenőövezet. Az egymilliárdos összegből 147 millió jutott Gyulára, ebből egy hatkikötős víziútrendszert építettek ki a Fehér-Köröstől a történelmi kastélykert részeként megmaradt Csigakertig. Volt olyan vélemény is, hogy ezt a területet szorosabban össze kellene kötni a Vár környékével, de végül győzött az a nézet (ezt képviselte a főépítész is), hogy mivel a Vár környezete inkább kulturális rendezvények ideális színtere, a parkos pihenőrész a víziút melletti sétánnyal, a kerékpárúttal, a botanikai tanösvénnyel együtt maradjon „csendes hely”.
Saját erős beruházás a Fehér-Körös főágán a kétnyílású, boltozatos műemlékhíd felújítása. Bár kissé csúszik a befejezés, de már használható, és rövidesen véget érnek itt is a munkálatok.
A főépítész szerint ezer helye lenne a pénznek, nehéz fontossági sorrendet felállítani. Õ személy szerint nagyon szeretné, ha mielőbb kerülne forrás a Százéves cukrászda rekonstrukciójára. A tervek szerint a földszinten működne a műemlékcukrászda, az emelet pedig helytörténeti múzeumnak adna helyt, amely sokak vágya. Mi tagadás, nem méltó egy két-háromezer éves városhoz, amely ötszáz esztendeig volt megyeszékhely, hogy a mai napig nincs ilyen jellegű, állandó kiállítása.
Béres István (és sok más mértékadó lokálpatrióta véleménye) szerint nem kevésbé súlyponti feladat a hetvenes években épült Kultúrház rekonstrukciója, illetve kibővítése. Bár az épület térszerkezete jó, de a már meglévő, ötszáz fős, lejtős kialakítású színházterem mellett szükség lenne többfunkciós és szekciótermekre, illetve egy másodlagos színházteremre is. A már elkészült tervek szerint az épület két oldalán nemeskő-, másik kettőn üvegburkolatot kapna: utóbbiak egyikén a Himnusz, másikán pedig a Hazám, hazám… ária ritmusképlete lenne látható.
Az elmúlt időszakban két hidat terveztetett a város, közülük az egyik, a Kapus-híd meg is valósult, de a másik, az ötvenes években épített betonhíd rekonstrukciója sem várathat magára sokáig.
Időszerű fejlemény, hogy tervpályázatot írtak ki a belváros hat tömbjére. Ennek lényege, hogy hogyan lehet az épületegyütteseket új funkciókkal kiegészíteni, külön hangsúlyt helyezve a homlokzatfelújítások színharmóniájára.
– Azt, hogy 1950-ben Gyula városa elveszítette megyeszékhelyi rangját, sokan tragédiaként élték meg, és bizonyos szempontból az is volt – mondta Béres István, Gyula főépítésze. – Ugyanakkor ennek a döntésnek köszönhető, hogy a város megőrizte azt a hangulatát, amelyet a 19. századi polgárosodás alapozott meg, majd kedvenc elődöm, Halmos Béla, az ötvenes-hatvanas években is minden eszközzel védett. Azonban minden tudása és elkötelezettsége kevés lett volna, ha – mint megyeszékhelyen – felsőbb utasításra végigvitetik azokat az elképzeléseket, amelyek alapján a belvárosban csak a katolikus templom maradt volna mementónak, ezenkívül csak négy- és tízemeletes, házgyári betonépületek alkották volna a városmagot. Minden „rossznak” lehetnek pozitív kihatásai – mutatott rá a szakember.
Amikor Béres István elnyerte a rangos elismerést, Az Év Főépítésze titulust, nagyon sokan gratuláltak hozzá, ami persze jóleső érzés. Az sem kevésbé, hogy a polgármester és a képviselő-testület is méltányolja munkásságát. Eredményeit nem csak saját sikereként éli meg, a város összefogása eredményének tartja. És a szerencsés körülmények összejátszásának. Mint mondja, ezek egyike az, hogy szülővárosában lehet főépítész. Éppen ezért a kitüntetés nem csak tizenöt éves szakmai munkája gyümölcse: gyermekkorától kezdődő és el nem múló kötődése Gyulához legalább ekkora szerepet játszott benne. Ahogy mondotta: – itt jó élni, itt lenni.
Elhisszük neki.
A belváros átépítése
A Gyula belváros idegenforgalmi rehabilitációja címet viselő beruházás összköltsége 605 millió 330 ezer forint volt, ebből 383 millió 627 ezer forint támogatást nyújtott az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a magyar kormány 206 millió 568 ezer forinttal segítette a kivitelezést. Mivel Gyula városa ez esetben is nyert a Belügyminisztérium önerőpályázatán, a tényleges önkormányzati forrás csak hatmillió forint körüli összeg volt.
A belvárosban öt vízmedence épült, ebből négy a Harruckern téren egy a főügyészség épülete előtt (ahol egy pihenőterasz is létesült), az összes vízfelület mintegy 200 négyzetméter. A beruházás részeként megújultak az útburkolatok, a díszburkolat nagysága 15 720 négyzetméter, 2600 négyzetméter zöldfelület rekonstrukciója történt meg, az új kerékpárút hossza 450 méter. Az új utcapadokon a pihenőhelyek száma kétszáz, 86 új kandalábert adtak át, a katolikus templom előtt keresztet szimbolizáló díszfényt építettek a burkolatba.
Az ünnepélyes átadásra ezév június végén, egész napos programsorozattal került sor.
A Milleniumi Világóra
A megújult belváros kétségkívül legérdekesebb alkotása a Milleniumi Világóra. Bár még kicsit befejezetlen, de már működik. Az üveggömb, mint földteke, a világmindenséget szimbolizálja. Ehhez kapcsolódik a kettős szimbolikájú talapzat. A felső gránittáblákon 12 szegmensre osztva a helyi idő, illetve a világ időzónáihoz tartozó pontos idő olvasható. Az időzónákhoz kapcsolódóan azon Gyuláról elszármazott személyeket is feltüntetik, akik az adott világrészeken váltak – illetve válnak majd – híressé. Az alsó gránitsoron kortárs gyulai művészek alkotásai lesznek láthatók, kiemelkedő történelmi alakokat, illetve a város nagy pillanatait jelenítve meg. Az óra járását zene és fényjáték kíséri.
A Kossuth tér rekonstrukciója
2000-ben országos, nyilvános pályázatot hirdetett Gyula városa a Kossuth tér környezetének rendezése címmel. A pályázatra 17 pályamű érkezett, az első három díjazottat 2003-ban hívták meg árversenyre; végül sikerült az első helyezett Pandapont Kft.-vel (vezető: Andaházy László kert- és tájépítész) szerződést kötni.
Az 1 milliárd 83 millió forintos beruházásból 975 millió forint volt az elnyert támogatás, a város az önerőpályázaton is nyert 65 milliót, így a tényleges saját befektetés csak 43 millió volt.
A beruházás alapkövét 2005. november 4-én tették le, 2006. február 6-án kezdődtek meg a tényleges kivitelezési munkák, és 2006. június 30-ra el is készült az új körforgalmi úthálózat.
A megújult tér ünnepélyes átadása 2006. szeptember 29-én történt meg.
A Kossuth tér fő attrakciója a körforgalom közepén megépült, száz négyzetméteres vízfelületű szökőkút, egy harminc négyzetméteres középső és egy hatszáz négyzetméteres kaszkád medence. Hét üvegrúd hatású víznyalábból álló vízkapun átsétálva léphetünk be a térre a kőhíd irányából; a vízmozgást zene kíséri. Éjszaka a vízsugarakat kivilágítják, szélérzekelő gondoskodik a biztonságos működésről.
Az Anamorfózis oszlop egy 2,5 méter magas, fordított csonkakúp alakú, rozsdamentes, polírozott fénytükör, amelyen az előtte vízszintesen, torzítva megjelenített Dürer-kép, az Ádám és Éva tükröződik vissza, normál alakban. Negyvenkilenc új szeméttároló, közel negyven virág- és cserjeláda, 67 egyedi kialakítású öntvény tartószerkezetű, faborítású köztéri pad, illetve 138 kerékpár tárolására alkalmas tartószerkezet alkotják a Kossuth tér „bútorzatát”.
A tér névadójának szobra méltó helyre került a Kápolna előtti téren.
Az építkezéskor megtalálták az egykori kisvasút vonalának egy síndarabját, ezt szintén a Kápolna mellett helyezték el, Kiss László készített hozzá emléktáblát, amelyet a vasúti pályát jelképező kőágyazatban állítottak ki.
Az átalakítás után a zöldfelület nyolcezerről 11 ezer négyzetméterre nőtt, a közút felülete 7500 négyzetméterről 5000-re csökkent: így a Kossuth tér Gyula pihenőkozpontjává, „lélegzőszervévé” vált.
Történelmi morzsák
– A történészek kutatásai alapján Gyulamonostorát az oklevelek 1214-ben említik először. Károly Róbert király 1313-ban újabb két oklevelet állított ki, a későbbiekben a város már Gyula néven szerepel.
– A Kárpát-medence súlypontjához közel, a vízjárta Alföld szigetein Krisztus előtt 2500 körüli rézkori sírokat is találtak. Ez időtől kezdve folyamatos nyomai vannak a településeknek a bronzkorból, a korai és késői vaskorból. Megtalálták a jazigok és szarmaták, gótok, hunok, gepidák, avarok és honfoglaló magyarok sírjait, lakóhely-maradványait is.
– Zsigmond király idejében Losonczi László erdélyi vajda birtokolta a környéket. 1403-ban az akkor már 43 községből álló uradalmat Maróthi János macsói bán kapta meg. Õ kezdte el építeni a gyulai várat és a Krakkó nevű településrészen a Ferencrendi templomot és kolostort. Mátyás király 1482-ben három városból és 83 faluból álló uradalmat adományozott 9 éves fiának, Corvin Jánosnak. Ekkor vált Gyula Békés vármegye székhelyévé.
– 1566-ban a mintegy 40 ezer főre becsült török sereg ostromát visszaverte Kerecsényi kapitány, de a kiéheztetés miatt kénytelen volt „a reménytelen helyzetben hitre feladni a várat”. A török nem tartotta meg szavát, és a várvédők nagy részét lemészárolta.
– 129 évi török uralom után 1695. január 18-án szabadult fel a vár és a város.
– Gyula 1715-ben ismét Békés vármegye székhelye lett. Harruckern János György a nádasokból visszaköltözött magyarok mellé a vártól keletre román és rác családokat költöztetett, a várostól nyugatra lévő Fehér-Körös és Kiskörös által körülölelt szigetre pedig német telepeseket. A két város Magyargyula és Németgyula néven önálló közigazgatással működött. Ebben az időben alakult ki a város K-Ny-i tengelyű hármas tagozódása a különböző nemzetiségekkel, amelyek ma is nyomon követhetők a városszerkezetben. Ennek jelei az utcarendszerek, a beépítési mód és az épületek jellege.
– A várost 1801 nyarán nagy tűzvész pusztította el, az épületek 60 százaléka megsemmisült. Ez után történt az első nagyobb városrendezés:kialakították a belvárost és a várat összekötő utca- és parkrendszert.
– 1857-ben egyesült Németgyula és Magyargyula, és szervezték Gyula városát R.T., azaz Rendezett Tanácsú várossá.
– A II. világháborút követő közigazgatási átszervezés 1950-ben Békéscsabára helyezte a megyeszékhelyet. Ezután is folyamatosan Gyulán működött (és ma is itt működik) több megyei intézmény, mint a megyei kórház, a bíróság, az ügyészség, a vízügyi igazgatóság.
Hozzászólások