Látogatóban Diner Tamásnál és D. Koronyi Ágnesnél, lapunk szerzőinél – Igen, Miért ne – Igaz, már más lapok is jártak náluk, de az azért valóban más volt. Reméljük, ezt önök is így látják majd. Tamással még az úgynevezett beatkorszak idején találkoztam, az akkor legendás IM szerkesztőségében jelenzkezett képeivel. – Nagyon zöldfülű voltam – – idézi vissza akkori önmagát. Szerintem van, amiben mit sem változott. Akkor is az volt és most is alapvető jellemzője: a tehetség, a páratlan, sajátos kedvesség és a szarkasztikus, öniróniával ötvözött humor. Zseniális gyerek, na mondjuk, bájos fiú maradt mind a mai napig. Ágnes ugyan különbözik Tamástól, de csak úgy, de csak annyira, hogy együtt tökéletes párt alkossanak. Mint ahogyan a lakásuk, a tárgyak körülöttük, mindkettőjük arcát, karakterét visszatükrözik.
– Davidoff?
– Monte Christo.
– Nagy szivarkedvelő vagy?
– Főleg a finomabb darabokat szeretem. A szivarozáshoz idő kell. Ebéd után nyugodtan leülni és rágyújtani egy jó szivarra, annak azért megvan a varázsa.
– Gyűjtöd is őket, vagy csupán élvezőjük vagy?
– Itthon lapulnak a humidorban. Egy jó szivarpárásító doboz ugyanis képes visszarepíteni a szivart a szülőföldjére. Némelyik napokig, hetekig, de mindig van egy-egy nagyon jó darab, melyeket lelkem ünnepélyes pillanataira tartogatok. Ezeket akkor szívom el. Gyűjteni a szivargyűrűket gyűjtöm.
– A szivarozás családi tradíció?
– Nem mondhatnám. Egyik nagyon kedves nagybátyjám, aki Asslarban élt, volt nagy szivarimádó. Tőle örököltem egy gyönyörű szivarvágót, melyet ő nap mint nap használt. Így ez a darab igen közel áll a szívemhez.
– Más régi családi darabokhoz is ragaszkodsz?
– Nagyon. Egyfajta biztonságérzetet adnak. Ezek között a bútorok és tárgyak között voltam gyerek, így sokat jelentenek számomra. Ilyen például az a kis rokokó csengettyű, mellyel karácsony este csilingeltek. Ez maga a varázslat volt számomra, ahogy minden gyermeknek nagyon fontos. Szinte a csodával határos, hogy nem sodorta el a történelem és az élet vihara. A sok apró tárgy közül, melyek otthonunkat díszítik, vannak kedvenc darabjaim. Például egy régi gyertyakoppintó, melyről senki nem tudja megmondani, hogy micsoda, így mindig nekem kell felfedni a rejtélyt. Vagy például az Ómamám nagyítója, mely finom kidolgozású bőrtokban lapul. Van két bambisüvegem, melyekből az egyik tele van bambival, míg a másik sajnos törött. Szemadám György barátom összeragasztotta, és rögtön legendát is szőtt köré. Mivel az üvegből hiányzik egy darabka, azt találta ki, hogy ötvenhatban lövést kapott. Ezek az üvegek nyolc-tíz éves koromra emlékeztetnek, amikor üdítőital gyanánt a boltokban palackozott bambit lehetett kapni. Nagyon ritkán, egészen különleges alkalmakkor a Duna Szálló teraszán málnából készült málnaszörpöt is kortyolhattam, melyet valódi szalmaszállal szervíroztak. Akkoriban nyolcéves gyermekként ez nagy kaland volt nekem, melyet úgy éltem meg, mint egy angol férfi a klubját.
Van egy téglatest formájú szobrom, mely Varga Pál orvos barátomtól származik. Az egyetem után elítélteket is gyógyított, és egyik betege faragta mosószappanból. Kultikus tárgynak látszik, olyan, mint egy kőből, zsírkőből vagy különleges anyagból faragott talizmán vagy totem.
Szerényi Gábor grafikusművész születésnapomra készített nekem egy varázsdobozt, mely alkotója kedves lelkéről és beleérző képességéről árulkodik.
– Lakásod nem szokványos otthon. Egészen egyedi és magával ragadó.
– Ez a lakás klasszikus példája a szükségből erényt kovácsolásnak. A század elején épült villa a Haas és Somogyi kerítésgyáros családé volt. A háború utáni években tíz lakást alakítottak benne, a miénk helyén az ánti világban kártya- és vadászszoba volt. Erre az ablakok vadászjeleneteket ábrázoló míves rácsai emlékeztetnek.
A százhárom négyzetméter alapterületű, kis helyiségekre szabdalt lakásban minden felesleges válaszfalat lebontattam, nagy tereket alakítva ki. A nappalit kimélyíttettem, így az étkezőtől és az amerikai konyhától kétlépcsős szinteltolás választja el. Fontos volt számomra, hogy a lakásban ne fussanak keresztbe-kasul csővezetékek, így minden csövet a falba süllyesztettem. A lakások többségére kicsi fürdőszoba jellemző, én azonban ebben a helyiségben is igyekeztem megvalósítani a nagy teret. Közel húsz négyzetméteres fürdőszobánk lett, melyet a szó szoros értelemben szobaként használunk. A tükör keretét feleségem készítette egy régi képkeretből. Saját kezűleg festette le aranyra, növelve vele a szoba jelleget.
– Kedves és kellemes hangulati eleme a lakásnak a kandalló. Néha be is gyújtjátok?
– Annak idején azért építtettem, mert nagyon kevés bútor volt a lakásban. Tizenhét éve, amikor először tüzet raktam benne, sikerült is az egész lakást füsttel elárasztani. Szerencsére mostanra kitapasztaltuk ízlésvilágát. Egy kedves virágboltos barátunk, Mali Rozália szerint – aki egyébként mindig elteszi nekünk a nyesedék fenyőágakat – kandallónk nagyon igényes ízlésű, mivel csak a normandiai fenyő lángját szereti – De azt nagyon. Karácsony előtt, amikor leesett a nagy hó, minden nap begyújtottunk, és egy tea mellett élveztük a varázsát.
– Fantasztikus teagyűjteményed van. Melyik közülük a kedvenced?
– Ez mindig változik, de mostanában a Honeybush Orange-ot isszuk, ami a teacserje rokona, de másként fermentálódik, mint a tea.
– Másként fermentálódik?
– Én is felhúzott szemöldökkel néztem a teaboltos hölgyre, aztán meggondoltam magam, és azt mondtam, hogyha másként fermentálódik, akkor kérem – És nem bántam meg.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások