Elsősorban a terepadottságok, de a tervezett épület, építmény jellege miatt is igen gyakran szükségessé válik a támfal megépítése. Ezek a szerkezetek döntően földet, feltöltést megtámasztó feladattal rendelkeznek – mint nevük is mutatja -, de ne feledkezzünk meg esztétikai szerepükről sem.
A lejtős terepre szánt támfalak tervezésekor, de egyes esetekben sík terepnél is számtalan körülményt kell figyelembe vennünk. Mindenekelőtt a terepadottságokat kell szemrevételezni, a lejtést, annak irányát, a növényzetet, fajtáit, színét, állapotát. Egyes vizet kedvelő növények jelenléte arra utalhat, hogy telkünk bizonyos részein rétegvíz, felszíni víz található. Lényeges lehet eső után (alatt) megfigyelni a csapadékvíz lefolyását, irányát. Vajon a szomszédos ingatlanok irányából nem érkezik-e telkünkre víz, vagy éppen fordítva, a miénkről az övékre. Jogszabály írja elő ugyanis, hogy a telken keletkező csapadékvizet saját telken belül kell elszikkasztani, esetleg amennyiben lehetőség van rá, érdemes azt a csapadékvíz-csatornába bevezetni.
Igen nagy baj keletkezhet abból, ha a felszíni vagy a felszín alatti vizek útjába helyezzük támfalunkat. Tőle akár több száz méterre a talajba beszivárgó víz rétegvízként éri el, s alámoshatja, károsíthatja azt. Ezeknek a vizeknek az elvezetéséről mindig gondoskodni kell szivárgórendszer kiépítésével, kifolyókkal stb.
Kizárólag szakemberekkel
A támfalak építése igen bonyolult feladat, gondos előkészítést igényel, építész, statikus, geodéta, talajmechanikus és nem utolsósorban kerttervező mérnök bevonására is szükség lehet. Az elsietett, szakszerűtlen kivitelezésből komoly műszaki és anyagi károk keletkezhetnek.
A támfal anyagát, illetve típusát lényegében a megtámasztani kívánt föld magassága határozza meg. Nem mindegy, hogy 1 méter magas, vagy akár 6-8 méter magas földet kívánunk megtámasztani. Lényeges szempont, hogy végleges vagy ideiglenes lesz-e az építmény.
Kisebb magasságig
Kisebb magasságnál igen egyszerű, de annál tetszetősebb az előregyártott, betonelemekből készített, növényekkel, futókkal, cserjékkel telepített támfal. Ez a típus azért közkedvelt, mert házilagosan is meg lehet építeni, számtalan változata van, méreteinél fogva 1-2 méter magasságig képes megtámasztani a földet, s a támfal mögötti vizek szabadon tudnak áramolni. Ezek az elemes támfalak kialakításuknál fogva többnyire nem rakhatók fel függőlegesen, a megtámasztott föld felé dőlnek.
A kisebb földfalak megtámasztására alkalmas még a hagyományos facölöp is – kb. 50-80 centiméter magasságig -, amelyet beásnak, vagy kalapáccsal belevernek a földbe. Gyakran több szintet alakítanak ki, lépcsősen beültetve a teraszokat.
Az ennél is kisebb magasság megtámasztására alkalmas a tekercsben kapható, huzallal összeerősített, fa lécekből álló kerítésszerű támasz.
Aggodalomra még nincs ok
Amikor 2-3 méter magasságú támfalat kell megépítenünk, még mindig nincs okunk aggodalomra, hiszen számtalan megoldás közül választhatunk. Szóba kerülhet az előregyártott, statikus által méretezett ún. vasbeton szögtámfal, amelynek megépítéséhez a megtámasztandó föld egy részét el kell hordani, majd a támfalelemek elhelyezését követően vissza kell tölteni, gondoskodva a megfelelő vízelvezetésről. Igen divatos és esztétikus a szárazon rakott kövekből készített támfal, amely készülhet a telken álló épület díszítésére alkalmazott kövekből.
A következő megoldás lehet a vasbeton súlytámfal építése, amely tömegénél fogva képes a földnyomásnak ellenállni. Feltétlenül meg kell oldani a megfelelő vízelvezetést.
Mindkét támfalról elmondható, hogy nem teljesen függőleges síkkal rendelkeznek, a megtámasztandó föld felé dőlnek.
Nagyon tetszetős az acélhálóba rakott, zúzott kövekből álló, szögletes formájú támfal, amelyet a helyszínen készítenek el. Méreténél, mélységénél fogva képes megtartani a földet, de célszerű a gyártóval egyeztetni, illetve a méretezést elvégeztetni. Nagyobb magasságoknál is alkalmazható, de ekkor a megtámasztandó föld irányában akár több méter mélységre is szükség lehet. A támfal mögötti vizek elvezetéséről gondoskodni kell, például kibetonozott folyókákban a föld felől a kövek között átfolyhat a víz.
Akár 10 méter magasságig
A 4-5 méter magasságot meghaladó támfalak építése már okot adhat az izgalomra, hiszen itt már jelentős földnyomással és egyéb problémákkal is számolnunk kell!
Gyakran alkalmaznak ilyenkor előregyártott vasbeton cölöpöket, melyeket földkiemelés előtt lehajtanak, levernek a földbe oly módon, hogy a megtámasztandó föld magasságával közel azonos méretű cölöprész kerül a kiemelendő föld síkja alá. A cölöpök felső részén vasbeton talpgerendát alakítanak ki, amely összefogja az egyes cölöpöket, így azok együtt képesek dolgozni.
Ha a talaj adottsága megengedi, fúrt cölöpöket alkalmaznak. 8-10 méteres magasság megtámasztásához akár 60-80 cm átmérőjű cölöpökre is szükség lehet, amelyek tengelytávolsága mintegy 1 méter. A köztes részeket lőttbeton felülettel, acélhálóval fogják meg, talajszegezéssel rögzítve. Gyakori eljárás a sűrűn fúrt cölöpök elhelyezése is.
Ha sík felület kell
Amikor összefüggő, lényegében sík felületre van szükségünk, résfalas technológiát alkalmazhatunk, amelynek lényege, hogy a föld kiemelése előtt végzik el a réselést oly módon, hogy a résfalban kiemelt földet folyamatosan résiszappal támasztják meg, majd miután a teljes mélységet elérték, elhelyezik a vasalást, és kibetonozzák. Ezt követően el lehet hordani a földet a támfal egyik oldaláról. Ezeket az eljárásokat komoly statikai számításoknak kell megelőzniük.
A 2008. szeptember 12-től hatályos új szabályok szerint külön és helyi szabályozás hiányában tereprendezés esetében a szomszédos telkek terepszintjéhez képest nem térhetünk el, ami annyit tesz: engedély nélkül nem tölthetjük fel a telkünket. További új szabály, hogy amennyiben a telek határvonalán támfal építése is szükséges, az a tömör kerítéssel együtt nem lehet 3 méternél magasabb.
A lejtős, illetve a sík terep szintjét megváltoztatni, például esetünkben támfal építéséhez az 1 métert meghaladó értéken felül, illetve a telekhatárok 3 méteres sávján belül csak építési engedély birtokában lehet (46/1997. (XII. 29.) sz. KTM rendelete alapján). Az építésügyi hatóság a 45/1997. (XII. 29.) sz. KTM rendeletben előírt tartalmú tervdokumentációt bírálja el, amely többek között tartalmazza a tervezett támfalak alaprajzait M=1:100 léptékben, továbbá metszeteit és nézeteit M=1:50 léptékben. Tartalmaznia kell a támfalak állékonyságát igazoló műszaki számításokat is. A kivitelezés kizárólag az építési engedély jogerőre emelkedését követően kezdhető meg, építési engedély hiányában komoly bírsága számíthatunk.
Hozzászólások