Takarítástan

Mi is a takarítás – Hétköznapi értelemben egy soha véget nem érő, nem túl kellemes tevékenység, melynek hatékonysága ugyan sokat fejlődött az elmúlt 100 évben, de még mindig messze állunk a tökéletestől. A tisztaság elvárt, természetes állapot, és nem minőségi élmény. Felfigyelni is csak a hiányára szoktunk, ezért is van nehéz helyzetben, aki takarítással foglakozik. Mert a tiszta maximum csak tiszta lehet, ugyanakkor egyetlen kis hiba is elrontja az összhatást.

Minél gyakrabban takarítunk, és minél szelídebb módszereket alkalmazunk, annál jobb lesz a helyzet. Ennek a koncepciónak egyik előnye, hogy az állagmegóvás hatékonyabb, és a tisztaság is mindig magas szinten van. Ennek megfelelően ma már a takarító cégek is szívesen állnak át az úgynevezett átalánydíjas szerződésre, és olyan módon tervezik a napi takarítást, hogy lehetőség szerint ne legyen szükség nagytakarításra. A koncepció másik nagy előnye, hogy a takarítás során alkalmazott tisztítószerek pH tartománya 6 és 8 között maradhat, ami enyhe savas és enyhe lúgos tartományban van, és így elvileg nem károsítja az esetleg érzékeny burkolatokat, és kevésbé irritálja a háziasszony (vagy ritkábban a takarító háziúr) bőrét sem. Továbbá az is szempont, hogy ilyenkor nincs szükség drasztikus súrolásra, kaparásra. A megfelelően kivárt reakcióidő után tényleg könnyen eltávolítható a szennyeződés.

Ha elég gyakran takarítunk, az a helyzet is előállhat, hogy az esetek többségében még tisztítószert sem kell alkalmaznunk, mert a ma már egészen elfogadható áron kapható mikroszálas kendők és mopok segítségével meglepően jó eredményeket lehet elérni, pusztán tiszta víz alkalmazásával. Az pedig, hogy milyen gyakran kell takarítani, alapvetően attól függ, hogy az adott területek mennyi idő alatt érik el azt a szennyezettségi szintet, amit még könnyen tudunk kezelni.

A stratégia

Értelemszerűen a vízszintes felületek hamarabb szennyeződnek, mint a függőlegesek. Azok a felületek, amelyeket nap mint nap használunk, érintünk, szintén hamarabb szennyeződnek, legyenek akár vízszintesek vagy függőlegesek. Ha tehát egy felületet gyakran használunk, tisztítsuk is gyakran, függetlenül attól, hogy használat után nem néz ki piszkosnak. A zsírok és a vízkövek ugyanis igen alattomosak…
Három területre oszthatjuk a lakást: szobák, konyha és fürdőszoba. Elsőnél a legjellemzőbb a por, a másodiknál a zsír, a harmadiknál pedig a vízkő. A port szárazon vagy impregnált textíliákkal célszerű eltávolítani, vagy ha van megfelelő szűrésű porszívónk, és az nem csak padlóporszívózásra alkalmas, akkor már az élvonalban vagyunk.
A zsírok ellen semleges és lúgos kémhatású tisztítószerekkel célszerű harcba menni, míg a vízkő igazi kihívója a savas tisztítószer. Ma már mindegyik szer és megfelelő eszköz kapható a kereskedelemben. Hatékonyságunk azon múlik, mennyire sikerült megtalálnunk a megfelelő takarítási gyakoriságot. A különböző területek szennyezettsége ugyanis elsősorban azon múlik, hogy miképpen élünk: a konyhában eszünk-e vagy a nappaliban a tévé előtt, kádban fürdünk-e vagy inkább tusolunk, milyen a lakás berendezése, milyenek a burkolatok stb…

A fertőtlenítésről

Foglalkozzunk egy kicsit az egészségügyi kockázatokkal! Egy lakásban jellemzően közérzeti kockázat van, és csak nagyon ritkán fordul elő egészségügyi. Ezért aztán a másik nagy tévhit – amit célszerű lenne eloszlatni – az, hogy állandóan fertőtleníteni kell. Ugyanis a fertőtlenítés nem más, mint a szabad térbe került kórokozók elpusztítása, rendszerint valamilyen vegyszerrel.
Itt azonban tudni kell, hogy a hatékony fertőtlenítés tulajdonképpen nemcsak azt jelenti, hogy valamit letörlünk fertőtlenítőszerrel, és az akkor biztosan steril, hanem fontos kérdés az alkalmazott szer spektruma is (mire hat), hígítása és a reakcióideje is. Ezek rendszerint kimaradnak a háziasszony látószögéből. Ennek kapcsán elmondható, hogy ma a világban terjed egy nézet, amely szerint nem kell feltétlenül irtani a patogén baktériumokat vagy gombákat, hanem a probiotikus gombákat és baktériumokat tartalmazó tisztítószerek alkalmazásával a probiotikus gombákat és baktériumokat célszerű elszaporítani. Ennek köszönhetően beállhat egy olyan egyensúly, amelyben a patogén mikroorganizmusok nem képesek kontroll nélkül elszaporodni, és átlépni a fertőzési határt. Ez egyelőre úttörő technológiának számít, de azokon a területeken, ahol például nincs csatornázás, és egyéni biológiai szennyvíztisztítót alkalmaznak, ott a megspórolt pénzben is mérhető az ilyen módon megvalósított tisztaság.

A takarítás sok minden mással összefüggő, látszólag független területeket is érintő kérdés. Ezért nem árt, ha szakember kezében van a dolog, és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy erre szakosodott takarító céget kell megbízni a napi takarítással, hanem elsősorban egyfajta párbeszéd kialakítása lenne fontos.
A hivatásos takarítók ugyanis más boltokban vásárolnak, mint a háziasszonyok, és ott másfajta kínálat található, továbbá ezek a szerek a nagyobb hatékonyság mellett a háztartási szerekhez viszonyítva még gazdaságosabbak is. Természetesen az alkalmazott kezelőszerek és eszközök nem jelentenek garanciát semmire sem.
A megfelelő szolgáltatás másik meghatározó eleme a szaktudás. Az elmúlt időben a takarítóknak nem volt sokkal több lehetőségük tanulni, mint egy átlag háziaszszonynak. Mára azonban – 10 éves szakmai munkát követően – az állam szakmaként ismerte el a takarítást, és 2005. évtől a takarítók is ugyanolyan szakmunkásnak számítanak, mint az asztalos vagy a lakatos, ha leteszik a szakmunkásvizsgát. Az elmúlt majd három évben négyezernél is több takarító tett szakmunkásvizsgát, és ők valószínű, hogy nagyobb felelősséggel vállalnak munkát, mint szakképzetlen társaik. Hogyan lehet őket megtalálni – Egyelőre még nehezen, de a hamarosan beinduló ÉPÉSZ Magyar Épülettisztítók Szakmai és Érdekképviselete majd hathatós segítséget képes nyújtani, illetve alakulóban van egy magyarországi Ki kicsoda a takarítóiparban (www.takaritz.hu).