Sokan vágyunk olyan otthonra, ami több, mint egyszerű lakhely. Ahol néhány lépésnyire a praktikus lakóterektől romantikus környezetben, időben akár több évtizedet visszasétálva, öntöttvas sparhelden melegíthetjük meg a töltött káposztát, és árnyas kertben, karcsú pohárból vörösbort kortyolgathatunk, ha éppen úgy tartja kedvünk. Ahol érezzük, múlt nélkül szegényebb a jelen.
Így tervezzünk kültéri konyhát
A nyári konyhát a kert olyan részébe építsük meg, hogy az a lakóépülettel szerves egységet alkothasson. Így sok felesleges szaladgálástól kímélhetjük meg magunkat. Divattól függetlenül igyekezzünk olyan építőanyagokat használni, amelyek a ház jellegzetes anyagaival megegyeznek. Válasszunk olyan berendezést, ami a mi éghajlati viszonyainknak megfelelően egész évben kint maadhat, hiszen a féltető csupán annyi védelmet ad, ami az egyszerűen megmunkált bútoroknak kell. A fedett területet lehet finomabb kővel, például süttői mészkő lappal burkolni, de a szabad ég alatti felületekre válasszunk inkább az időjárás viszontagságait tűrő terméskövet, bazalt kockakövet, klinkertéglát vagy beton burkolóelemet.Az is jó, ha egy ház folyamatosan nyerheti el formáját, és együtt változik gazdái élethelyzetével. Nincsenek örökre bebetonozva a falak, megkövetelve a hozzá illő stílust vagy stílustalanságot. Pergolát behálózó lilaakáccal árnyékolt terasszal, nyári sütögető hellyel bővülhet, vagy külön bejáratú szobával egészülhet ki egy ház. A kert ugyancsak kimeríthetetlen lehetőségeket rejt. Barátoktól ránk maradt maradék kővel kirakott kerti utat rakhatunk ki, amely fa hűsében megbújó kerti padhoz vezet. Az elmúlt harminc esztendőben ezt a régi szentendrei nyaralót többször átépítették, korszerűsítették, mindig a négytagú család igényeinek megfelelően. Hogy milyen lehetett a ház új korában, a tizenkilencedik század utolsó éveiben – Egy megsárgult fényképet őriztek az örökösök, ami jómódról tanúskodott. Huszadik századvégi tulajdonosai az omladozó házban megérezték a szépséget, az évek lenyomataként rárakódott toldozgatások, ilyen-olyan beépítések csak gazdagították varázsát. Igyekeztek hangulatában hűek maradni a régihez, úgy, hogy korszerű mai otthon születhessen. Egyik legsikerültebb hozzáépítés a sátortetős épülethez illesztett nyári konyha. A ház ürömi kővel burkolt homlokzatának támaszkodik az enyhe dölésszögű tetővel fedett toldaléképület, amelynek egy részét nyerskőből rakták, hogy védelmet nyújtson az uralkodó széltől. A nyári konyha másik fele bazalt kockakővel burkolt teraszra és a kertre nyitott. A masszív tölgyfa asztal és pad már teljesen a tuják és orgonabokrok tövébe került. Agyagcserépben tarka petúnia illatozik az asztalon, a konyhába nyúló kiskertbe sokszínű Pistike virágot ültettek. Az egynyári virágokat határoló támfal padként használható, kemény faborítását kilim párnák teszik kényelmessé. A nagyanyáink korát idéző sparheld és mosdóállvány, a piros zománcos fazekak, csatos üvegek és díszes fűszertartók mind-mind a hangulat kedvéért kerültek ide.
Szoba a kertre
A másik figyelemreméltó hozzáépítés a háziasszony saját szobájának kialakítása. Mivel más lehetőség nem állt rendelkezésre, és az eredeti épülethez nem illet volna a tetőszerkezet bonyolítása, ezért a különszoba egyszerű lapostetős tömbként jelenik meg. Az üvegajtó melletti napsütötte helyre dúsan virágzó növényegyüttes került. A magasabb fehér és sárga százszorszépvirágú margaréta előtt mutatós színösszeállítású kompozíció sikeredett jól ismert egynyári növényekből: ila futópetúnia keveredik a piros, bordó és lilásrózsaszín muskátlival, s a zöldek széles skáláját a középen díszlő napsárga bársonyvirág csoportja koronázza. A szigorú szabályokat ne e helyütt keressük, és valljuk be, sokkal izgalmasabb is, ha a kidobásra szánt zománcos fazekat, a napszítta fadézsát, gyagcserepeket és régi kosarakat ültethetjük be virágokkal. A díszcsalán a levelével díszít, és a félárnyékos helyet szereti. A piacon fellelhető valamennyi fajtából vásároltak egyet vendéglátóink, és abból állították össze a kis növényszigetet.
Különszoba
Kő kövön
A szürke színű bazalt kockakőburkolatot általában városi környezetben útburkolatként látjuk, pedig ezek a kövek nemcsak felületburkolásra, de virágágy határolására is remekül használhatók – vidéki kertekben
éppúgy, mint városi udvarokban. Párhuzamos csíkokba rakva a kövezet vezeti a tekintetet, és virágokkal szegélyezve ösvényként irányít a pihenőhelyre. Az újonnan épült szoba előtt napsugaras elrendezésben a sugaras forma középponja vált hangsúlyossá. A tér fallal határos sarkába kerek asztalka mellé két régi kerti széket tettek. A szabadtéri reggelizőhelyet csupán egy kis falrész és az üveg tolóajtó választja el a benti világtól. A külső meszelt, vakolt fal folytatásában belül meghagyták az eredeti téglafalat, és lemeszelték.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások