Nincs olyan hónapja az évnek, amelyben ne lenne valamilyen ajándékozásra okot szolgáltató jeles nap. Egy csokor virágnak mindenki örül, ám hogy az meddig ékesíti lakásunkat, az ajándékozó szakszerű választásán túl attól is függ, hogy hogyan gondozzuk. Kis odafigyeléssel ugyanis lényegesen meghosszabbíthatjuk alkalmi lakásdíszeink élettartamát.
Az első tennivalók
Vágjuk vissza a szárat, hogy a friss felületen minél több vizet tudjon felvenni a virág. Még jobb, ha mindezt víz alatt végezzük, majd a szár végét befogva helyezzük át a már feltöltött vázába (így nem megy légbuborék a szövetekbe, ami lassítaná a vízfelvételt). A váza vizébe ne érjenek bele a levelek, ezért az alsókat távolítsuk el, a feljebb lévőket pedig ritkítsuk meg, hogy kisebb felületen párologtassanak.
Azokat a bimbókat is eltávolíthatjuk, amelyek olyan kicsik és fejletlenek, hogy biztosan nem nyílnának ki. A csokrot a lakás hűvös, de nem huzatos részében olyan helyre tegyük, ahol nem éri közvetlen napfény. A csokrot ne permetezzük vízzel, és a közelében ne tároljunk gyümölcsöket, zöldségeket, mert az azok utóérése során képződő etiléngáz rövidíti a virág élettartamát.
A csokor vizét naponta cseréljük, hacsak nem tettünk bele virágtartósítót, ez esetben ugyanis elég utántölteni az elpárolgott mennyiséget.
Virágtartósító szerek
Kereskedelmi forgalomban számos olyan szer kapható, amely a vágott virágok élethosszát hivatott megnövelni. Ilyet mi is készíthetünk házilag, hiszen csak három lényeges komponensből állnak: cukorból a tápanyagellátás érdekében, pufferoldatból, hogy a vázában a víz enyhén savas (4-5 pH) legyen, valamint növényvédő szerből a gombás és baktériumos betegségek ellen. A recept tehát: egy evőkanál cukor, egy kávéskanál ecet, és valamilyen gombaölő szer, amely pár csepp hipóval is helyettesíthető.
Ahány virág, annyi igény
Rózsa: Vásárláskor színesbimbós legyen, télen egy picit nyitott, mert a teljesen zárt bimbó nem biztos, hogy kinyílik. A tüskéit ne pattintsuk le, mert a sebzési felületek a fertőzések melegágyai.
Szegfű: A kisvirágú fajták színesbimbós állapotból is képesek szirmot bontani, ám a nagyvirágú változatokból nyitottat vagy majdnem nyitottat válasszunk. A visszavágást ne a szárcsomóknál, hanem azok között végezzük el. Az etilénre különösen érzékeny.
Krizantém: A nagyvirágú hibridek szirmai hajlamosak a hullásra, ezt a sziromtőhöz csöpögtetett gyertyaviasszal előzhetjük meg, bár ez türelemjáték.
Tulipán, orchidea: A tulipánt színes, de zárt bimbóval vásároljuk; az orchideáknál és a flamingóvirágoknál az elhelyezésre figyeljünk, mert ezek 14 °C alatti hőmérsékleten károsodnak.
Inkaliliom, frézia: Kiszáradásra hajlamosak, ezért minél előbb tegyük vízbe. A frézia akkor lesz tartós, ha a sok színesedett bimbó között a vágáskor legalább kettő-három virág már kinyílott.
Gerbera: A gerberát akkor szedték optimális időben, ha belső csöves virágainak külső két köre már kifejlődött. Vázáját alaposan mossuk ki, mert fertőzésekre fogékony. Meghálálja, ha szárát naponta 1-2 centiméterrel visszavágjuk.
Írisz: Bimbói a vásárláskor feltétlenül legyenek megfelelően színezettek, így sokáig szép marad. Jót tesz neki a hideg víz, ezért alkalmanként jégkockát tehetünk a vázájába.
Nárcisz: Akkor lesz tartós, ha szedésekor a virágfej merőlegesen áll a szárra. A vágási felületen nyálkás anyag csurog ki, ami rontja más növények vázatartósságát, ezért ne kössük csokorba más virágokkal. Ha mégis vegyes csokrot szeretnénk, a nárciszok szárát előbb egy napot áztassuk.
Mikulásvirág, pipacs: Tejnedvet eresztenek szárukból, ennek elállítását úgy érhetjük el, ha gyertyaláng fölött megpörköljük a vágási felületet.
Kardvirág: Olyan virágot válasszunk, amelynek egy-két alsó virága már nyitott. Jót tesz neki, ha vizét naponta frissre cseréljük.
Liliomok: Ha csak néhány félig nyílt virága van, akkor is szépen továbbfejlődik. A szárát ferdén vágjuk vissza, így könnyebben veszi fel a folyadékot.
Amarillisz, kálla: Az üreges szárúak különleges kezelést igényelnek. Töltsük fel a szárüreget cukros vízzel, majd nedves vattával dugaszoljuk be, csak ezután állítsuk be a virágot a váza vizébe.
Orgona, napraforgó, dália: Száruk alul fásodott részét kalapáccsal szétzúzhatjuk, ezzel javítjuk a vízfelvételt, bár növeljük a baktériumok és gombák elszaporodásának lehetőségét is. Csak akkor alkalmazzuk, ha a vízbe fertőtlenítőszert kevertünk!
Csokrok szárítása
Mód van arra is, hogy ne csak 8-14 napig, hanem hónapokig, esetleg évekig is megőrizzünk egy-egy csokrot. Ha ilyen tervünk van, egyáltalán ne tegyük vízbe a virágot, mert minél nyílottabb, annál kevesebb az esély arra, hogy tartósítása sikerrel jár. A bokrétát tegyük sötét, jól szellőző helyre, fejjel lefelé lógatva. Ilyen körülmények között egy hét alatt megszárad. A pergő szirmokat távolítsuk el, a többit pedig fújjuk be hajlakkal, így kevésbé töredezik. A szárított csokornak is árt az erős napfény, hiszen fakulását okozza.
A fenti apró trükkök igazán megérik a fáradozást, hiszen egy kis időráfordításért cserébe sokkal tovább élvezhetjük a virágok szépségét, illatát, megnyugtató jelenlétét otthonunkban…
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások