Három alapvető védelmi megoldás közül választhatunk, ha egy családi ház biztonságát akarjuk növelni. Ezek a mechanikai, az elektronikus valamint az élőerős védelem.A leghatékonyabb ezek együttes, integráltalkalmazása.
Manapság egyre ritkább a – riasztó rendszer” lokális jelzőrendszerként való használata. Általában – szerencsére – valamilyen távfelügyeleti szolgáltatás is kapcsolódik hozzá, vagyis az elektronikus védelemhez élőerős védelem is társul, ráadásul megfizethető áron. Csak példaként említem, hogy jelenleg élőerős őrzés-védelmet általában 400-600,-Ft/óra nettó áron lehet igényelni, míg ugyanez – az egyik szolgáltató díjszabását figyelembe véve – egy távfelügyeleti konstrukció esetén 2,90,- Ft/óra. Jelenleg a világon még sehol sem találtak fel ennél hatékonyabb módszert a betöréses lopások megelőzésére.
Melyiket válasszuk?
A Magyar Biztosítók Országos Szövetsége szakmai ajánlásában a védendő érték alapján kategorizál, a kockázati csoportok szerint négy vagyoncsoportot különböztet meg, s különböző védelmi osztályba sorolva határozza meg az alkalmazandó védelmi konstrukció módját. Az ajánlás egyértelműen megfogalmazza az elektronikus behatolásjelzés három területén – a felületvédelemben, a térvédelemben és a tárgyvédelemben – teljesítendő kritériumokat, s meghatározza a személyvédelem, illetve a riasztásjelzés mikéntjét. Az alkalmazandó szerelvényekre az MSZ 839 szabványsora ad részletes technikai útmutatást. A hálózati feszültséggel működő rendszerelemek (gyengeáramú tápegység) esetében MEEI engedély szükséges.
Megkülönböztethetünk teljeskörű, részleges, illetve minimális elektronikai jelzőrendszert. Otthonunk biztonságtechnikájának kialakításakor azonban természetes módon nem kategorizált, hanem „személyre szabott” rendszerre vágyunk, amely alkalmazkodik a védendő objektum sajátosságaihoz, a benne élők szokásaihoz, életritmusához stb. Fontos, hogy a rendszer illeszkedjen az életmódunkhoz, legyen egyszerűen kezelhető, minden üzemállapotról jól áttekinthető vizuális és/vagy akusztikus visszajelzést biztosítson. Így valóban egyszerre kényelmet és biztonságot nyújt majd a berendezés.
Csak jó minőségű, szabványos, szakhatósági engedélyekkel rendelkező megbízható működésű, minősített elemekből felépülő rendszer telepítéséről érdemes dönteni, amelytől – a szerelési technológiák szigorú betartása esetén – elvárható, hogy tévesen nem jelez, viszont amikor szükség van rá, nagy jelzésbiztonsággal működik.
A jelenleg kapható eszközöknek sajnos csak egy része felel meg ezeknek az elvárásoknak, látunk már házilag felszerelhető, öntapadós ragasztóval rögzíthető szetteket is. Szakmai vizsgálat során találkoztunk olyan megoldással is, ahol a 3 szintes, közel 400 négyzetméter összalapterületű lakóház tulajdonosa egy hálózati hosszabbítóba csatlakoztatott műanyagdoboztól remélte házának komplex biztonságát.
Egyértelmű
elvárások
A szakmai ajánlás egyértelműen megfogalmazza a detektorok (érzékelők), a központi egység, az összekötő vezetékhálózat, a jelzés/távjelzés kritériumait. Ennek ellenére az eltérő biztonsági szintnek megfelelően jelentős szakmai s így természetesen árbeli különbségek vannak a különböző módon kiépített rendszerek között.
Minden elektronikus behatolásjelző rendszertől (riasztótól) elvárhatjuk azonban, hogy
l a hálózati feszültség hiánya esetén képes legyen az akkumulátoros vésztáplálásra;
l a hangjelzést (szirénajelzést) kiváltó ok után automatikusan – 1-3 percen belül – lekapcsolódjon;
l rendelkezzen folyamatos üzemű szabotázsvonallal arra az esetre, ha a rendszert fizikai erővel megbontanák;
l a jelzőáramkörök legyenek egyedileg azonosíthatók.
l A belépési késleltetés szakmai okok miatt egyetlen esetben sem haladhatja meg a 30 másodpercet.
A fentiekből kitűnik, anélkül, hogy misztifikálnánk e – riasztó” kérdést, számos olyan szempont van, amire esetleg eddig nem is gondoltunk. Sok problémától, tetemes kiadástól kímélhetjük meg magunkat, ha eleve olyan rendszer kiépítése mellett döntünk, amely mind biztonságszervezési, mind műszaki szempontból kielégítő.
Nélkülözhetetlen
a tervezés
Azt ma már szinte a gyerekek is tudják, hogy a házakat építészmérnök tervezi és iparosok építik. A biztonsági berendezések telepítésénél sajnos nem ennyire világos a helyzet, a megrendelők általában nincsenek tisztában a tervezés fontosságával, azt szükséges rossznak tekintik, s igyekeznek megtakarítani a költségeit.
A tervezés során meg kell ismerni az adott terület bűnügyi helyzetét, a bűncselekmények struktúráját, a térségben jellemző elkövetési formákat, meg kell ismerni a védendő objektum egészét, a behatolásvédelem szempontjából kritikus részeket, a helyiségek pontos elhelyezkedését, funkcióját, a lakók életvitelét, szokásait, életritmusát. A fentiek alapján szükséges kialakítani az objektum védelmi koncepcióját, megfogalmazva a pontos védelmi igényt, felmérve a műszaki megvalósítás lehetőségeit.
A biztonsági rendszerek tervezéséhez és kivitelezéséhez vagyonvédelmi szakmai kamarai tagság, szakmai tevékenység végzésére jogosító rendőrhatósági engedély, szolgáltatási felelősségbiztosítás megléte szükséges. A biztonsági rendszerek tervezése a fentieken túl mérnökkamarai tagsághoz és tervezői engedélyhez kötött tevékenység, a 20 érzékelő feletti „nagy” rendszerek esetén pedig vezető-tervezői jogosultság is szükséges a megbízás elnyeréséhez. A fenti jogosítványok meglétének ellenőrzése, korábbi referenciák megismerése nem feladata a megrendelőnek, de ezek vizsgálata sok későbbi kellemetlenségtől kímélheti meg őt.
Csak az alaposan előkészített és tervezett rendszertől várhatjuk, hogy biztonságosan működjön, és a kényelmünket szolgálja.
Furcsának tűnhet, hogy komfortot emlegetünk a biztonságtechnika területén. De gondoljunk arra, hogy azt a rendszert, amelynek működtetése nehézséget okoz, valószínűleg nem fogjuk használni. Ez azonban közvetlenül a biztonságunk rovására megy, nem beszélve arról, hogy a „riasztóra” költött pénz is a felesleges kiadások rovatába kerül.
Mindezekhez tegyük hozzá, hogy a biztonsági berendezés tervezésének költsége egy átlagos családi ház esetén sem több mint 5-10 négyzetméter burkolólap ára. Tényleg csak a tájékozatlanságnak tudható be, hogy nagyon ritkán találkozunk megfelelően tervezett, minden szempontból kielégítő biztonsági berendezéssel.
Az építkezés menetében mikor is következik a biztonságtechnika?
Kívánatos, hogy a tervezés időszakában, a szakági tervek között készüljenek el a gépészeti és villamos tervek mellett a biztonsági rendszer tervei is. Hálátlan feladat ugyanis egy esetleges betörés után kapkodva, például a selyemtapétát megbontva, falon kívüli szereléssel dolgozni. Esztétikusabb, szakmailag kidolgozottabb, s nem utolsósorban költségtakarékosabb tehát idejében végiggondolni a kívánalmakat, s a villamoshálózattal együtt, falon belüli szereléstechnológiával kiépíteni a kívánt technikai rendszert.
A szabványok és szakmai ajánlások figyelembevételével készült tervet a rendszertervező „tervezői nyilatkozata” hitelesíti, míg a kivitelezés során a tervben foglaltak betartását a kivitelező „kivitelezői nyilatkozattal” igazolja. A megfelelően előkészített, egyeztetett tervek alapján elkészült berendezés sem az ügyfél, sem a szomszéd, sem az ellenőrzést végző szakértő számára nem lesz „riasztó” a rendszer.
Hozzászólások