Ha emlékezetünkbe idézzük az elmúlt meglehetősen kemény telet, felmerül, vajon a gáz- vagy villanyszámla hány százalékával fűthettük az utcát, az udvart, a lichthofot. Az ablakok, ajtók hőszigetelésének fontossága ma már közismert, és ha véglegesen szeretnénk megoldani a problémát, aligha elég újabb és újabb szivacscsíkokat ragasztanunk: célszerűbb az egész nyílászárót kicserélni.
Mégsem mondhatjuk, hogy minden esetben érdemes ehhez a megoldáshoz folyamodnunk. A nyílászárókat ugyanis akkor ajánlott újakra cserélni, ha nincs egyéb olyan Achilles-sarka a lakásnak, ahol a meleg utat talál magának a szabadba. Ha például a falak szigetelése elégtelen, nemcsak a meleg szökik továbbra is, hanem egyes részek – főleg a sarkok – penészedni is kezdhetnek, tekintettel a korábbinál nagyobb páraterhelésre.
Ugyanez természetesen fordítva is igaz: ha a falakat szigeteljük, attól kezdve gondot okozhatnak az addig hibátlan nyílászárók is, mivel ezek kezdenek penészedni. Az alapelv tehát: az összetartozó szerkezeti elemeket együtt kell fejleszteni.
n Mikor
cseréljünk?
A nyílászáró szerkezeteket mindettől függetlenül akkor célszerű kicserélni, ha a mai hőtechnikai követelményeknek nem felelnek meg (például egyrétegű üveggel ellátott acél- vagy alumíniumablakról van szó, illetve a tok- és a szárnyszerkezet legalább egyike hőhídmegszakítás nélküli).
Mielőtt elszánná magát valaki egy ilyen felújításra, szeretné tudni, milyen felfordulással is jár. Kedvező időjárási körülmények között (márpedig ki próbálkozna – 10 °C fokban ilyesmivel) nem kell kiköltözni, mert a munkálatok java egy (hosszú) nap alatt elvégezhető.
A nagyobb nehézséget a régi ajtó vagy ablak roncsolás nélküli eltávolítása jelenti. Ez a mozzanat sok porral, szeméttel jár, tehát érdemes előtte mindent alaposan, szinte légmentesen letakarni műanyag fóliával. Az új ablak behelyezése már tisztább munka, melyet a gyártók vagy forgalmazók jelentős része vállal is. Ha mégsem, úgy ez a kőműves feladata.
Az új nyílászárót 10-12 ponton kiékelik, dübellel rögzítik, a fal és a tok közötti rést purhabbal kitöltik. Ablak esetében ehhez járul a külső és a belső párkány kiképzése, majd némi vakolási és javítási munka, végül a környező falfelületek festése (esetleg csempézése).
Meggondolandó, hogy házilag vállalkozzunk-e erre a tevékenységre, mivel a szakszerűtlen behelyezés az ablak vagy ajtó szerkezetét is károsíthatja. Így amit a réven nyertünk, igen gyorsan elveszítjük a vámon; nem is szólva az esztétikai kifogásokról.
n Pénzügyi megfontolások
Nem elhanyagolhatóak a pénzügyi megfontolások. A legolcsóbb megoldás az ablak- vagy ajtótokok meghagyása mellett a szárnyak cseréje. Ez a minimálprogram, bár gondot okozhat a megfelelő vasalatok beszerzése.
A következő lépcsőfok a műanyagból, szabványos méretben és alapszínben (azaz fehérben) készült, hőszigetelő üveggel ellátott ablak.
Itt szükséges megjegyezni, hogy a hőszigetelést elsősorban nem az üveg, hanem az üvegek közötti légréteg biztosítja. Drágább az az ablak, amelynek üvegei között vákuum, esetleg speciális gáz van. További árnövelő, ha a standardnál jobb minőségű (0,8-1,4 W/m2/°C hőáteresztő képességű) üveget rendelünk: ez tetszőleges anyagból készült ablakokra igaz.
A műanyag változatból kapható ablak anyagában színezett vagy utólag színre fóliázott, és elméletileg festhetők (ha nem is házilag).
n Megoldás- variációk
Mi történik, ha nem szabványos méretű ablakot vagy ajtót szeretnénk kicserélni – Műanyagból egyedi méretre nem készítenek ablakot, ezért az egyik út az ablak méretének vagy arányainak megváltoztatása. Ehhez építési engedély szükséges, mint ahogy a korábbi ablaktól színben és kialakításban való eltéréshez is. A másik megoldás a megfelelő méretű fa nyílászáró legyártatása. Erre legalább egy-két hónapot várni kell, és ára megközelítőleg kétszerese szabványos, műanyag társának.
A lakóépületekben legritkábban használatos fém nyílászárók a legdrágábbak (természetesen a hőhídmegszakításos nyílászárókról van szó, melyeknél a fémprofilon belül erre a célra egy láthatatlan műanyag szerkezet húzódik meg).
Műemlék épületekben előfordulhat, hogy a nyílászáró külső, nyilvánosság által is látható részeit érintetlenül kell hagyni. Ilyen esetben belülről beépíthető egy rátétszerkezet, amely megfelel a hőtechnikai előírásoknak. Ez az – ablak az ablakban” esete.
n Három
szempont
A másik, a – csak igényeseknek” címzett, és az összes eddig említettnél költségesebb megoldás, ha a nyílászáró kívülről alumíniumból, belülről pedig fából készült. Ára ellenére azért figyelemre méltó, mert míg kívülről a célszerűségi követelményeknek (időjárásálló), belülről viszont az esztétikai kívánalmaknak felel meg Ennek következtében nemcsak drágább, de tartósabb is társainál.
Amint bizonyára az eddigiekből is kiderült, a nyílászárók cseréjénél legalább három szempontot kell közös nevezőre hozni: a praktikumét, az esztétikumét és az anyagi lehetőségekét. Már ezeket sem könnyű összeegyeztetni, hiszen a célszerűség a fém, a szépérzék valószínűleg a fa, a pénztárcánk pedig a műanyag mellett voksolna. Egyes esetekben, például a bejárati ajtóknál további, akár biztonságtechnikai kérdések is számba jöhetnek, alkalmasint az esztétikai érvek rovására.
Ha aggályaink vannak, érdemes belső acélerősítéssel és legalább négypontos biztonsági zárral felszerelt ajtót beépíttetnünk, hogy életünket és értékeinket e tekintetben biztonságban tudhassuk.
Hozzászólások