Jó ideje tart a tél, és a hosszú hideg sokszor kellemetlen szagokat, de ami még rosszabb, lakásunkat elcsúnyító fekete penészt is hoz magával. Nem volt ez mindig így, a nyílászárók cseréje előtt híre hamva sem volt a penésznek. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy bizony a ház „becsomagolása” hozott jó néhány kellemetlen meglepetést is.
Amikor családi házunkat megvettük, kívülről le volt szigetelve, szépen színezve, az ablakok cseréjét azonban az előző tulajdonos már nem végezte el. Nekünk is fontosabb volt az új bútor, mint az ablakcsere, de két éve, a meleg nyári napokban rászántuk magunkat: a szakik profi munkát végeztek, nem sérült a hőszigetelés, a belső oldalon egy kevés festékjavítással el is tudtuk tüntetni a mesterek keze nyomát. A tél beálltával azonban a nyomok kezdtek visszaszivárogni, az eldugott sarkokban megjelent a nedvesedés, s most már menetrendszerűen februárban a penész is.
A küzdelem első lépései
Hasonlóan másokhoz, első reakciónk az volt, hogy a nedves foltok első jelentkezésekor befújkáltuk a kényes sarkokat penészgátló folyadékkal. A kezelés hatásosnak bizonyult az első hideg téli hónapban, a fertőtlenítőszer hatására elszíneződés nem jelentkezett, de tudnivaló, hogy e szerek csak átmeneti segítséget nyújtanak. Vásároltunk néhány páratartalommérőt, amelyeket kifüggesztve a szobákban, azt tapasztaltuk, hogy a nyílászáró cseréje után a páratartalom eléri a 75–80 százalékot is. Ez nagyon magas, gyakorlatilag ki lehet mondani, hogy 70 százalék felett csak idő kérdése, hogy a lakásban mikor jelenik meg a penész.
Mi az oka a penészesedésnek?
A légmentesen záró ablakok a lakás korábbi természetes szellőzését gyakorlatilag megszüntetik, így a páratartalom hirtelen magas értékre szökik, mert hiszen szinte minden tevékenységünkkel nedvességet viszünk a levegőbe. A mosás, szárítás, főzés, fürdés, takarítás során sok-sok vízpára kerül a levegőbe, s mi magunk is nagyon sok párát bocsátunk ki légzésünkkel. Alvás közben egy négytagú család képes akár másfél liternyi folyadékot elpárologtatni, azaz a lakás levegőjébe juttatni. Ez a sok pára korábban az ablakok résein be- illetve kiáramló levegővel együtt távozott, különösebb gondot nem okozott. A jó légzárású modern ablakok kisebb filtrációja (légcsere) miatt kevesebbet kell fűteni (ezért az egész felújítás!), a kevesebb fűtés pedig a falak alacsonyabb belső felületi hőmérsékletét hozza magával. Tehát a páratartalmat emeljük, az épületünk külső falánál levő falsarkok hőmérsékletét pedig csökkentjük. Azt hiszem, nem kell magyarázgatni, hogy ez a párakicsapódás meleg-, akarom mondani „hidegágya”.
Próbáljuk meg visszafordítani a folyamatot, azaz csökkentsük a páratartalmat, és növeljük a kritikus helyeken a fal belső hőmérsékletét. Nagy segítséget nyújt egy páratartalommérő vagy olyan műszer, amely a páratartalomból kiszámítja a harmatponti hőmérsékletet. A harmatpont azt a hőmérsékletet jelenti, ahol a levegő „vízoldó képessége” eléri a maximumot, azaz ennél a hőmérsékletnél szükségszerűen megjelenik a kicsapódott pára. Ha a harmatpont alá csökken a szoba leghidegebb falának hőmérséklete, ott már csak idő kérdése a penész megjelenése. A páratartalom csökkentésének eszköze a rendszeres és tudatos szellőztetés, ami több szempontból is fontos. A jól záró nyílászárók nemcsak a párát tartják bent, de az élő szervezetek által kilélegzett CO2-t is visszatartják. Egy kisebb hálószobában értéke reggelre már elérheti az egészségügyi határértéket is, ami fejfájáshoz, rossz közérzethez vezethet. A rendszeresen szellőztetésen túl próbáljuk a páratartalmat kordában tartani! Törekedjünk arra, hogy a relatív páratartalom ne emelkedjen 60 százalék fölé, és erre sok lehetőség is van. Minden, ami a páratartalmat csökkenti, hasznos a penész elleni küzdelemben: szóba jöhetnek a tablettás páracsapdák, vagy ha van klímánk, annak közismert a szárító funkciója, ezeket használva csökkenthetjük a levegő nedvességtartalmát. A kicsapódás másik feltétele a hideg falfelület. Azokat a helyiségeket, ahol megjelenik a fekete folt, mindig tartsunk melegebben, s ha lehet, a fűtési rendszert úgy alakítsuk ki, hogy ezeket a hideg sarkokat a radiátor vagy akár egy ott elvezetett fűtéscső melegítse. A fölfelé áramló meleg levegő szárítja, és egyben növeli a fal hőmérsékletét, emellett a bútorozás megváltoztatása is sokat segíthet egy-egy ilyen gócpont felszámolásában. Ha épületünk hőszigetelése 10-15 évvel ezelőtt készült, joggal gondolhatjuk, hogy korszerű ablakok mellett nem lesz elegendő vastagságú a meglévő hőszigetelés, a belső falak hőmérséklete pedig túl alacsony lesz a nedvesség megjelenésének elkerüléséhez.
Az igazi jó megoldás
A jó nyílászárókhoz szükséges a jó külső falszigetelés is, így emeljük a falszerkezet belső hőmérsékletét, megszüntetve a hideg falsarkokat, a páratartalom szinten tartására pedig a szabályozott szellőztető rendszer ad megoldást. Kisebb és közepes méretű társasházi lakásokban az ablakokba épített páraérzékelős légbevezető és a központi (általában fürdőszobában, konyhában elhelyezett) elszívó berendezések együttes használata jó megoldás, mert így e helyiségekbe annyi friss levegő jut be, amennyi a páratartalom szinten tartásához szükséges, a központi elszívás pedig gondoskodik a pára közvetlen elvezetéséről. Ha ez a megoldás építhető ki, válasszunk olyan elszívó ventilátort, amelynek van egy csökkentett fordulatú állandó működése, valamint egy villanykapcsolóról vezérelt magas légszállítása. Az alacsony fordulat szinte teljesen hangmentes, és elegendő arra, hogy biztosítsa az ablakokba beépített légbevezetők folyamatos működőképességét. Családi házak szellőztetésére a hővisszanyerős szellőztető berendezések alkalmasak. Ezek a rendszerek egy központi ventilátoregységből és egy hővisszanyerőből állnak, a helyiségekbe pedig csővezetékeken át juttatják a szükséges mennyiségű friss levegőt, amelyet a központi helyen elszívott levegő hőtartalmával előmelegít az ügyes szerkezet. Így a szellőztetéshez használt levegő felmelegítésének energiaszükséglete 80 százalékkal is csökkenthető. Az így kialakított rendszerek szabályzása CO2 érzékeléssel és páratartalom-érzékeléssel is kiegészíthető. Gyakorlatilag egy központi hővisszanyerős szellőztető rendszer kiépítésével mindig friss levegőjű lehet a lakás, és a szellőztetést akár örökre elfelejthetjük. Fontos azonban, hogy egy ilyen rendszer megtervezését mindig szakemberrel végeztessük el, majd a tervek alapján elvégzett kivitelezést követően az üzembe helyezéshez és beszabályozáshoz is kérjünk mérnöki segítséget.
Hozzászólások