Mint minden építészeti formának, a párkányok megjelenésének is először szerkezeti, funkcionális oka volt, később vált – mint napjainkban is – sokszor pusztán formai elemmé.
Az építészet történetében a párkányoknak a függőleges felületek tagolásában meghatározó szerepük volt, s alkalmazásuk – ha nincs is okvetlenül szükség rájuk – akkor helyes, ha legalább sejtetik az eredeti szerkezeti-funkcionális tartalmat.
Fajtái
Párkányokat eredendően ott alakítottak ki, ahol a fal építése során méretbeli vagy szerkezeti változás következett be. Ennek megfelelően csoportosításuk a következő:
– lábazati fal és felmenő fal csatlakozásánál a lábazati párkány,
– fal és födém csatlakozásánál az osztópárkány, övpárkány,
– ablaknyílások kialakításánál az ablakpárkány és szemöldökpárkány,
– a fal tetején a koronázópárkány.
A mai építéstechnikával az anyagváltások okozta repedések megjelenését ki tudjuk küszöbölni, ha a párkány elhagyása a célunk. A fal síkjában történő változásnál, különösen akkor, ha befelé történik, olyan szerkezetet kell választanunk, amelyik a vizet a faltól elvezeti, és a víz lecsepeg. Ez funkcionálisan bádogozással is megoldható. Az indokolatlan párkány ugyanakkor hibaforrás, mivel a vízelvezetést akkor is meg kell oldani, ha egyébként erre nem lenne szükség.
A vízszintes tagolás párkánnyal az elképzelt arányok megteremtésében, a környezethez való illesztésben, az anyagváltások karakteres megjelenítésében fontos eszköze az építésznek. Felhasználása azonban elsősorban akkor helyes, ha az eredeti, indokolt helyére kerül.
Anyagok és alkalmazásuk
Klasszikus, időtálló anyag a keménymészkő, márvány, gránit, felhasználásuk különösen kőburkolatú fal esetén stílusos. Igényes megoldás, sajnos nem olcsó. A természetes köveket ablakpárkánynak vékonyabb lapokban is alkalmazhatjuk.
A homlokzatburkoló tégla, idomtégla, kerámia- és műkő szerkezetek olcsóbbak, helyes tervezéssel és kivitelezéssel korrekt párkányok születnek. Téglaburkolathoz illik a leginkább.
A fémlemezből hajlított párkányidomok nagytáblás falburkolatokhoz, de vakolt falakhoz is alkalmazhatók. Megfelelő, ellenőrzött felületkezelésű elemekből készülhet. A történeti építészet profilozásának utánzása lehetőleg kerülendő.
A gipszből, polisztirolból készült, széles választékú, készen kapható elemekkel kapcsolatban építészek részéről merülnek fel kifogások, de nem elhanyagolható szempont, hogy megfizethetők, különösebb szakértelem nélkül beépíthetők, vakolhatók, festhetők, hőszigetelési probléma nem jelentkezik, és bármikor viszonylag egyszerűen eltávolíthatók.
Beépítési problémák
A párkányépítés első, legfontosabb kritériuma, hogy a párkány és a fal csatlakozásánál nedvesség ne juthasson a falba, a vizet kifelé vezesse és lecseppentse. Az úgynevezett vízorr akadályozza meg, hogy az alsó felületen visszafolyjon.
A másik megoldandó feladat a hőhíd kiküszöbölése: a szerkezet és párkány mögött a hőszigetelésnek folytonosnak kell maradnia.
A kő- és téglapárkányokat kimozdulás ellen is biztosítani kell.
Hozzászólások