A kalandos múltú épület új gazdái két nap alatt döntöttek az otthonuknak kiszemelt ház sorsáról. A Balaton-parti kúria adottságai, mediterrán hangulata és a viharos időszakokkal tűzdelt előélete egyaránt megtetszett a borász-iparművész párnak, akik sok ötlettel teli, ráérős felújításba kezdtek az ódon falak között.
Ez az év a tesztidőszak, s ha minden jól megy, lassan mi is beköltözünk!” – invitál a hatalmas fedett teraszra Szilvi, majd pincehideg bio gyümölcsnektárral koccintunk újbóli találkozásunkra. A veranda hűvösében elaludtak a kislányok, a ház ura csak este ér haza a családi borászatból, így a késő nyári délutánt komótos beszélgetéssel tölthetjük a házról, a belső munkálatokról és a transzlégzésről, ami mindenen átsegít… Nagyon megörültem a hírnek, hogy a sok szép lakás bemutatása után – amelyek közös nevezője a Moza cementlapburkolat – végre magát a márkatulajdonos-iparművészt is meglátogathatom saját, készülő otthonában. A háznézős projektet nagyjából négy-öt éve tervezik. Amikor még Kauker Szilvi hajadon életét reggeltől estig a Moza Manufaktúra határozta meg, a saját otthon csinosítása helyett napjait a manufaktúra műhelyében töltve. Azóta nagyot fordult a világ, Szilvi ma már sikeres üzletasszonyként irányítja az országhatárokon is átlépett, méltán jó hírű vállalkozását, miközben két kislány boldog édesanyja lett. Férje, András igazi reneszánsz ember, diplomagyűjteménye mellett az „Aklan” családi borászatot vezeti, és mellesleg profi vitorlázó. A lesencetomaji szőlőbirtok kétkezi munkáitól az egyedülálló gyógynövényes borok és fűszeres balzsamecetek fejlesztésén át „minden feladat hozzá tartozik”, így rendszerint csak este ér haza, ahol további apai és szakipari teendők várják…
Azt már megismerkedésükkor mindketten sejthették, hogy egy igazi otthon megtalálása sem egyedül, sem családostul nem megy könnyedén olyanoknak, akiknek pontos elképzelése van álmai lakóhelyéről. Ezért, amikor számos ingatlan megtekintése után jóformán azonnal döntöttek vásárlási szándékukról, szinte meg sem lepődtek saját merészségükön. Még a villa zűrös múltja sem tántorította el őket, sőt… Mert ki ne szeretné megismerni egy 1895-ös építésű, néhai szatócsbolt, majd borkimérés titkait, amely a boldog békeidőkben „Viharszálló” néven fogadta becses vendégeit? Később katonák szálláshelye, rendőrörs, végül egy külföldi nyaralójaként szolgált a főút melletti impozáns épület. A teljes berendezéssel, régi tárgyakkal és bútorokkal együtt birtokba vett házban több fotográfia is őrzi a vidáman pózoló egykori szállóvendégeket. S épp ezt az utolérhetetlen „nyaralós” hangulatot szerették volna rekonstruálni, mielőtt végleg családi otthonná formálják a hosszú közlekedőből, hat szobából, két fürdőből és konyhából álló tornácos házat.
Míg András az épületgépész végzettségét, addig Szilvi a cementlap-tervezésekben már jól vizsgázott szépérzékét kamatoztatta az enteriőrökben. A komfortosított ház eredeti nyílászáróit felújították, a mennyezet új lambériát, a szobák friss festést kaptak. Szilvi hamar rátalált új hobbijára: a reménytelenül ronda bútorok és avitt burkolatok átfestésére, a koptatott-csiszolt felületi effektek létrehozására. Sőt, az évtizedek óta lappangó szenvedélyét, a lomis piacok látogatását is kiélhette, büntetlenül. S végre ebben a lazára vett eklektikus berendezésben nemcsak maga a család, de természetes vízközeli életmódjuk összes kelléke is otthonra talált.
Hozzászólások