Az egyik legnagyobb magyar történelmi család leszármazottja, Károlyi László a maga nemében egyedülálló helyzetbe került: bérlő lett a fóti Károlyi kastélyban, az Ybl Miklós tervezte százötven éves családi fészekben. A helyzetet feleségével örömmel vállalták, s könnyedén igazodtak a ritmushoz is, pedig úgy érzi: számára kicsit későn jött el a hazaérkezés. A család 1944-ben és – 48-ban széthullott a nagyvilágban, de akiket még életben tartott az elmúlt ötven esztendő, hazalátogatnak vagy hazatelepülnek.
A fényben úszó hatalmas nappaliban fogad a Károlyi házaspár. Az idő kiszámított. Minden napra sok a jelentkező, de a gróf és felesége érezhetően szívesen fogadják az érdeklődőket, pedig már hatodik éve, hogy ezt teszik.
Mostanában ugyan már nem divat palotában élni, a világ arisztokratái múzeumokat, nyitott szellemi műhelyeket, közintézményeket hoztak létre évszázados otthonaikban. Károlyi László és felesége is ezen munkálkodik 1995 óta. Nyitottságával példának tekintik a nagycenki Széchenyi kastélyt, ahol a nagy múltú család története mindenki számára elérhető. Az egykori gyermekváros, a hétezer négyzetméteres, százhét szobás klasszicista épület, a XIX. századi magyar építészet gyöngyszeme, ma szinte üresen tátong. Annál inkább pezseg az élet ezen a kétszáz négyzetméteren, amit leválasztottak az egyik szárnyból. A kastélylakás magán viseli az átalakítás nyomait, annak minden hátrányával. A nappali nagy ugyan, éppen száz négyzetméter, de a konyha és a fürdőszoba csak mint egy garzonlakásé.
A gróf emlékszobának nevezi a szalont, hisz ereklyékkel, relikviákkal, emléktárgyakkal teli. Erzsébet asszony éppen ezért mondja:
Aki jön, annak már lehet valamit mutatni a család múltjából. Másként rendeztem volna be, ha nem ez lenne a cél. Mivel azonban a helyzet kötelez, itt és most nem érvényesíthetem igazán otthonteremtő szokásaimat. Hiszen a szalon és a galéria tulajdonképpen nyitott mindenki számára, a fótiakat például havonta egyszer teára várjuk.
A különleges ízléssel berendezett nappaliban, ahol minden tárgynak története van, nincs selyemkárpit, sőt egyáltalán, kárpit sincs a falakon. Azokat vaníliaszínűre festették, még jobban kiemelve a derűs hangulatot és frissességet. Az angol parkra nyíló nagyméretű balkonról beárad a fény. Az ablakokon különben nincsenek függönyök. Az ülőgarnitúrákat, a fotelokat sem borították bársonnyal, majd könnyű selyembevonatot kapnak. Az asztal, melyet körbeülünk, üvegből készült, s igazán harmonikusan illeszkedik az antik bútorokhoz. Ahogy a rattan zsámoly és a keleti zsúrasztal is.
– A gyermekváros fölvette édesapám nevét – gyújt pipájára a gróf, és átveszi a szót -, majd felkérték a feleségemet, hogy legyen a gyerekközpont védnöke. Végül pedig fölajánlották a megüresedett szárnyat, mivel a gyerekek kisebb házakba költöztek. Ez rendkívüli kihívásnak bizonyult: megvetni ismét a lábunkat, a múlt romjain. Ám így megadatott az újrateremtés öröme. Megkeresni, összegyűjteni, az alapítvány számára visszavásárolni a még föllelhető családi tárgyakat: bútort, képet, a szétszóródott könyvtárat. Ami korabeli darab ebben a lakásban van, egy romhalmazból származik, a sátoraljaújhelyi kórház pincéjéből. Az eredeti berendezésből, az empire bútorokból semmi nem maradt, csak a nappali barokk tükre. Az apróságok, az ezüstnemű és egyéb dísztárgyak sorsa szintén kalandos: apám a háború alatt ásta el őket a fóti kertben, mi a hetvenes években, amikor látogatóba jöttünk, kiástuk és kimenekítettük, majd pedig most visszahoztuk
Elfogyasztjuk a kávét, körbejárjuk a szalont, aztán a ház asszonya végigvezet a lakáson. Az élet intimebb helyszíneit, a kicsi hálószobát, fürdőszobát, konyhát oly fesztelenül mutatja be, mint egy idegenvezető. Mintha csak Mozart hangszeréről beszélne a salzburgi szülőházban. A sors különös fintora Károlyi Erzsébet akcentusa. Bár erdélyi történelmi családban született, de Bajorországban és hazajövetelük után tanulta meg anyanyelvét. Erdélyiségi kreativitásának megnyilvánulása, hogy a hálószoba új bútorait maga patinázta, a konyha fehér falára görög amforákat festett kék színnel, s a kicsi fürdőszoba is kapott egy körbefutó motívumot az ókorból. Találékonyságára mi sem jellemzőbb, minthogy franciás eleganciával vörösre festette az ebédlő falát, és a kicsi bárkuckót. S mindenhol a színekkel jól rímelő gyönyörű textíliák helyezett el.
– Látom, hogy itthon nagyon divatos a lakásokban a márvány, a réz, az aranyozott stukkók, a komplett nagy bőr- és bársonygarnitúrák használata – magyarázza érzékletesen. – Ezt nevezem én steril szobának. Az ilyen lakás azt akarja, hogy nekem abban a pillanatban essen le az állam, amint beléptem. Én azonban azt szeretem, ha egy lakás szép lassan mutatja meg magát. Ülsz ott már egy jó ideje, amikor észreveszed, hogy milyen finom, milyen érdekes, mennyire kitalálták! Engem a show-lakás nem fog meg, mert olyan, mint egy ötcsillagos szálloda. Nem csak a szem a lélek tükre, hanem a lakás is. Nem az a legfontosabb, hogy szép legyen, hanem, hogy legyen szellemisége. Félre ne értsen, lehet szép!! De legyen a te otthonod! Amiről rád ismernek. Ez a legfontosabb, s az a melegség, amit áraszt.
A gróf úr emigrációja során volt rakodómunkás Argentínában, a felső-Amazonas őserdeiben kakaót és kávét termesztett, de élt Kelet-Afrikában, ahonnét a legértékesebb vadásztrófeák származnak. Ezért aztán jelenlegi otthonában visszaköszönnek a különböző földrajzi térségek és kultúrák. Az itt őrzött dokumentumok nagy részét a fótiak hozták el az első hívó szóra. Ez természetes is, hiszen a Nagykárolyi Károlyiak tisztelték, becsülték alkalmazottaikat. A reformkori, Európa-hírű harmincezer kötetes könyvtár mára legenda – negyvenöt kötet árválkodik a szekrényben -, huszonkilencezernyit a kertben égettek el 1949-ben.
A hajdani vadászterem már nem tartozik a lakáshoz, de nagy terjedelme miatt itt őrzik a legbecsesebb tárgyat, egy szomorú szertartás emlékét, a szatmári asztalt: A Rákóczi szabadságharc bukása után ezen az asztalon írta alá Károlyi Sándor a szatmári békét.
Az épület fenntartása évente több, mint húszmillió forint. Károlyi László kiszámította, hogy a felújításra a berendezéssel együtt tíz-tizenkét millió dollárra lenne szükség. A hosszú távú vagyonkezelői jogról a tárgyalások függőben maradtak, amíg a különböző hivatalok között a tulajdonviszony kérdése nem tisztázódik
– A család történetében mindig hitbizománynak számított a kastély, és a hozzá tartozó uradalom -, magyarázza vendéglátónk, miközben a kijáratig kísér. – Azaz mindig a soros fiúörökösre szállt a birtok, aki azonban csak kezelhette, de nem adhatta el. Én is ezt akarom, megőrizni, de így nem tudok lépni. Pedig ami veszendőbe megy, nemzeti érték.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások