Az ökológiát E. Haeckel háztartástanként definiálta, az élőlények és környezetük kapcsolatrendszerének tudományaként fogalmazta meg, mely magába foglalja a létezés valamennyi feltételét.
Az ökologikus építészet a látványközpontúval ellentétben nem elzárja, hanem újra kapcsolatba hozza az embert a természettel. Az ökologikus építőanyagok ennek megfelelően megújuló forrásból származnak, nem szennyezik a környezetet, nem károsítják az emberi egészséget, és a természetbe visszaforgathatók, vagy újra felhasználhatók. Az ugrásszerű technikai fejlődés igen rövid idő (mintegy hatvan év) alatt gyökeres változásokat hozott létre a világ gazdagabb társadalmainak mindennapjaiban.
Az embert kiemelték természetes környezetéből, és minden tekintetben mesterséges körülmények közé helyezték.
Elveszítette kapcsolatát a természettel, lassan már maga is mesterséges lénnyé válik. Életét a reklámok és a média irányítja, önálló véleményalkotásra képtelen fogyasztóvá válik. Cserébe megkapta az olyannyira áhított kényelmet. Hozzá kell tennünk, hogy a kényelemmel együtt egy sor úgynevezett civilizációs betegséget is kapott.
Ha egészségesek szeretnénk lenni, előbb-utóbb tudomásul kell vennünk, hogy nem függetleníthetjük magunkat a természettől. Ha a tiszta levegőt, ivóvizet és az ennivalót nélkülöznünk kell, nem sokáig maradunk életben. Sajnos éppen ezt a három elemet veszélyezteti legjobban a környezetszennyezés.
n ?Elzárkózó épületek”
Az épületek szerkezeteit alkotó építőanyagok jelentős részben vegyipari termékekből állnak. A – kémiai forradalom” hatalmas mennyiségű mesterséges anyagot hozott létre. Elég arra gondolnunk, hogy 1915 és 1980 között mintegy négymillió új vegyi anyagot jegyeztek be, melyből kb. 60 000 állandóan forgalomban van, és ez a szám évről-évre növekszik. Az automatizált gépsorokon, iparosított módszerekkel, nagy energiafelhasználással előállított építőanyagok és termékek igen jó minőségűek, hihetetlen technikai bravúrok megvalósítására is alkalmasak (lásd üvegépítészet), funkciójukat tökéletesen ellátják, a gyártástechnológia keretein belül szinte korlátlan szabadságot biztosítanak az építészek számára.
Ugyanakkor a technikai fejlődés épületeinket bizonyos szempontból – elzárkózóvá” teszi, hiszen gyakorlatilag kizárja a természet valamennyi közvetlen hatását. A szinte tökéletes légzárás és az elégtelen szellőztetés miatt (hiszen – spórolni kell a meleggel”) a lakások belső teréből nem csak az elhasznált levegő, de a különböző építő-, berendezési és használati anyagokból kipárolgott vegyszerek, a por, az égéstermékek (gáz, cigarettafüst) és a keletkezett vízpára sem tud eltávozni, legfeljebb csak korlátozott mértékben. A felsorolt anyagok feldúsulnak, azaz koncentrációjuk veszélyes mértékben megnő, ami különböző betegségeket idézhet elő.
A belső levegő minősége az egészségre ártalmatlan és az ökológiai elveknek megfelelően előállított építőanyagok beépítésével (is) javítható.
n A – harmadik bőr”
Az építőanyagokból készülnek az épületszerkezetek, ezekből és különböző épületgépészeti rendszerekből épül fel a ház, mely csak akkor tekinthető ökologikusnak, ha építése, teljes élettartama, felújítása és bontása során megfelel az alábbi elveknek:
? minimális az anyag
és energia – felvétele”;
? felerősíti a környezeti erőforrásokat;
? jó hatásfokon hasznosítja
azokat;
? korlátozott a hulladék
kibocsátása, és
? nem károsítja az emberi
egészséget.
A – modern” építészet megjelenését megelőzően lényegében minden épület ökologikusnak volt tekinthető. A generációkon át megőrzött mesterségbeli tudás és a felhalmozódott tapasztalatok alapján épültek hosszú időn keresztül használt, jól ismert anyagokból, a helyi klímának megfelelő szerkezetekkel. Hasznosították a helyi adottságokat:
a széljárást, a napsugárzást, a növényzetet és a vízfelületeket.
Az épületszerkezeteknek ma is – harmadik bőrként” kellene viselkedniük, azaz védő, lélegző funkciókat kellene ellátniuk, hogy a ház képes legyen kommunikálni természeti környezetével.
n Mitől ökologikus egy anyag?
Az építőanyagok teljes életciklusa (bányászat, szállítás, gyártás, beépítés, használat, bontás, hulladékelhelyezés) alatt is hasonló szempontoknak kellene érvényesülniük, vagyis az anyagok ökologikusnak minősülnek, ha:
? kis energiaráfordítással állíthatók elő (a fosszilis energiahordozókra épített energiatermelés nagyon környezetszennyező);
? nem mérgezők, károsanyag-kibocsátásuk (kiporzás, párolgás, sugárzás formájában) nem haladja meg a megengedett értékeket;
? újrahasznosíthatók, visszaforgathatók, illetve megújuló forrásból származnak;
? decentralizáltan állíthatók elő (nincs szükség energiafogyasztó és környezetkárosító, hosszútávú szállításra).
Szerves és szervetlen, ezen belül természetes és mesterséges anyagokról szoktunk beszélni.
A természetes anyagok, mint a vályog és a kő (szervetlenek), a nád, szalma, parafa, len, kender, juta, gyapot, gyapjú, lenolaj, fenyőgyanta, méhviasz (szervesek) a szakmában évszázadokig ismertek voltak, de alkalmazásukra ma csak ritkán kerül sor.
Az építtetők és az építők sem az anyagokat, sem a belőlük készíthető szerkezetek sajátosságait nem ismerik, bizalmatlanok velük szemben, többnyire elavultnak tekintik őket.
A mesterséges anyagok is készülhetnek természetes alapanyagokból, de a gyártás során segédanyagként (ötvöző, társító, modifikáló, állományjavító szerek) már szennyező, esetenként mérgező vegyületek kerülhetnek felhasználásra.
Az előállítás energiaráfordítása is jóval nagyobb a gyártott, mint a természetes anyagok (például egy vályogtégla vagy egy speciális hőszigetelő kerámiaelem) esetében.
Ez nem jelenti azt, hogy mesterséges anyag nem alkalmas a környezet, illetve az emberi használat szempontjából egészséges épület létrehozására, mindössze meg kell felelnie a fent említett kívánalmaknak.
n Környezet-védelmi ipar
Napjainkra (elsősorban a nálunk fejlettebb országokban) már kiépült az ún. környezetvédelmi ipar, amely képes előállítani ökologikus termékeket.
A nehézipar által gyártott, többnyire kőolaj bázisú műanyagokat ún. nyitott gyártási folyamatban, az ökologikus termékeket növényi alapanyagból, zárt rendszerben állítják elő.
A nyitott, kőolajbázisú gyártási folyamatokban általában szükség van segédanyagokra (melyek gyakran mérgező vegyszerek), a keletkező melléktermékek és a bontott anyag pedig néha veszélyes hulladéknak számít.
A növényi alapanyagokból előállított félkész és késztermékek egyik gyártási fázisban sem tartalmaznak veszélyes anyagokat, a keletkező melléktermékek újrafelhasználhatók, az anyagok a bontást követően visszaforgathatók, azaz komposztálhatók.
n A lenolajtól a bontott tégláig
Ökologikus építőanyagként a felsorolt természetes anyagokon kívül a cellulóz vagy kender anyagú hőszigeteléseket, a reciklált papírból készült légzáró, páragazdálkodó lemezeket (pl. a fagyapot lemez, a VITAL vagy a HOMATHERM termékek, vagy a THERMOKENDER), a növényi olajból vagy természetes gyantából készült bevonó és impregnáló anyagokat (pl. a lenolaj vagy a méhviasz), vagy a mészfestést érdemes említeni.
A fagyapot, a lenolaj, a méhviasz itthon is kapható, tudomásom szerint a kender anyagú hőszigetelés is hozzáférhető. Külföldön az ökologikus építőipari termékeknek széles választéka áll rendelkezésre.
Érdemes próbálkozni a vályogépítéssel is, különböző korszerű technikákkal állíthatók elő egészséges belső klímát biztosító épületek. Fontos azonban, hogy mind a tervező, mind a kivitelező hozzáértő legyen.
A fa építőanyagként szinte valamennyi felsorolt követelménynek megfelel, tömeges alkalmazása mégis meggondolandó, hiszen csak akkor tekinthető a – forrás megújulónak”, ha a pótlásról gondoskodnak (ami nálunk, sajnos, nem jellemző). Ellenkező esetben inkább a környezet pusztításához, mint a védelméhez járulunk hozzá.
Célszerű a bontott anyagokat újrafelhasználni, így jó minőségű, tartós, nem mérgező termékeket szerezhetünk be, hiszen az építés idején nem volt még – kémiai forradalom”. Így legalább nem a szeméthegyeket növelik, hanem újrafelhasználásra kerülnek.
Remek anyag a kis- és nagyméretű tömör tégla. Sokszor még esztétikus burkolatként is használják, különleges, bélyeges változataiból szép gyűjtemények is fellelhetők.
A födémek és fedélszékek egészséges, nem gombakárosított faanyaga, sőt működő, felújítható nyílászárók is hozzáférhetők.
Még a vasbeton is feldarabolható, a betonacélok kinyerhetők, beolvaszthatók, a beton az őrleményalapokba vagy útépítéseknél alkalmazható.
Hozzászólások