Ajtót, ablakot másfél évtizede még csak a Tüzép-telepeken vásárolhattunk néhány standard méretben, jobb esetben egy aranykezű asztalosmester gyártotta le egyedi igényeink szerint. Azóta zavarba ejtő a bőség, néha még a tervezőnek is gondot okoz, melyik cég termékét válassza, a fára, fémre vagy a műanyagra voksoljon.
Az ajtók, ablakok kiválasztásánál vannak, akik elsősorban az esztétikumra hagyatkoznak, ami természetesen nem elhanyagolható szempont, hiszen a forma, a kivitel, a szín rányomja bélyegét a ház homlokzatának stílusára, a szobabelsőre is. Mások a funkciót részesítik előnyben. A külső teret határoló nyílászárók engedjenek be minél több világosságot, friss levegőt, ugyanakkor legyen jó a hő- és hangszigetelésük, legyen rajtuk a falak penészedését megelőző résszellőző, esetleg zsalus szellőzőrács. Vasalatuk a strapabírás, precizitás mellett biztosítson könnyű nyitást, zárást. Álljanak ellen szélnek, esőnek, hónak, a betörő próbálkozásának, és sorolhatnánk tovább az építtetők igényeit.
Az előbbi elvárásoknak a termékek döntő többsége eleget tesz, árban, minőségben mégis nagy a szóródás. Az árat befolyásolják a gyártáshoz használt anyagok, a különleges műszaki tulajdonságok, az extrák és a márkanév.
Nem színeződik, nem vetemedik
Ablakaink, ajtóink készülhetnek fából, fémből, műanyagból. Időnként felmerül a kérdés, melyik a legjobb a sokféle anyagból, megannyi technikai trükkel ellátott közül. Az ÉMI bevizsgálással foglalkozó szakemberei erre azt szokták felelni: a legjobban elkészített ablak, ajtó a legjobb, függetlenül attól, hogy miből gyártották. Korszerű gyártástechnológiával, precíz, igényes kivitelezéssel mindegyik eleget tesz a követelményeknek.
Épületfizikai paramétereiket, küllembeli megjelenésüket az alkalmazott technikai megoldások, azonfelül a festés, felületkezelés, bevonatképzés közel azonossá teszik, de az anyagok jellege, a karbantartás igénye mégis befolyásolja az egy-egy adott helyre való beépítésüket.
Nyílászárókat már ötven éve készítenek műanyagból. Arányuk évről évre növekedett (bár Nyugat-Európában kezdi viszszahódítani pozícióját a fa). Műanyag profilból készített nyílászárókból óriási a kínálat hazánkban is: harminc gyártó száz különböző rendszere van forgalomban. A siker oka a PVC jellemzőiben keresendő: könnyen alakítható, gyorsan, egyszerűen megmunkálható, a felhasználó számára pedig előnyös, mert (a jó minőségű) nem színeződik el az erős napfényben, nem öregszik, nem vetemedik, nem korhad, jó az időjárás- és kopásállóságuk, ellenállnak az UV sugárzásnak, karbantartási szükségletük minimális. Megrendelésre sokszínű acryl, vagy szolid, nemesfa-utánzatú dekorációs bevonattal látják el. Vannak cégek, amelyek kívül alumíniumbevonattal, belül fautánzattal borítják az ablakkereteket.
A korábbi lágy helyett ma már kemény PVC-ből készülnek a műanyag profilok, a profilba acélmerevítés került, így nőtt a stabilitás, tartósság, és az egykamrás helyett kialakultak a két- három és több légkamrás rendszerek, látványosan javítva a hőátbocsátási tényezőt, biztosítva a vízelvezetést. Ma már léteznek nyolckamrás, 70-80 mm beépítési mélységű, hármas üvegezésű, argongázzal töltött, vagy vákuumos, reflexiós bevonattal ellátott, fokozottan hőszigetelt üvegezésű, csúcstechnológiás típusok is. A piacon fellelhető termékek többségét 3-5 kamra és 60 mm-es profilvastagság jellemzi, ez utóbbiak panel- és garzonlakásokba ajánlottak, mivel a kisebb méretű ablakok keskenyebb profillal jobban mutatnak. A széles profilok inkább nagyobb felületű ablakoknál érvényesülnek.
Meleget sugárzó
A fa nyílászárók általában drágábbak, mint a műanyagok. Itt nagyobb a színválaszték, és melegsége miatt sokan vásárolják. Kaphatók a kívül alumíniummal bevont, időjárásálló változatok is. Alapanyagnak általában mesterségesen szárított lucfenyőt, ritkábban erdei vagy borovi fenyőt, elvétve tölgyet, csert, egzotikus faféléket használnak. A tok és a szárny kialakításához úgynevezett élfát képeznek: az anyagokat a vetemedés, csavarodás, repedezés elkerülése miatt rétegezik, három vagy több rétegből ragasztóval, 68-70 mm szerkezeti vastagsággal. Az egyes rétegek a csomók, nagyobb hibák kiejtésével, hoszszabb-rövidebb darabokból, fésűs összelapolással hossztoldva készülnek. Igényes, lazúros szerkezetek esetén a külső és belső borítóréteg hossztoldás nélküli lamellákból készül. Mára általánossá vált a gyári felületkezelés, ugyanis a szórógépek egyenletesen viszik fel a különleges festéket, s így jobb minőségű a festés. Ennek ellenére a nap sugárzásának erősen kitett felületek festését 4-6 év után fel kell újítani. Egyszerűbb gondozni a lazúros kereteket, a kopás után nincs szükség a zománcréteg eltávolítására, csupán háromévente át kell kenni.
Egységes megjelenés
A fém nyílászárókat áruk miatt jobbára középületekben alkalmazzák. A profilok többnyire alumíniumból készülnek, gumi- vagy műanyag betétek elhelyezésével teszik hőhídmentessé, biztosítják az elmozdulást és dilatációt vízszintes és függőleges irányban, egyúttal szellőző és szigetelő légrést hoznak létre a külső és belső oldal között. Az alumíniumot előszeretettel kombinálják keményfával, ezáltal belülről elegáns, meleg, a fa bútorokkal összhangba hozható szerkezetet kapunk. Az alu tartószerkezetek robusztusságot, ugyanakkor tartós, időjárásálló szigetelést biztosítanak, formájuknak, felületkezelésüknek köszönhetően egységes, exkluzív megjelenést adnak a homlokzatnak. Léteznek melegen vagy hidegen hengerelt acéllemez szelvényekből szerkesztett ablakok is, de ezeket általában ipari célokra használják.
Hozzászólások