Ezt a beszámolót a végénél kezdem. Ugyanis hazafelé jövet fotós kollegámmal szinte egyszerre mondtuk: ma itt minden összejött! Pintér Tibor legalább olyan jó házigazda volt, mint amilyen sikeres színész-vállalkozó. Pakkra azt mondta, amit hallani akartunk, azt mutatta, amire kíváncsiak voltunk. (Ha nem tévedünk el hazafelé, ha nem megyünk be Csepel összes mellékutcájába, szinte már kibírhatatlanul tökéletes napunk lett volna!)
A testépítő küllemű énekes színészt a közönség nagy része még a Szomszédokból ismeri. Mások a Budapesti Operettszínházból, de Szeged, Miskolc, Szolnok és Pécs színházrajongói is láthatták őt egy-egy szerepben.
Hogy miért lett belőle szigetszentmiklósi lakos, arra jó oka volt. Hét évvel ezelőtt itt kapott felkérést arra, hogy vezessen egy musicalstúdiót, a fiatalabbaknak pedig egy színházi szakkört. – Mivel akkor még Csillaghegyen laktunk volt feleségemmel, Janza Katával és kislányunkkal, gondolkoztak egy csöppet, mielőtt átköltöztünk a város túlfelére. Jó időben találkoztunk az itteni fiatalokkal. Ez lett az elsődleges munkám, rengeteget játszunk, utazunk a darabokkal, s egy profi színházat létesítettünk.
Tibor fokozatosan vált őslakossá. Először egy lakótelepi lakásra tett szert a környéken, majd úgy érezte, szeretne maradandóbb gyökeret verni itt. Így hát vett egy telket Szigetújfalun, ahol pillanatnyilag a lovát tartja. Csakhogy az távol esik a központtól, így vett egy másik telket is, ahol építkezni kezdett. Mindig csak annyira tudott haladni az építkezéssel, amennyi éppen öszszejött. Aztán egyszer csak elkészültek, és elbúcsúztak a mesterektől. Alig telt el pár nap, és Tibor felhívta a munkavezetőt: „Mit csináltok jövő héten – Merthogy fel kellene húzni még két szobát.” Történt ugyanis, hogy időközben derült ki: Tibor párja, Bea, gyereket vár. Így született meg a négyszobás, garázsos, tetőteraszos ház. A bejárat túloldalán az egybenyitott konyha-nappali fogad. Innen nyílik a fürdő, a majdani vendégszoba és a gyerekszoba.
A konyhabútor – bár készen vették – erdélyi mintázatú. Tibor bevallja, ő nem az a bizonytalankodó típusú vásárló. Képes egy nap alatt mindent megvenni, nem rohangászik haza színeket ellenőrizni, ha meglát valamit, ami tetszik neki, megveszi.
Jó, jó, de azért a harmónia mégis gondos válogatásról tanúskodik. Hogy ez hosszú évek, vagy két óra leforgása alatt dőlt el, a végeredmény szempontjából édes mindegy. Minden bútor cseresznyefából készült, a padlón pedig a sok barnát megtöri a járólapok sárgás árnyalata. A nappali ülőgarnitúráját a kispárnák, a függönyök és az állólámpák színesítik.
Egy fából készült lóról kiderül, hogy Tibor kedvenc dísztárgya. Fontos szerepe van, ő az igazi ló elsőszámú helyettese. Mivel a házigazda vonzódik az élő négylábúakhoz, szinte természetes, hogy szívesen néz egyet a polcon is. A leendő gyerekszobában férfias sporteszközöket pillantok meg. Igaz, ezek csak ideiglenesen vertek itt tanyát, hiszen a falon lévő kismacik már az új lakó beköltözésére várnak.
Töprengenék, hogy illik-e bemenni a hálószobába, de mire kigondolom, hogy nem, már bent vagyunk. És milyen jó, hogy bent vagyunk, mert ilyen falat még nem láttam. Kedvem lenne megtapintani, hátha anyagból van tapéta helyett, de nem. A két falszínt egy bordűr osztja meg, ettől válik elegánssá, meghitté. A negyedik szoba Tibor korábban született Janka lányáé lesz, hogy legyen, ahol otthon érzi magát, ha vendégségbe jön a
papához. A tetőteraszépítés a nyarat várja, hiszen hamarosan itt a kisfiú. Így hát az új évszak tele van tervekkel, reményekkel, várakozással.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások