Nyíregyháza-Sóstó neve családunkban fogalom. Gyermekeim nem a tenger mellé vágynak, hanem Sóstóra, ahol karnyújtásnyira van a medence, a Krúdy Szálló teraszán zenére mérik a fagyit, a szigetről óriásinak látszik a hold, és Magyarország legdinamikusabban fejlődő állatkertjében közvetlen közelről pisilheti le őket az oroszlán.kihagyhatatlan élvezet a biciklizés is, bár valljuk be, mindössze két utca közül választhatunk. Így esett, hogy nyaralásaink során számtalanszor elhajtottunk egy figyelemfelkeltő külsejű családi ház előtt. már akkor tudtam, hogy én ide egyszer még visszatérek.
Biciklin repül az idő, és hacsak az ember nem vágyik maga is repülni, kénytelen az utat figyelni, nem volt hát alkalom arra, hogy alaposabban szemügyre vegyem az épületet. A vonzó külső ezúttal nem hamis ígéret. A fentiekből is kitetszik, hogy az épület már túl van első ifjúságán, csaknem tíz éve épült. Tulajdonosa azt kérte az építésztől, hogy egy „százéves házat” tervezzen neki. Az ebből eltelt első évtized bizonyítja, hogy sikerült olyan eszközöket találni, amelyek – gyaníthatóan még hosszú ideig – állják az idő és a változó trendek próbáját.
Sóstó kulturális öröksége gazdag ihlető forrás volt az építész számára. A Nyíregyházáról idevezető út mentén még áll jónéhány, a századfordulón épült villa, az üdülőterület központját elfoglaló, nemrég felújított Krúdy Szálló hangulatos terasza, a mögötte húzódó földszintes fürdőépület, a szintén felújított víztorony, a Svájci Laknak nevezett panzió, és az ezeket övező szépen gondozott park békebeli nyaralások emlékét idézik.
Az építtető stílusérzékét dicséri, hogy ebben a környezetben időtálló, hagyományos anyagokból készült, organikus szemlélettel formált házat kívánt emelni. Ismerősei ajánlására fordult Jánosi Jánoshoz, akivel olyannyira sikerült egymásra hangolódniuk, hogy 12 évre visszatekintő – az építőiparban ritka – felhőtlen kapcsolat jellemzi együttműködésüket. Erre mindketten büszkék, a közös produktumokat látva teljes joggal. Az építtető ugyanis az egyik nyíregyházi tüzéptelep tulajdonosa. Ilyen helyeket ritkán ér olyan megtiszteltetés, hogy építészeti értékeiket dicsérik, de a Jánosi János által tervezett épületegyüttes rácáfol a raklapok és targoncák bájos egyvelegeként emlékeinkben élő képre. A tulajdonos tevékenységi köre természetesen garancia volt arra, hogy házában a lehető legjobb minőségű anyagokat építse be, s mindez ne kerüljön csillagászati összegekbe. Ennél az épületnél ez fontos szempont volt, hiszen a ház attraktivitását nem utolsósorban az anyagok és formák kimunkált együttese, a részletek finomsága és következetes megformálása, a lélekre jótékonyan ható formák melegséget sugárzó anyagokba öltöztetése adja.
A tulajdonos elismeri, hogy családjával is harcolnia kellett, hogy a bevallottan luxus méretű és színvonalú építkezés gondolatát elfogadtassa velük. Döntését racionális okokkal is tudta indokolni, hiszen Sóstó ezen utcája hagyományosan szállodautca. Ha az idegenforgalom fellendülése következtében a mostani paradicsomi béke helyett turistáktól lesz zajos az utca, kis átalakítással panzióvá válhat az épület.
Egyelőre azonban nyoma sincs átmeneti szálláshely ridegségének, a megkapó otthonosság az, ami leginkább ellensúlyozza, sőt egyenesen észrevehetetlenné teszi a ház méreteit. Amelyek – mi tagadás – tekintélyesek, hiszen több generáció, egy négytagú család és két nagymama számára készült jól szeparálható lakóterület. A belső tér attrakciója minden bizonnyal a három szintet átfogó, bevilágított fénytorony – afféle negatív forma, amely a szintenkénti áttörések révén összekapcsolja, s egy negyedik dimenzió felé tágítja ki a terek együttesét, a mozgás, a figyelem irányát.
A legszebb ideológia is kénytelen azonban az anyag kíméletlen törvényeinek engedelmeskedni, ellenkező esetben költészet helyett emlékkönyvbe való versike az eredmény. E ház legnagyobb erénye a természetesség, amellyel a választott formákat a tervező anyagba álmodta, következetesen alkalmazta bútoron és belsőben egyaránt, nem riadva vissza a hagyományos és modern anyagok és formák társításától sem.
A ház lelkét adó többszintes tér megkövetelte vasbetonszerkezet tökéletes harmóniában van a fölé és köré boruló faszerkezettel, a burkolat gyanánt használt tégla és kő mellett feltűnik a fém is, a fa natúr színe mellett a meglepően üde zöld és világoskék békét és harmóniát sugároz.
Elcsépelt frázisnak hangzik, hogy minden apró részlet végiggondolt, de ennél az egyszerű igazságnál többet írni szinte lehetetlen, a képek pedig magukért beszélnek. Ahogy egy festmény vagy egy szép zene mélyen felkavarja vagy épp megnyugtatja a befogadó lelkét, úgy képesek erre az építészeti alkotások is. Az épületek hatása talán nem annyira sokkoló vagy közvetlen, mint más művészi produkciók esetében, rejtett csatornákon keresztül nyilvánul meg, átszövi, formálja a bent élők életét. A tervező felelőssége, hogy ezt a hatást milyen mértékben használja ki, neki kell mélyre merülnie ahhoz, hogy hasson az általa kínált „tudatmódosító szer”. Fotós kollégámra hatott. A központi térről készült alulnézeti fotón egy tökéletes mandala, vagyis a világegyetem teljességének jelképe jelenik meg. Kétlem, hogy a tervező víziói között ilyen formában előfordult ez a kép, a tervezési folyamat mégis létrehozta, a szemlélő pedig észrevette. Ezzel a kör bezárult.
Nem a termálvízzel feltölthető medence, nem a török vagy római fürdőkultúrát idéző csobbanópavilon, a télikert vagy a fénynyel írt torony, nem a négyzetméterek száma a luxus ebben az épületben, hanem a tervezői és építtetői igényesség, amely a külső-belső harmóniát létrehozta. Ez pedig mindenki számára elérhető luxus.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások