Az 1991-ben alakult Sáros és Társa Építésziroda tagjai Sáros László és felesége, Tenkács Márta építészek. Munkatársként fiatal építészek, építészhallgatók is részt vesznek az iroda munkájában. Főleg lakó- és közösségi épületeket terveznek, és elkötelezett kapcsolatban állnak a magyar organikus építészetet összefogó Kós Károly Egyesüléssel. E szerveződés alapítványának munkájában is aktív szerepet vállal az építészházaspár, Sáros László 1992 óta a Kós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Sáros László: – Irodánk nagyon sokféle megbízást teljesít (mondhatnám szolgáltat), mindenesetre olyat nem, ami felfogásunkkal és etikánkkal ellenkezik. Tulajdonképpen még a legtisztább eseteket is jó, ha az ember körüljárja – nemcsak óvatosságból, hanem tisztességből is. Megtudja, hogy megbízója miért épp őt kereste meg, az utcáról ugyanis csak úgy sosem jön be senki. Legtöbbször kiderül, hogy már másnál is járt vagy már bejelentkezett, és mindenkitől ajánlatot szeretne szerezni (általában ingyen), azután majd abból ő választ.
Tenkács Márta: – Hangsúlyozom, nem tervezésidíj-ajánlatról van szó, hanem ingyen vázlatokról. S éppen ez a munkánk szellemi alkotórésze. A piac szentsége és a szerzői jog, illetve a szakma etikája tehát erősen egymásnak feszül.
Sáros László: – Az építészet abszolút bizalmi kérdés, nőgyógyászt, ügyvédet, építészt nem hirtelen felindulásból keres az ember. Többnyire valakire hivatkoznak, és meglepődnek, ha én az elképezeléseikre nem mondok árat. Mert azt azonnal tisztességesen nem is lehet, így aztán vagy engem választanak vagy továbbállnak. De ez megfordítva is igaz. Nem tervezek mindenkinek, mert az építész mindig egyfajta skizoid szerepet kénytelen eljátszani. Nekem bele kell bújnom a megbízóm bőrébe, és igényeire csak az ő ismeretében tudok választ adni. S ha én ezzel az emberrel nem találok közös hangot, nem tudok vele azonosulni, e területen közösséget vállalni, akkor nem lesz az egészből semmi, mert engem akadályoz a munkámban.
– Milyennek szeretik a megbízót a kapcsolat felvételekor: ha bizonytalan, vagy pedig ha konkrét elképzelései vannak?
Sáros László: – Lehet valaki nagyon határozott fellépésű és merev elképzeléssel érkező, aki aztán az első beszélgetés után már elbizonytalanodhat. Ez egyébként nagyon jó, hiszen tényleg rájön; itt nem történik más, mint annak megvalósítása, amit ő gondol. Hogy mit gondol az életről, családjáról, jövőjéről, hazájáról, és sok minden egyébről. Ha valaki papírra vetett elképzelésekkel érkezik (ami nem baj, nagyon sok ilyen kockás papírunk van), annál jobban szeretek vele dolgozatot íratni. Azaz: a családtagok közül ki-ki írja le (lehetőleg saját maga), hogy ő mit vár ettől a háztól, mert a kérdés soha nem az, hogy mi miből nyílik és mekkora legyen. Mert az tudható, az rutin. Sokkal inkább érdekel, hogy megbízómnak miként zajlik egy napja, egy hete. Melyik a kedvenc évszaka – Tulajdonít-e fontosságot a hazaérkezésnek – Vannak-e megszokott, szeretett tágyai – Miféle színeket kedvel – Vannak-e ünnepei és azokat miként üli meg – Miféle kapcsolatban állnak rokonsággal, barátokkal, szülőkkel – Elképzelhető-e, hogy utóbbiak valamikor szerepet kapnak megbízóim életében, mert öregségükre magukhoz kell őket venni.
Tenkács Márta: – Körülbelül azokból az érdeklődőkből lesz megbízó, akik ebbe a kérésünkbe belemennek. Aki ragaszkodik ahhoz, hogy – ő látott valahol valamit és olyat akar?, azzal általában nem jön össze a dolog. Még vissza sem kell utasítani a megbízását, menet közben ő áll el. Persze egy irodaház vagy egy közintézmény esetében erről szó sincs, és érdekes, az is más eset, amikor valaki eladásra építtet. Mindenesetre ez a dolgozat, ez vízválasztó abban, hogy ki marad és ki áll tovább.
Sáros László: – Ez azért is fontos, mert megbízóimmal (már a belépő köszönést követően) közlöm: gondolják meg jól, mert ha ezen az általam elképzelt csapáson megyünk végig, akkor igen erős, bensőséges kapcsolat alakulhat ki a család, köztük és én közöttem. Egyik megbízómmal – nem is oly régen – közös kirándulásra mentünk, hogy megmutassa gyermekkora helyszíneit. Nem azzal a céllal, hogy van ott egy olyan ház, amilyet ő is szeretne, hanem mert ahol telket vett, nagyon hasonlít gyermekkora tájaihoz. Milyen jó, hogy elmentem vele, sokkal többet megértettem róla és belőle.
– Ez tehát a helyszín. És a szomszédok marcipánpalotácskái –
Sáros László: – Előfordult már, hogy a tervemet az első körben azért utasította el az építési hatóság, mert – nem illik a környezetbe?. Én ezt, abban az esetben, kifejezetten hízelgőnek találtam. De van, amikor ezt vállalni kell, mert egy ilyen ház kisugárzó lehet egy ilyen környéken.
– Mit érzékelnek az iroda fiataljai ebből a közelkerülési igényből?
Jahoda Róbert: – Egy pályakezdő építészt – viszonylag kevés referenciája lévén – , inkább barátok, rokonok és ismerősök keresik meg. Sokszor erőpróbája a kapcsolatnak, hogy az elsőházas megrendelők eléggé határozott előképekkel jönnek, olyanokkal, amelyek nem mindig alkalmazhatók arra a helyszínre, programra, de sokszor anyagi lehetőségeikre sem. Ezek tervezés közbeni módosítása bizony nehéz feladat; hogy vágyaik se sérüljenek, de a ház is jó legyen.
Erhardt Gábor: – Én még csak gyakorlati éveimet töltöm, orvosi példával szólva az anatómiát tanulom, s ezeket a szempontokat csak a vonalakon keresztül érzékelem. De hát tudjuk, hogy az mennyire fontos például ahhoz, hogy később az ember konstruálni tudjon. Amikor én most meghúzok egy vonalat, az számomra egy történetet kell hogy jelentsen, amit később nyilván végig kell élnem egy megrendelőnél.
– Megmarad a kapcsolat megbízó és tervező között, kulcsátadás után?
Sáros László: – Teljesen változó, van, akivel jó baráti viszonyba vagyok ma is, de a másik oldalra csúszóval sem szabad összeveszni. A munkánk igazán akkor sikeres, ha ez az állapot létrejön. Persze van olyan is, amikor az építkezés megkezdése után hamar (hál?istennek, praxisomban csak egy-kettő ilyen akadt) lezárult a kapcsolatunk, mert a tervek átadását követően kiderült, valami egészen más dolgot akartak.
– Szükségét érzi-e annak, hogy a kivitelezést figyelemmel kísérjék?
– Az teljesen természetes, hogy a házainkra állandóan figyelünk. Tulajdonképpen ekkor, a kivitelezés során derül ki, hogy ki a gazdája a háznak. Erre a kollégáimat is igyekszem rávenni, mert eközben derül ki a szakma: hogy mit is produkáltunk, ennek során alakulhat ki az a másféle kapcsolat is a megbízóval, ami addig talán nem is jelentkezett. Tudniillik a megrendelő számára menet közben kell testet öltenie a tervnek. Mi látjuk, hogy miféle ház lesz, de a megrendelő számára – három lépcsőben – akkor derül ki, amikor a fal magasodni kezd. Az első lépcső az, amikor a terv alapján kitűzik a házat. A megbízó ekkor rendszerint megdöbben; – Te úristen! Ekkora nagy!? – A második lépcsőben, amikor elkezdik a falakat fölhúzni, és rákerül a födém, gyakran hallani: – Mérnök úr, baj van! Kicsi a ház! – Majd a harmadik lépcsőben, amikor rákerül a nyers téglára a vakolat és a szín, azt mondják: – Na, pont ilyennek gondoltam! –
Jahoda Róbert: – Én arra volnék kíváncsi, hogy az a ház, amit most megterveztünk, felépítettek, tíz év múlva ugyanazt a bútort hordja-e magában, mint amit mi odarajzoltunk –
– Terveznek bútort is a házba?
Sáros László: – Ha hagyják, igen. Általában nem kérik, vagy ha igen, nem tőlünk, mert nem feltételezik, hogy az építésznek ez (is) lenne a dolga. Aztán majd jön a lakberendező, aki nem keresi meg az építészt, pedig hát mi tudjuk, hogy mi miért és miért úgy van, ahogy van.
Tenkács Márta: – Az azért mindig benne van az építész terveiben, hogy mit miként lehet, mi hova kerüljön, és milyen nagyságú legyen .
– Szemközt velünk a falon az Év Háza kitüntetés látható.
Sáros László: – A mi szakmánkban minden díjra jelentkezni kell. Tehát, ha az ember ezt a címet el akarja érni, egyik produkciójáról – a kiírás szabta feltételek szerint – el kell készíteni az anyagot, amelyet benyújt, s egy zsűri dönt róla. A szakmán belül egy-egy ilyen jó házat egyébként mindenféle hírverés nélkül is megismer az ember. A falon lévő megtisztelő kitüntetést egy Telkiben épült házunkért kaptuk az idén, és tavaly is volt két ilyen díjunk. Adja isten, hogy ez egy ilyen sorozat indulását jelentse.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások