A tetőteret a ferde falak és a különleges fényviszonyok teszik egyedi lakó- vagy munkahellyé, ezért fontos a természetes fény megfelelő jelenléte. A bevilágításra több megoldás is kínálkozik: nyeregtető esetén az oromfalakba homlokzati nyílászáró elhelyezése, a második az ablakfülke (?kutyaól?) építése, ahová szintén homlokzati nyílászáró kerül, s a harmadik, leggyakrabban alkalmazott és legnépszerűbb lehetőség a tetősíkablak.
Az aktuális építészeti előírásoknak megfelelően a bevilágító felületek összességének a tetőtér hasznos alapterületéhez viszonyítva 10%-nak kell lenniük. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az ablakok számának meghatározásakor. A fényeloszlást az elhelyezéssel alakíthatjuk. Ugyanakkorra üvegfelület esetén több kisebb tetősíkablak egyenletesebb fényelosztást nyújt, mint egy nagyméretű ablak. Még jobb eloszlást kapunk, ha különböző tetősíkokra helyezzük el őket. A magasra tervezett, felülvilágítóként funkcionáló ablakok a sötétebb belső terek derítésére alkalmasak, de kilátást nem biztosítanak. A tökéletes megoldás az, ha néhány magasan elhelyezett ablakkal a belső területeken is optimális fényviszonyokat teremtünk, és alacsonyan is elhelyezünk ablakokat, hogy megőrizzük a külvilág látványát. Ez a kombináció segítséget nyújt a helyiség friss levegővel való átöblítésében is.
Üveg, kilincs
A tetőtéri ablakok kiválasztásánál nemcsak azok anyagára, működtethetőségére kell koncentrálni, hanem arra is, hogy milyen üvegezést használ a gyártó. Természetesen az ablak hőszigetelését az üveg és a faanyag együttes hőátbocsátási tényezője, úgynevezett U-értéke adja meg. Minél kisebb az értéke, annál jobb a hőszigetelő képesség.
Vannak olyan apróságnak tűnő szempontok is, amelyeket talán első látásra nem is veszünk észre, később viszont sok kellemetlenséget okozhatnak. Ilyen például a nyitószerkezet elhelyezkedése az ablakszárnyon.
A termékválasztékban kétféle kilincselhelyezés található: csak alul, csak felül, és – többfunkciójú ablak esetén – ezek kombinációja. Ha ideális magasságban helyezkednek el az ablakok (azaz ülve is kilátunk), akkor az alul elhelyezett kilincs nem ajánlatos. Az alsó kilincs működtetéséhez a tetősík alá kell hajolni, amely – különösen kis lejtésű tetősíknál – rendkívül kényelmetlen. Az így nyitható ablakszárny könnyen a fejünkre – borulhat?. Ha az ideálisnál magasabban van az ablak, akkor a nyitott szárnyat nem, vagy csak komoly, ám korántsem veszélytelen tornamutatványok árán tudjuk becsukni, mivel az alsó kilincset nehezen érjük el. Ha bármilyen bútor kerül a tetőtéri ablak alá, ezektől az alsó kilincset nehezen vagy egyáltalán nem érjük el.
A praktikum és a kényelem szempontjait figyelembe véve a felső zárszerkezetes ablaktípusra szavazzunk.
A helyes ablakmagasság
A tetőtéri ablakoknak nemcsak az a szerepük, hogy fényt és levegőt engedjenek a belső térbe, hanem az is, hogy a lakásban élők kapcsolatban legyenek a külső környezettel. Ez más lakószinteken természetes dolog, a tetőtérben gyakran mégsem az. A zavartalan kitekintéshez az ablak alját a padlótól 90-110 cm-re célszerű elhelyezni, így ülő helyzetben is kiláthatunk. A felül elhelyezett kilincset könnyedén elérhetjük, hiszen nem kerül 180-200 cm-nél magasabbra. Minél kisebb a tető hajlásszöge, annál hosszabb ablakot válasszunk.
Sokan vallják, hogy a tetőtér nehezebben használható, ha alacsony a térdfal, ezért azt nagyon magasra építik. Így az ablakok 140-160 cm-re kerülnek a padlószinttől, amitől olyan érzésünk támad, mintha gödörben ülnénk. A magas térdfal ugyan növeli az építészeti értelemben vett – hasznos – alapterületet, viszont gyakran élvezhetetlenné is teszi a tetőteret. Sok szép lakás bizonyítja, hogy az 1,90 m alatti tereket is kiválóan lehet használni íróasztal, rakodófelületek, beépített szekrények számára. A helyes magasságú beépítés a kilátás biztosítása mellett a tetőtéri ablakokra gyártott árnyékolók könnyű kezelhetősége miatt is fontos.
Utólagos tetőtér-beépítés esetén a már meglévő tetőszerkezet gyakran akadályozza a tetőtéri ablakok megfelelő magasságú beépítését. A kivitelező azonban alkalmazhat szarufakiváltást és ablakdeszkás megoldást is.
Szakszerű beépítés
Sokszor a gyártót hibáztatják, ha beázik az ablak, vagy ha nem lehet körbeforgatni a szárnyat. Pedig ez jellemzően a hibás beépítés következménye.
Egyes tetőtéri ablakok beépítését maga a lakástulajdonos is elvégezheti. Ebben az esetben fontos, hogy minden lépését kövessük az ablak dobozában található beépítési útmutatónak. Ha szakemberrel dolgoztatunk, akkor is érdemes követni a leírtakat. Az ablak és a – beépítéshez nélkülözhetetlen – burkolókeret dobozából minden elemnek el kell fogynia. Sajnos a páraelvezető csatornát gyakran kifelejtik. A megfelelő párazárás érdekében gondosan, az előírásokat követve kell körbefóliázni az ablakot. Ha az ablaktok sarkainál elmarad a fólia, annak később beázás lesz a következménye. Ezt utólag csak az ablak újbóli kibontásával lehet pótolni.
A belső burkolat
A tetőtéri ablakok beépítése után a következő lépés az ablakok körbeszigetelése és a belső burkolat (kávabélés) kialakítása. Ez többféle építőlemezből készülhet, legelterjedtebb a gipszkarton, a lambéria és az MDF-lap.
Gyakran találkozhatunk olyan, sajnos helytelen megoldásokkal, ahol a belső burkolatot a tető síkjára merőlegesen alakították ki, sőt még a lambériát is sötétbarnára festették. Az eredmény egy félhomályos tetőtér, amely inkább nyomasztó, mint otthonos.
Helyes, ha a belső burkolat az ablak tetejénél vízszintes, az ablak aljánál pedig függőleges. Ezzel a kialakítással jut a legtöbb fény a lakásba, és a szellőzés is hatékonyabb, mint a tető síkjára merőleges, dobozszerű kialakításnál.
A fűtőtestet érdemes mindig az ablak alá helyezni. A felszálló meleg levegő – a függőleges fal mentén haladva – az üvegfelület alsó részét is felmelegíti, így csökken a páralecsapódás veszélye.
A tetősíkablakokban is lehet virágokat, apróbb tárgyakat elhelyezni, ehhez csak egy ablakdeszkát kell felszerelni. A fal és az ablakdeszka között azonban legyen rés, ahol a meleg levegő szabadon áramolhat.
Előfordulhat, hogy a tetőtéri ablakot a térdfalba kell sülylyeszteni, ám ekkor is lehetséges ablakdeszkával terelni a radiátor melegét. Ezt a megoldást akkor alkalmazzák, amikor egyébként – egyszerű – beépítéssel olyan magasra kerülne az ablak, hogy azon már nem lehet ülve kilátni.
Árnyékolás
A tetősíkablakokat – különösen nyáron – nagyobb szögben éri a napsugárzás, mint a homlokzati nyílászárókat. Ezért már megvásárlásukkor érdemes gondoskodni a hő és a fény elleni védelemről. A meleg megfékezésének leghatékonyabb eszközei a külső árnyékolók, melyek még azelőtt megállítják a napsugarakat, mielőtt elérnék az üvegfelületet.
Az alumíniumredőny egyszerre véd a tetőtérbe jutó túlzott napfény és a meleg ellen, télen viszont kiválóan szigetel. Tompítja a csapadék zaját, és egyben védi az ablaküveget.
Alternatíva lehet a védekezésre a hővédő roló, melynek hálószerű anyaga a hő nagy részét kiszűri, ugyanakkor fény is jut a szobába. Ha a magasabb árfekvésű redőny megvásárlására nincs lehetőség, ez a roló a legjobb megoldás a meleg ellen.
Ha kirekesztettük a hőséget, a fény szabályozását is meg kell oldanunk. Erre szolgálnak a nemcsak praktikus, hanem esztétikus belső árnyékolók.
A roló a legegyszerűbb belső árnyékoló. Anyagán áthatol a fény, de azért megszűri azt és megakadályozza a belátást. Van olyan változata is, amelynek külső oldalán fényvisszaverő bevonat található.
A fényzáró roló teljes sötétséget nyújt a szobában. Az ablakszárnyon rögzített alumíniumsínben fut, így kétoldalt nem jut be egyetlen fénynyaláb sem.
A harmonikaroló különösen a lakás dekorálására alkalmas, ez a típus hasonlít legjobban a hagyományos függönyhöz. A fény átjut rajta, és márványos színei különleges hangulatot adnak a szobának.
A hagyományokat kedvelők számára készítik a kifejezetten tetőtéri ablakra szánt reluxát. Az ablak két oldalára rögzül, így nem lóg a lakótérbe. A lamellák egyik fele fehér színű, a másik fényvisszaverő bevonatos.
Karbantartás és szerviz
Még a kiváló minőségű termékek is igénylik a rendszeres karbantartást. Az egy rétegben lakkozott tetőtéri ablakokat a beépítés után néhány héttel érdemes egy réteg vizes bázisú lakkal lekezelni, vagy tetszőleges színűre festeni. A több rétegben lakkozott típusok vásárlás utáni felületkezelése nem szükséges. Az ablakszárny átfordítását lehetővé tevő vasalatot évente egyszer ajánlott zsírral (nem olajjal) átkenni, így mindig könnyű lesz nyitni-zárni az ablakot.
A tetőtéri ablakok burkolókeretét – mely a tetőfedő anyaggal való vízzárást biztosítja – egy évben egyszer meg kell tisztítani a lerakódott falevelektől, hogy a lefolyó esővíz útját ne zárják el.
Hozzászólások