Nevével ellentétben nem csupán napközben, sőt legkevésbé akkor használjuk, inkább esti, hétvégi összejövetelek helyszíne a nappali. A társasági élet színtere gyakran több funkciót elegyít: egyszerre vendégfogadó, pihenő, dolgozó- vagy akár hobbiszobaként áll a lakók rendelkezésére.
A legtöbb családban reprezentatív szerephez jut a nappali tér, hiszen a házigazda ennek kialakításával szeretné elkápráztatni a látogatókat. Általában ez a központi helyiség, az érkező az előtérből közvetlenül ide jut, s a többi szoba, illetve a terasz vagy a kert is innen nyílik. Kisebb otthonokban nem ritka, hogy a szülői háló (vagy a vendégágy) a nappali kinyitható kanapéjából születik meg esténként, vagy a papa számítógépasztala és a mama varrógépe is e helyiség falai mentén talál magának helyet. A nyitott konyha elterjedésével divatba jött, hogy míg a háziasszony a tűzhely mellett serénykedik, a gyerek a nappali szőnyegén játszik, így a helyiségnek néha át kell alakulnia dühöngővé is.
Térelválasztás
Barátságos, kényelmes és univerzális, ezek az ideális nappali alapvonásai. Itt kortól és nemtől függetlenül, mindenkinek jól kell érezni magát. Ügyeljünk rá, hogy legyen elegendő hely relaxálásra, szórakozásra, vendégfogadásra, tárolásra, s akár munkára vagy tanulásra is. Ha eldöntöttük, melyik tevékenység kapja a főszerepet, a többit elegendő egy sarokba elkülöníteni, vagy alkalomszerűen elszigetelni. Ezt bútorcsoportok létrehozásával, padló- vagy falburkolatváltással, növényekkel, mobil térelválasztókkal, vagy akár függönnyel is megoldhatjuk. A tér függőleges tagolását galéria és dobogó kialakításával érhetjük el. A szoba fix bútorai közé illesszünk be néhány mobil darabot, legyen az akár görgős lábtartó, tárolóként is szolgáló puff, asztalka vagy fonott kosár. Ezeket alkalomszerűen mindig más feladatra használhatjuk. A beszélgetőteret fordítsuk az ablak, a tévé, az étkező vagy a kandalló felé, az elmélyülést igénylő feladatokat inkább száműzzük egy sarokba. A térmegosztás eredményeként se legyen zsúfolt a szoba, mindig maradjon elég közlekedő felület.
A konyha lehet közös légtérben a nappalival, de elválaszthatja pult, átadóablak, és maga az étkezőasztal is. Ez utóbbi úgy illeszkedik be a nappali rendszerébe, hogy teret ad a közös játékoknak, vagy kézműves foglalkozásoknak is. A térszeparálás eleme lehet az ajtó is, bár ez manapság leginkább a nappaliról hiányzik.
Ha mégis akad, legyen áttetsző, üvegezett, hiszen itt nem a belátás meggátolása, pusztán a konyhaillat megfékezése vagy a funkcióhatárok kijelölése a cél.
Ergonómiai 1×1
Az ideális méretezési elvek szerint a szabad közlekedőfelület két bútorcsoport között minimum 60 cm, asztal és fotelek, illetve asztal és kanapé között legalább 25 cm. A garnitúráknál a kényelmes ülésmagasság 45, ülésmélység 55-60 cm, háttámla magasság 50-60 cm. A dohányzóasztal teteje ne legyen magasabban, mint az üléslap, a tévé elhelyezésénél pedig ügyeljünk rá, hogy a kép akkor bántja legkevésbé a szemet, ha legalább 2,5 méterre ülünk a készüléktől, s az szemmagasságnál lejjebb van.
A könyvespolc mélysége általában 25 cm. A festmények elhelyezésénél a harmónia kedvéért azt a szabályt kövessük, hogy a képek alsó vagy felső éle egy síkban függeszkedjen egymással, és optikai középpontjuk szemmagasságban legyen.
Fényes praktikák
A világítástechnikai szakemberek tobzódhatnak a lehetőségekben, hiszen itt használjuk a legtöbb fényforrást, illetve izzótípust. Szükség van általános megvilágításra, ami ha a plafonról lefelé világító csillár képében jelenik meg, jobb fényt ad, de szűkíti a teret, és elkedvetlenít; míg a felfelé világító, indirekt lámpák egyenletes fénye tágítja a szobát, és jobb kedvre derít. A tévézéshez hangulatfény is megfelel, olvasáshoz irányított fényre van szükség. Ha kihangsúlyoznánk festményeinket, alkalmazhatunk képmegvilágítókat, de spotokkal akár szobrot, növényt vagy akváriumot is a figyelem középpontjába állíthatunk. Itt jegyezzük meg, hogy a színek kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy ugyanaz a textil, falfesték vagy szőnyeg miként mutat természetes és mesterséges világításnál, mert ha azokat egyfajta fényben választjuk ki, más napszakban óriási meglepetések érhetnek.
Egyedi matériák
A felhasznált anyagokat illetően elsősorban a padlóburkolat igényel figyelmet. Ez lehet természetes kő, fa laminátlap, tégla, kerámia és csempe is, a lakás stílusához, a fűtési rendszerhez, illetve az igénybevételhez alkalmazkodva. A lényeg, hogy ne csússzon, könnyen fel lehessen törölni, és ne hagyjon rajta maradandó nyomot egy nagyobb vendégsereg sem. Nyitott terekben divatba jött, hogy az előtér, illetve konyha járólapjával burkolják a nappalit is, itt idejében gondoskodjunk a csempefűtésről. A falat festhetjük, tapétázhatjuk, burkolhatjuk fa vagy műanyag lambériával, és választhatunk kenhető textiltapétát, illetve kőmasszát is, amely megvéd a hidegtől, és kellemesen sejtelmessé teszi a falfelületet. A mintaválasztásnál fontos szempont, hogy az egyszínű fal kiemeli az elé helyezett tárgyakat, a mintás inkább magába olvasztja. A minimál és a mediterrán térhódításával megjelent a lakásokban a terméskő, illetve a bontott-tégla-burkolat, de e tömör felületekből a kevesebb mindig több. A kárpitosbútorokat levehető takarókkal óvhatjuk meg a mindennapi piszkolódástól, de sokan kedvelik a cserélhető huzatokat. Az élénk, nagymintás anyagok szűkítik a teret, az aprómintás, halvány árnyalatúak tágítják, de bármilyet válaszszunk is, soha ne legyen sok szín vagy minta egy térben, mert ez rontja az összhatást.
Árnyalatok, tónusok
Minden teret aszerint kell felöltöztetni, hogy milyen hatásra törekszünk inkább: pihentetőre vagy élénkítőre. Előbbi esetben fehér, bézs, halványkék vagy pasztellzöld színek domináljanak, ám ha az a cél, hogy a vendégségek alkalmával ne üljön le a hangulat, a vörös vagy a narancs árnyalatai mellett határozzunk. Ha reprezentatív hatást szeretnénk elérni, mélybordó, sötétkék vagy olajzöld árnyalatot válasszunk. A hideg helyiséget sárgás színekkel varázsolhatjuk melegebbé, a déli napszakban katlanná váló szobát hűvös árnylatokkal tehetjük elviselhetőbbé. Bármilyen színt választunk, kis felületeken jelenjenek meg sötétebb tónusok, mert nélkülük jellegtelenné válik a tér.
Díszek és kacatok
Az ízléses nappali berendezésénél ügyeljünk a lomok és a giccsek kirostálására. Ne itt rendezzünk állandó tárlatot a családi fotókból, gyermekkori emléktárgyainkból. A polcokon felsorakoztatott temérdek apróság nemcsak a portalanítást nehezíti meg, de optikailag is zsúfoltabbá teszi a szobát. A szökőkutak, csobogók, fényszálas lámpák és hologramos képek csak ritkán javítanak az összképen. Az elektromos berendezéseknek nagy figyelmet szenteljünk, hiszen sokan áldozatul esünk a mértéktelen erőfitogtatásnak. Örüljünk, ha a legutolsó divat szerinti házimozirendszert birtokolhatjuk, de ne toljuk azt mindenáron előtérbe. Míg korábban a kandalló valóságos státuszszimbólum volt, ma ezt az építészetileg is jelentős díszt gyakran felváltják az elektromos, textillángos tűzterek. A felsoroltakat ízlésesen is beilleszthetjük a bútorok közé, de egyik utánzat se akarjon soha többnek látszani, mint ami, mert ez lendíti át a giccs kategóriába valamennyit.
Feng Shui tippek
A kínai téralakítás művészei szerint az ideális energiaáramlás alapfeltétele a nappaliban a tűz jelenléte, illetve a több eltérő rendeltetésű sarok kialakítása. Eszerint ne tegyük a bútorokat sorban a fal mellé, L vagy U alakba, mert ezek megtörik a csí áramlását. A keleti mesterek inkább a zöld színt és kör alakú dohányzóasztalt ajánlják, mert míg előbbi barátokat vonz hozzánk, utóbbi egyenlőséget és harmóniát teremt a körülötte ülők között. Mindent összevetve, a sokszínűséget, mértékletességet és harmonikusságot szem előtt tartva, kényelmes nappalit alakíthatunk ki.
Hozzászólások