A Budapesti Operettszínház minden idők leghajlékonyabb, legmosolygósabb szubrettje megvalósította azt, amire oly sokan csak vágyunk. Nevezetesen: kint is lakik, bent is lakik. Túlzsúfolt időszakait a városi lakásában tölti, de amint egy kis szünet adódik, különösen, ha kisüt a nap, máris autóba pattan, és meg sem áll Gödöllőig, ahol édesapja és Ariel nevű macskája várja.
Mi is ezt tettük, mert kíváncsiak voltunk, hogy is néz ki az a ház, amely Marikát – fogva tartja”. Telefonon magyarázta az útirányt, hogy nyolcszor jobbra, kilencszer balra, hatszor felfelé, ötször lefelé, s talán soha nem találunk oda, ha nem jön elénk az M3-as autópályához. Ahogy kipattant a kocsiból, fotós kollégámmal azonnal megjegyezzük, ez csalás, hisz Marika úgy néz ki, mint aki a minap ünnepelte a huszonnyolcadik születésnapját.
– Erről jut eszembe egy édes történet (közben keze nem áll meg: betessékel bennünket, ebédet tálal, és nem győz örülni az élet bármilyen kis mosolyának, akárcsak a színpadon).
– Szóval nemrég a színház portáján érdeklődtem, hogy jött-e levele Oszvald Marikának. Egy forgatásról estem be, a hajam másképp volt fésülve. Mire a portás visszakérdezett: – Az Oszvald Marika lánya tetszik lenni?!”
– Mostantól életkorról egy mukkot se! Mesélj, milyen az élet az Operett Színházban?
– Marcsát játszom a Mágnás Miskában, Bajor Imre a partnerem. Imitől még egy különleges premierajándékot is kaptam: egy autóval a boldogságba induló menyasszony-vőlegény figurát. A Csárdáskirálynőben is van szerepem, meg egy olyan gálaműsorban, amely felöleli Kálmán Imre egész életművét. Télen a szokásos müncheni vendégszereplés következik, tavasszal pedig újból színpadra kerül A víg özvegy.
– Most már térjünk a lényegre: mit mesélsz a házról?
– Nyolc-kilenc éve vettünk itt édesapámmal egy kisebb telket (a papa Oszvald Gyula operaénekes, aki ma már nyugdíjas, de az Operettszínházban a lányával együtt is fellépett). Azután eladó lett a telek másik fele is, belevágtunk, mert a kert mindig is vonzott. Apukám teraszosította az egészet, mert itt minden hegyoldal volt. Az építkezés alaptőkéjét egy arany karkötőmnek köszönhetem, olyan sokat adtak érte, no meg a külföldi vendégszerepléseknek. Emlékszem, egy alkalommal Münchenben játszottunk, akkoriban még sehogy sem állt a ház, de én megláttam kint egy medencét, és azonnal megvettem. Képzelheted, hogyan hoztam haza a turnés busszal! Egy évre rá jött össze annyi, hogy belevágtunk az építkezésbe. Ez egyébként betonit típusú ház, tervezőirodában tervezik, és kész elemekből gyártják. A legszebb az volt az egészben, hogy szinte két hét alatt felhúzták a 120 négyzetmétert. A konyha egybenyílik a nappalival, amelyet egyforma préselt márványlapok borítanak. A nappaliból ki lehet menni a teraszra, az úszómedencéhez, de van lent egy kis fürdőszoba is. Odafent pedig két hálószoba, gardrób és egy óriási fürdőszoba.
– Ez volt a könnyebbik része. Itt álltál hát egy üres házzal, amit sürgősen meg kellett tölteni élettel. Miként láttál hozzá – Hisz mára már itt minden mindennel harmonizál.
– A garnitúra bútorszövete például hivatalosan nem is bútorszövet. Mentem a Teréz körúton és megláttam az anyagot egy kirakatban. Beleszerettem. Aztán kimentem a BNV-re, ott meg megláttam az ülőgarnitúrát. Addig variáltam, amíg a dolgokat össze nem hoztam. A függönyöket ugyanebből az anyagból magam varrtam, zárójelben megjegyzem, látszik is.
– Ha ez önkritika volna, nem sikerült, mert az eredmény látványos: Madam Oszvald Szalon lett belőle. És az ebédlőgarnitúra?
– Mindig szerettem az antikot, de gondoltam, hogy azzal nem tudom berendezni a lakásomat. Egyszer aztán elvetődtem egy bútoráruházba, ahol megláttam ezt a garnitúrát. Olyan pénzt kértek érte, hogy nélküle jöttem haza. Majd aztán visszakényszerített az emléke, a lelkem szinte bugyogott, hogy ez a stílbútor kell! Nyolc szék, egy étkezőasztal, egy italsarok-garnitúra, komódok, vitrinszekrény, úristen! Vettem egy nagy levegőt, és szép lassan kezdtem megvásárolni őket. Akkor sem volt olcsó, de azóta legalább négyszeresébe kerül.
– A konyha és a fürdőszoba tiszta fehér. Van ennek valamilyen magyarázata?
– Lehet, hogy ebben kicsit konzervatív az ízlésem, ugyanis fehérmániás vagyok. Igaz ez a ruháimra is.
– Az emeleten egy távirányításos ágykülönlegességet láttunk. Bár mondtad, hogy apukádnak vetted, kipróbáltad már?
– Igen, fejnél-lábnál távirányítóval emelhető, és a betétjét úgy képezték ki, hogy jó legyen a gerincnek.
Látogatásunk során még a következőkre derült fény: Marika Izraelből hazahozott egy 80 centis erdélyi padlóvázát. Amerre jár a világban, mindenhonnan lecsíp vagy kihúz egy növényt: a narancsfa cserjék tollas muszlin estélyi ruhákba csavarva utaztak Ferihegyig. Persze az egész kertet nem külföldről csempészte be, kicsit nehéz is lett volna, hiszen több száz gyümölcsfa, fenyő, juhar, nyír, tiszafa, sőt, igazi veteményes is virul benne.
– Akárhogy próbálom a csodálatomat palástolni, nem megy. Honnan ez a sok energia, mellyel átvitt értelemben és konkrétan is hegyeket mozgatsz meg?
– Apukámtól. Nekem minden erőm tőle származik. Boldog vagyok, sőt én vagyok az a színésznő, akinek nincsenek szerepálmai. Mert ébren mindet eljátszottam.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások