Karizs Tamás, újságíró-fotóriporter igazi belvárosi srác volt, sokáig. Aztán gondolt egy nagyot, és kiköltözött az agglomerációba, akkor, amikor ez még huszárvágásos tettnek minősült. Egy évig sem bírod ki, jósolták neki, ám ő már tizenöt éve köszöni, jól érzi magát. Persze ehhez az is kell, hogy akkor se mondjon le az ember az álmai házáról, ha egy másikat éppen lefoglalózott…
Először Biatorbágyra költöztünk, ott éltünk tizenhárom évig – meséli Tamás. Minden barátom óvott ettől a lépéstől, a „történelem” azonban bennünket igazolt, ma már a barátaim közül csak egy él Budapesten, a többiek mind falura költöztek. A baj az volt, hogy Biatorbágy, amikor mi ott letelepedtünk, egy kis falu volt, mára várossá nőtte ki magát, annak minden nyűgével. Órákig tartó közlekedési dugóban tudtunk csak araszolni Budapestre, ami addig előny volt – a csend, a nyugalom, a jó levegő –, hátránnyá vált.
Tamás felesége, Krisztina pedagógus, és Biatorbágytól pár településsel messzebb dolgozik. – Hat évig ingáztunk ide-oda, aztán eszünkbe jutott, miért ne költözhetnénk újra? Meghirdettük a házunkat – megint mindenfélét jósoltak, rosszul járunk, pang az ingatlanpiac, veszítünk az üzleten –, de sikerült villámsebesen eladni. Ki is néztünk egy házat, ami nagyon tetszett, lefoglalóztuk, és nekiálltunk dobozolni a holminkat. Én azért továbbra is kutakodtam az interneten, sőt, szinte naponta végigjártuk kocsival a települést, amikor megpillantottuk álmaink házát. Mit bántuk, hogy a foglaló elúszott!
A ház viszonylag új építésű, saroktelken áll, s ennek megvan az előnye: a szomszédok ésszerű távolságban vannak. – Számunkra az volt a fontos, hogy a ház alapvetően jó beosztású legyen, amit aztán kedvünkre alakítgathatunk. A fölszint és a tetőtér 80+70 négyzetméter, a szuterén pedig 60 négyzetméter, ahol kényelmesen elfér egy autó, és van két fűtött tároló is. Valósággal tobzódtunk a lehetőségekben, szükség volt rá, hogy a beköltözés után hosszú estéken át töviről hegyire, minden apró változtatást átbeszéljünk. Nem akartuk elaprózni az átalakításokat, annak nagy hátránya, hogy akár évekig is zűrzavar uralkodik a házban, s ez ideiglenessé teszi az otthont. Így hát a burkolólapoktól a falak színéig, a bútoroktól a teraszok kialakításáig, mindent aprólékosan átbeszéltünk, én pedig az interneten kerestem a legkedvezőbb áron beszerezhető anyagokat.
A végeredmény egy vegyes stílusú, de lényegében mediterrán ház lett, ahol jól érezzük magunkat – mondja vendéglátónk. S mivel mindketten nyughatatlan lelkek vagyunk, újabb és újabb ötleteket valósítunk meg, szinte évente átfestjük a falakat, máskor átrendezzük a nappalit…
lakberendezési trükkök vendéglátóinktól
Arra törekedtünk, hogy a lakótér minél világosabb legyen.
Ebben a térben állt egy fehérre mázolt vasoszlop, amelynek tartó szerepe van – ezt építtettük körbe téglával, s máris erős karakterű berendezési tárggyá vált. A provence-i stílusú tálalók a kedvenceink. Polcaikra régi tárgyakat, csodaszép porcelánokat, üvegtárgyakat tettünk. A lépcső alját szeletelt téglákkal burkoltuk, amelynek vállára fa burkolat került. Ide helyeztük el kedves tárgyaink egy részét, köztük a sárgaréz postakürtöt, a guruló falovat, a fából készült macit… A nagy trükk azonban az ócskapiacon vásárolt kemenceajtó, amely csak egy szögön lóg, de azt a hatást kelti, mintha mögötte akár tűz is loboghatna.
Szeretjük a ház átjárhatóságát, nyitottságát, atmoszféráját.
Változtatni, illetve csinosítani több dolgon is szeretnénk. Felfrissítjük a nappali parkettáját, a hátsó terasz fa lugastartó rendszerét téglaoszlopokra cseréljük, közéjük derékmagasságig érő falazást tervezünk, a tetején fa lapokkal, amelyek tárolóként szolgálnak.
A tetőtéri lépcsőfordulóban afféle nyitott szobácskát hoztak létre a háziak. Az ablakon bőven árad be a fény, alatta a fekvőfotelben remekül lehet olvasgatni. A sokfiókos szekrényke rendezetten rejti a fényképeket, CD-ket, a régi sárgaréz olvasólámpa működőképes, és itt kapott helyet az antik rádió, és a nagymama intarziás dobozkája is.
A konyha nem nagy, de nincs is rá szükség, hiszen szerves folytatása az étkezőnek. Nincsenek a falakon tárolószekrények, viszont van két hatalmas ablak. Az Electrolux beépíthető konyhagépeit téglafalba, illetve a hangulathoz illo rusztikus munkalapba tették. A ház asszonya azt mondja, élmény itt főzni, tevékenykedni, minden kézre áll, és nincs zsúfoltság.
A ház frontján kialakított terasz trükkös: vastraverzeken áll, és hajópadló burkolja, alatta pedig kényelmesen elfér az autó. A kecses, kovácsoltvas bútorok jó szolgálatot tesznek egy kellemes délutáni kávézáshoz.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások